MAGYAR TERMÉSZETJÁRÓ SZÖVETSÉG weboldalaiTermészetjáróGerecse 50KéktúraGalyacentrumTuristashopTermészetjáró kártya

A Soproni-hegységgel nem lehet betelni

Terepfutók között könnyű elcsábulni – és túrázóként is belefutni, kocogni. A SopronTrail pompás hangulata, nyüzsgése és forgataga magával ragadó és egészen különleges. Ehhez hozzájön a szuper ellátás, Brennbergbánya miliője, sok kedves ember – no és a Lövérek szépsége. 

A sok jelzetlen (de remekül kitáblázott-szalagozott) vadregényes ösvény még a Soproni-hegység ismerőinek is számos kellemes meglepetést tud okozni! A két évvel ezelőtti emlékek ismét ide vonzottak, és ezúttal is pompás élményeket szerezhettem.

 

Fotó: Gombos Kálmán

 

Brennberg egyedülállóan különös kocsmatemploma előtt már nyolckor elrajtolok. Meglepően sok túratársat előzök a kezdő emelkedőkön, de egy fényképezés során engem is előz egy fehér pólós fiatal srác.

 

Fotó: Gombos Kálmán

 

Az első ellenőrző pont (Vörös-híd) után komisz emelkedő következik: itt a futóknak külön szakaszverseny is van. Még itt is előzök néhány túratársat, fent pedig ámulhatok a gyönyörű kilátásban.

 

Fotó: Gombos Kálmán

 

Fotó: Gombos Kálmán 

Sajnos a Poloskás-bérc tetején erre egy erdőirtás is „rásegít”. A Béke-kilátónál barátságos pontőrök mondják, hogy második vagyok. Ennek örömére fellépcsőzök további panoráma végett – és nem is bánom meg.

 

Fotó: Gombos Kálmán

 

Szép erdők, kiváló terep: az előző napok esői inkább javítottak, mint rontottak a terepen. Mára is csapadék néz ki, dzseki a derekamon. Amit a második ellenőrző ponton (Matyi-pihenő) tervezek letenni időlegesen, hiszen ide visszatérünk még egyszer. Ám odaérkezésemkor (miközben válogatok a „terülj asztalkám” kínálatából) valami csepegni kezd. Marad hát a kabát. Nem sokkal később fel is veszem: szépen esik. De tényleg szépen: szinte üdítő, kellemes és olyan nyugodtan esik. Nem sokáig: talán 30-40 perc, ami alatt egyszer csak utolérem fehér pólós társamat, és egy hosszú lejtőn előzök is.

 

Fotó: Gombos Kálmán

 

Ilyen hosszú lejtő több is akad errefelé – persze a hozzájuk tartozó hosszú emelkedőkkel. Néhol MTB-pálya jelzését látom, néha (ritkaság!) turistajelzés is akad. Nem különösebben figyelem őket: a szalagozás 100%-os biztonságot ad, mindvégig.

 

Fotó: Gombos Kálmán

 

Füzes-árok és Pedagógus-forrás: pár fotó, egy futólagos mosakodás, és itt a Lövér Kalandpark – újabb ellenőrző pont. Hátrapillantok: megérkezett az első futó. És a fehér pólós srác. Uhhh. Gyorsan eszem-iszom, és jöhet a Hétbükkfa, meg a Ciklámen-tanösvény.

 

Fotó: Gombos Kálmán

 

Sokadszorra is elvarázsol, lehetetlen vele betelni! De még így is készülök „A Nap Csúcspontjára”. Meg is érkezek a fenyveshez (jaj, de finom az illata!), és itt van, igen!

 

Fotó: Gombos Kálmán

 

A Tolvaj-árok: Magyarország egyik legszebb szakasza. Kocogok a könnyű lejtőn, futók húznak el egyre többen, de újra meg újra meg kell állnom.

 

Fotó: Gombos Kálmán

 

Fényképezek, gyönyörködök, szívom be a látványt, hangokat, illatokat. Ez itt a csoda, igen. A hegyek oldalai, az alant csobogó patak, a hidak és ösvények, a számtalan átkelés.

 

Fotó: Gombos Kálmán

 

A Béla-forrás zárja ezt a szépséget. Megint bőség: eszem-iszom, a kis övtáskámhoz egész nap nem is nyúlok. Oldalra pillantva pedig: igen, a fehér pólós kolléga. Nagy levegőt veszek (talán ő is?), és indulunk, egymás után. Neki a siratófalnak: így hallottam nevezni az imént egy futótárstól. Nem sokat túloz: megszuszogtat rendesen. Persze benne lehet ebben a zsíros kenyér is (olívabogyóval, sós paradicsommal), meg a kóla is. De azért csak feljutunk. Nemsokára meg lejtők – ez már az Ultra környéke. Megint jókat futok, hosszú egyenesek, fotós lefényképez, pedig mondom, hogy én csak gyalogos vagyok. Seprűkötő-hegy, aztán megint ereszkedés, megint nagy futás: és nem látom a fehér pólót.

 

Fotó: Gombos Kálmán

 

Matyi-pihenő, másodszor! Derűs a személyzet, még mindig – sőt, ezúttal rozéfröccsel is kínálnak. Hú, jól esik – de balra tekintek, mert valaki érkezik: és fehér pólója van. Aú. Rövidtávos-túrázók jönnek még mindig, őket előzöm – és várom, hogy most minjárt, engem is. Tényleg így lesz, de egy futó az, és fehér pólója van. Hoppá! Hátranézve sem látom alkalmi útitársamat – mosolygok, hiszen egy játék az egész, semmi több.

 

Fotó: Gombos Kálmán

 

Pompás kilátás jobbra, Brennberg felé, fényképért kiált. Aztán gyűrt terep, dimb-dombok sűrűn, komoly (bár rövid) szintekkel. A futónép hátsó traktusa még mindig érkezik, velük kocogok többször is – ezt a tempót már-már én is tudom. Profik nagyon, például az előzéseknél. Itt még mindig sok a rövid távos, és a futók „árnyékában” remekül átvágok én is ezen a mezőnyön. Utolsó ellenőrző pont, műanyag edényekben víz és… Mik ezek, szivacsok?? – Ezek?! Ez maga az Élet, barátom! – mosolyog egy futótárs, és mossa az arcát. És igen, tényleg igen jó érzés a felfrissülés; élek vele én is.

 

Fotó: Gombos Kálmán

 

Aztán lejtők, mélyút, és már tudom: mindjárt itt a kis bányászfalu. Az egyedi haranglábtól meg már látszik is a cél. És a templom – hamarosan oda érkezünk le alkalmi futótársaimmal. Szalagok és kapu, fotósok és tapsolók. Uhhh, gáz, én csak túrázó vagyok! De ez itt, most nem is számít. És jó ez így.

 

Fotó: Gombos Kálmán

 

Hát sikerül: elsőként érkezem be a fiúkhoz! Méghozzá négy órán belül a 26 kilométer: nagyon örülök. Megkapom a díjazást (kitűző és emléklap), egy gyümölcssör és egy póló társaságában. Meg egy ebédjegy, amire halászlé jár! Kifejezetten jól esik – kellemes zárásaként a szuper napnak.

 

Fotó: Gombos Kálmán

 

Szöveg és fotók: Gombos Kálmán

 

Kapcsolódó cikkeink:

Soproni-hegység újratöltve

Ismét remek volt a Lövérekben túrázni

Teljesítménytúra kilátók és bányászati emlékek között

Bakancsos túra gombákkal és szelídgesztenyével

Sopron – Tűztoronytól a bánfalvi kolostorig

 





HOZZÁSZÓLÁSOK

Hozzászóláshoz jelentkezz be!


Közösségi oldalak
A hónap fotója
2019. szeptember
Herczeg Kinga:
Helix
38. Gerecse 50
38. alkalommal rendezték meg a Gerecse 50 teljesítménytúrát 2019. április 27-én, közel 6500-an...