MAGYAR TERMÉSZETJÁRÓ SZÖVETSÉG weboldalaiTermészetjáróGerecse 50KéktúraGalyacentrumTuristashopTermészetjáró kártya
2018.12.07. 09:00,   Szöveg: Tóth Judit,   Fotó: Francz Ilona

Sopron – Tűztoronytól a bánfalvi kolostorig

Már az út tervezésekor tudtam, hogy nem lesz elég időnk mindarra, amit szeretnénk megnézni, mert Sopron és környéke tele van látnivalókkal. Lehetetlen küldetésre vállalkozik az, aki az ország másik feléből csak pár napra érkezik ide, és mindent látni szeretne.

Ha már idejön az ember, Sopron belvárosát legalább egy rövid séta erejéig meg kell nézni. Természetesen mi is a város jelképével, a Tűztoronnyal indítottunk, annál is inkább, mert bár rettentően hideg volt, szikrázóan sütött a nap, így remek kilátásra számíthattunk a torony tetejéből. A torony alsó, hengeres része a 13. századtól a hajdani városfal északi kaputornya volt. A város első védfala még a római korban épült, a 11. században aztán újabb falakat emeltek, illetve a meglévőket kijavították, a 13. században pedig egy harmadik védvonal is épült. A falak bizonyos szakaszai ma is megvannak még, köztük a 17. századból származó nagy rondella is.

 

Fotó: Francz Ilona

Sopron látképe a Tűztoronyból


Sokoldalú toronyőrök és mesélő házak


A Tűztorony 1676-ban teljesen leégett, az újjáépítés során kapta meg barokk körerkélyét és sisakját. A torony őreinek elsődleges feladata az volt, hogy figyeljék a tüzet, de emellett az idegen katonák, sőt a borszállító szekerek mozgását is figyelték, mivel Sopronban csak helyi bort lehetett árusítani. De a toronyőröknek a zenéhez is konyítani kellett. Negyedóránként trombitaszóval jelezték a városlakóknak az idő múlását, sőt a helyi esküvőkön, temetéseken és városi rendezvényeken is ők szolgáltatták a zenét. A torony díszes kapuja arra a bizonyos 1921-es népszavazásra emlékezik, mikor a „Hűség városa” és nyolc környékbeli település a Magyarországhoz való tartozás mellett döntött.

 

Fotó: Francz Ilona

Háttérben a város egyik emblematikus épülete, a Tűztorony


Érdemes egy kicsit elidőzni a torony aljában is, ugyanis itt látható az ókori kereskedelmi útvonal, a Borostyánút maradványa, amely a Balti-tengertől az Adriai-tengerig haladt, érintve többek között a Scarbantiát (a mai Sopront) és Savariát (a mai Szombathelyet) is.

 

Fotó: Francz Ilona

Az ókori kereskedelmi útvonal emléktáblája


A belvárosban szinte minden épületnek érdekes története van. Itt van például a Fő téren álló gyönyörű, kétemeletes sarokház, a Storno-ház, melyben még Mátyás király is megfordult. Később volt tulajdonos a Festetics család is, akiktől a 19. században a kéményseprőből restaurátorrá és festővé lett Storno Ferenc vásárolta meg a házat. Az épület egészen 1984-ig a család tulajdona volt, majd a Soproni Múzeum helytörténeti és Storno-gyűjteménye kapott helyet itt.

 

Fotó: Francz Ilona

Sopron hangulatos óvárosi része


A közeli Templom utcában található rokokó Bezerédi-palotában adott koncertet egyszer Liszt Ferenc. A jelenlevő hölgyek annyira rajongtak a művészért, hogy összevesztek ottfelejtett kesztyűjén, és a nagy civakodásban állítólag darabokra tépték azt. A szomszédos épületben, az Esterházy-palotában szintén megfordult egy neves zeneszerző, igaz jóval korábban. A család alkalmazásában álló Joseph Haydn gyakran töltötte itt a teleket.


Lövér, Löver, esetleg Lővér?


A Soproni-hegység lejtőire települt Lövérekben nemcsak a szélben susogó fenyőerdők, de a régi villaépületek miatt is érdemes sétálni egyet. Én, messziről jött emberként, nagy magabiztossággal eddig mindig Lővéreket mondtam, aztán szembesülnöm kellett azzal, hogy a helybeliek inkább Lövereket vagy Lövéreket mondanak. És ha még nem lenne elég a kavarodásból, a kifejezés létezik kisbetűs formában is, sőt, arról is van vita, hogy a többes szám egyáltalán helyes-e.

 

Fotó: Francz Ilona

Fenyőerdő a Lövérekben


Már maga a szó eredete sem teljesen tisztázott. Egyik álláspont szerint a IV. Béla idején az itt élő királyi íjászokat hívták lövéreknek. Más szerint a német Löwer kifejezést magyarosították, így lett belőle Löver, megint más a középfelnémet „lever” vagy „leber” szóból származtatja azt. A Magyar Tudományos Akadémia a Lövér változatot tartja helyesnek, vagyis a helyesírási szótárban is ez szerepel, viszont egy önkormányzati rendelet a Lőver változat mellett foglalt állást, de a köznyelvi Lővér is használatos.


A kisbetűs lövér pedig nem magát a helyet jelenti, hanem azokat a zöldövezeti villákat, amelyeket mi is megnéztünk a városra letekintő, előkelő Villa soron. A 19. századig itt főleg gyümölcsös-és gesztenyés kertek voltak, ezután jött divatba, hogy a kertekbe kis házikókat, majd faverendás, alpesi nyaralókat idéző villákat építettek.

 

Fotó: Francz Ilona

A híres soproni villasor


A villasor végén egy kis barokk kápolnát találtunk, melynek különös története van. A Nepomuki Szent János-kápolna eredetileg a Tűztorony tövében állt, később régészeti feltárások miatt a kápolnát el kellett költözteni onnan, ezért a bontás során megszámoztak minden egyes téglát, faragványt, és a itt a dombtetőn, a Villa sor sarkán eredeti formájában újjáépítették azt.

 

Fotó: Francz Ilona

A Nepomuki Szent János-kápolna

 

Sokáig azonban nem tudtunk bámészkodni, mert miközben a villákat és a panorámát csodáltunk, egyre jobban fáztunk. A Lövérek hideg alpesi szelei nyáron kellemesen hűvössé teszik a hőmérsékletet, ilyenkor télen, pláne  ilyen hideg napokon, azonban csontig hatolnak.

 

A ciklámen nyomában


Ha valaki ránéz a Soproni-hegység túratérképére, különböző színű turistautak kesze-kusza hálózatát látja. A bőség zavarával küzdöttünk mi is, jobbnál jobb látnivalók között kellett döntenünk, nem beszélve arról, hogy az egy négyzetkilométerre eső kilátók száma is alighanem itt a legmagasabb az országban. Végül arra jutottunk, hogy a Lővér Szállótól induló 8 kilométer hosszú Ciklámem tanösvényen teszünk egy sétát, és átgyaloglunk Sopronbánfalvára.

 

Fotó: Francz Ilona


Az útvonal azonban elég hamar módosult. Csúszásban is voltunk, ráadásul előző este esett egy kis hó, így a fehér lepel alá bújt erdő elég jó fotótémának bizonyult. Hamarosan elértük a Deák-kutat, mely hajdan és ma is fontos szerepet tölt be a helyi diákság életében. A Lővér Kalandparkhoz érve tettünk egy kis kitérőt, és felszaladtunk a Károly-kilátóhoz, ami nem csak a panoráma, de a szomszédos látogatóközpontban kapható forró tea miatt is jó ötletnek bizonyult.

 

Fotó: Francz Ilona

A Ciklámen tanösvény a Deák-kút mellett

 

A Sopron a kilátók városa, a környéken tíz kilátó van, köztük a legismertebb a kőből emelt Károly-kilátó. A 23 méter magas torony kétszintes tetőteraszáról remek panoráma nyílik Sopronra, a Fertő tóra, de tiszta időben a Rax és a Schneeberg hófödte csúcsai, a pozsonyi vár és a pannonhalmi apátság is látszik. Lefelé jövet megnéztük még a kilátó egyik kiállítását is, ahol többek között Kitaibel Pál életéről is olvashattunk. Kitaibel a közelben született, majd Sopronban tanult, később igazi polihisztor lett, aki nem csak a botanika, a zoológia, a kémia és az ásványtan területén ért el nagy eredményeket, de ő jelentette meg az első hazai földrengéstani monográfiát is.

 

Fotó: Francz Ilona

 

Fotó: Francz Ilona

A Károly-kilátó és panorámája a Fertő tó felé

 

Mivel ekkor már egyre jelentősebb csúszásban voltunk, nem a Ciklámen tanösvényen folytattuk utunkat Sopronbánfalvára, hanem rátértünk a sárga jelzésre, és a Szalamandra-tó felé haladtunk tovább. A kis, erdőkkel körülölelt tavacskát 1977-ben duzzasztották fel, ma kedvelt horgásztó és piknikező hely. A környéken található a hegység legnagyobb szelídgesztenyése is.

 

Fotó: Francz Ilona

Szalamandra-tó


Innen már nem kellett sokat gyalogolnunk Sopronbánfalváig, mire elértünk túránk végpontjához, a bánfalvi kolostorhoz, már alkonyodott. Az egykori pálos kolostor tornyát már messziről látni, az épület a falu közepén, egy dombtető tetején áll. Bár szerzetesek ma már nem élnek itt, az ódon falak között ma is tapintható a csend. Aki szeretne kiszakadni egy kicsit a 21. századi zajból, esetleg szüksége lenne egy kis digitális detoxra, itt a legjobb helyen jár.

 

Fotó: Francz Ilona

A sopronbánfalvi karmelita kolostor


A kolostorról hamarosan egy külön cikkünkben mesélünk majd.

 

Adventi programajánlat:

Ha Sopronban járunk, érdemes átruccanni a közeli Kismartonba is. Pláne ilyenkor, ugyanis az Esterházy kastélyban december 7-én, 8-án, valamint december 14-én, 15-én adventi vásárt tartanak. A vásárnak a gyönyörű kastély termei adnak otthont, ahol kézművesek, forralt bor, puncs, sült gesztenye várja a látogatókat. Lesz karácsonyi kastélyvezetés, bábszínház és felcsendülnek a hagyományos karácsonyi dalok is.


December 7-én és 8-án ünnepi díszbe öltözik a Közép-Burgenland reneszánsz kastélya, a Lackenbachi (Lakompaki)-kastély is, ahol az adventi vásár mellett bábszínház, koncertek is várják a látogatókat.  

 

Részleteket ide kattintva találsz!

 

 

 

Kapcsolódó cikkek:

Szebb és érdekesebb lesz a soproni botanikus kert

A Taródi-vár- egy fanatikus ember keze munkája

Felfejlesztik a Fertő-tó magyar oldalát

Magyarországi Versailles- a fertődi Eszterházy-kastély

 

 

 

 

 

 

 

 

 


 






HOZZÁSZÓLÁSOK

Hozzászóláshoz jelentkezz be!


Közösségi oldalak
A hónap fotója
2019. július
Czigány Dávid:
Tornyosuló
38. Gerecse 50
38. alkalommal rendezték meg a Gerecse 50 teljesítménytúrát 2019. április 27-én, közel 6500-an...