MAGYAR TERMÉSZETJÁRÓ SZÖVETSÉG weboldalaiTermészetjáróGerecse 50KéktúraGalyacentrumTuristashopTermészetjáró kártya
2019.08.18. 07:00,   Szöveg: Tóth Judit,   Fotó: Garancsi Kata

Bejártuk a Monarchia grandiózus katonavárosát

Első látásra olyan, mintha egy kastély magasodna a távolban, aztán kiderül, hogy ez a valóban mesebeli kastélyra emlékeztető épület egy katonai parancsnokság. Megnéztük, hogy fest ma a Monarchia legnagyobb tüzérségi kiképzőközpontja a Veszprém megyei Hajmáskéren.

Fotó: Garancsi Kata

 A parancsnokság tornya már messziről látszik

 

A 8-as úton autózva, Várpalota után már messziről feltűnik a hajmáskéri katonaváros égbe szökő tornya. Én is számtalanszor láttam már, de eddig soha nem jutottam ennél közelebb. Most a tematikus sétákat szervező, veszprémi Túrajó csapatának jóvoltából bejárhattuk a szebb napokat látott laktanyavárost. A különleges sétán szép számmal vagyunk, a résztvevők főleg környékbeliek, van, aki évtizedekkel ezelőtt katonaként járt a közeli gyakorlótéren, van, aki a faluban nőtt fel, és gyerekként még látta, milyen volt itt az élet a szovjet időkben.

 

Fotó: Garancsi Kata

A hajmáskéri katonaváros múltja és jelene sokakat érdekel


Város, színházzal, kórházzal, kéjnőkkel

Fotó: Garancsi Kata

Raffai Csilla levéltárakban, könyvtárakban kutatott, és interjúkat is készített olyanokkal, akik valamilyen módon kapcsolatban voltak a katonavárossal


Mielőtt elindulnánk felfedezni a telepet, Raffai Csilla, a Túrajó alapítója, és a séta vezetője mesél nekünk arról, milyen volt Hajmáskér, mielőtt létrehozták itt a Monarchia legnagyobb tüzérségi lőtelepét. Veszprém hajdani hagymás kertje egy 1901-es képeslapon nem sokat mutat magából, jóformán csak egy kopár tájat látunk. De a jövendőbeli lőtérnek épp ilyen adottságokra volt szüksége, egy hatalmas, üres térségre, ahol bátran el lehet sütni az ágyúkat.

 

Fotó: Garancsi Kata

A katonaváros szélén már a hatalmas tüzérségi gyakorlótér kezdődött

 

Az 5000 hektáros területen eleinte nem is akartak mást, mint egy tüzérségi gyakorlóteret egy lőiskolával, később szállásépületeket is építettek, hogy az itt gyakorlatozó katonáknak legyen, hol aludni. A település is profitált mindebből, hisz ahol kis helyen sok katona állomásozik, ott előbb-utóbb vendéglátóipari egységekre is szükség lesz. Lettek aztán vendéglők, kávéházak, városias boltok, ahogy egy korabeli újság írta: „Hajmáskér talán az egyetlen olyan falu, ahol nem kocsma, hanem kávéház van”.

 

Fotó: Garancsi Kata

Mintegy mesebeli kastély, a laktanya parancsnoksági épülete


A katonaváros ünnepélyes átadására 1911. júliusában került sor. Hajmáskér mellett tényleg egy valóságos város épült ki. 60 épülettel, 12 közvilágítással ellátott utcával, hatalmas parkkal, önálló vízvezetékrendszerrel, 2 víztoronnyal, szennyvízderítővel, jéggyárral, húsüzemmel, színházzal, kórházzal, sőt kisnyomtávú vasúttal is, ami megkönnyítette a hatalmas területen való mozgást. A telepen hivatásos kéjnők is laktak, ezzel kapcsolatban Csilla egy remek sztorit is elmesél nekünk, melynek forrása egy korabeli, hivatalos ügyirat, melynek már a címe is sokat sejtető: „Fenyítés kéjnő lovagoltatása ügyében”.

 

Fotó: Garancsi Kata

A katonaváros épületeiből néhányat felújítottak és hasznosítanak, és az egykori szovjet tiszteknek épült lakótelep házaiban is laknak


Romok és lehetőségek

Fotó: Garancsi Kata

 A felújított fogadóépület, pontosabban annak középső része, ahol ma könyvtár és kiállítás kapott helyet

 

Sétánkat a hajdani fogadóépületnél kezdjük, ami eredetileg sokkal nagyobb volt, de az évtizedek alatt állapota annyira leromlott, hogy pár éve az önkormányzat lebontatta a nagy részét, csak az épület boltíves kapuval ellátott középső része maradt meg. A szépen felújított épületben a falu könyvtára és a helytörténeti gyűjtemény kapott helyet. A katonaváros ma is összefonódik a faluval, az egyik tiszti épületben működik az általános iskola, néhány épületet cégek bérelnek, raktárnak, kisüzemnek, de vannak itt lakások is, a hajdani, tornyát vesztett templom pedig klubhelyiségként funkcionál.

 

Fotó: Garancsi Kata

A katonavárosban eredetileg hatvan kisebb-nagyobb épület volt


Az egyik legszebb épület a lovarda, amit hamarosan talán tornacsarnokként hasznosítanak majd. A telepen 2500 katona mellett több mint ezer ló is volt, így több istállóépületre is szükség volt. Az egyikben, amely ma raktárként funkcionál, még a márvány itatók is ott vannak.

 

Fotó: Garancsi Kata

Hajmáskéren a több ezer katona mellett több mint ezer ló is volt. Az egykori lovarda hamarosan talán tornacsarnokként kezdhet új életet


Sajnos, sok épület nagyon romos állapotban van, a tető beszakadva, az ablakok kitörve, a tetőcserepek között a padláson kisebb ligeterdő van már felnövőben. A katonavárosba 1944 után szovjet katonák költöztek be, az esztétikum helyett pedig a praktikum lett az építészeti vezérelv, ami több, akkor átépített épületen ma is jól látszik.

 

Fotó: Garancsi Kata

 A kilencvenes évek óta a parancsnokság épületében nem történt semmi, a természet pedig úgy döntött, visszahódítja a területet

 


Lenyűgöző, milyen volt, lehangoló, mivé lett

Fotó: Garancsi Kata

Szomorú látni, milyen volt egykor, és mivé lett mára, mindössze száz év leforgása alatt


Egy ekkora objektum hatalmas terhet jelent egy háromezer lelkes falu számára. Amit lehet, megtesznek, egyes épületeket felújítottak és hasznosítanak, többet bérbe adtak, de a katonaváros legszebb, legnagyobb épületének sorsa egyelőre bizonytalan.

 

Fotó: Garancsi KataKorok és stílusok


A telep központjában álló, historizáló parancsnoki épület, melynek 50 méteres tornya messzire látszik, eredetileg a lőiskola volt, később lett parancsnokság, és kapott reprezentatív szerepet. A torony egyébként a telep egyik víztornya is volt. Ahhoz, hogy egy ilyen monumentális épület érvényesülhessen, hatalmas tér is kellene. Eredetileg meg is volt, de az oroszok ezzel a szemponttal nem igazán törődtek, így a parancsnokság mellett felhúztak egy ötemeletes tömbházakból álló tiszti lakótelepet, amelyben még ma is laknak. Az út túloldalán egy hasonlóan dekoratív közért áll, az azonban ma már üres. A parancsnokság mögött egy kis tó is volt, romantikus fahidakkal. Ma már ezekből sincs semmi. A tó medrét feltöltötték, helyét lebetonozták, amit aztán felvonulási térként használtak.

 

Fotó: Garancsi Kata

 Ez fogadja a látogatót, ahogy belép a parancsnoki épületbe

 

A hatezer négyzetméteres épületben 118 helyiség volt, köztük például kártya-, billiárd- és szivarszoba is. A legszebb helyiség a kaszinóterem volt, mi is odaigyekszünk, de előtte még bejárjuk az alsó szint végtelennek tűnő folyosóit. A főbejárat tárva-nyitva, se pénz, se kapacitás az őrzésre, ráadásul egy hihetetlen nagy épületről van szó, ahová ezernyi helyen be lehet jutni, egyszerűen képtelenség lenne mindenhová embert állítani. Ennek ellenére egyedül semmi esetre sem javasolt itt sétálgatni, ugyanis az épület számos része balesetveszélyes.

 

Fotó: Garancsi Kata

 

Fotó: Garancsi Kata

Nagyon nem mindegy, hová lépünk, és merre megyünk, egyedül nem is tanácsos az épületben sétálgatni


Egyelőre reménytelennek tűnik a jövő

Fotó: Garancsi Kata

A parancsnoki épület belső udvarában mára már felnőtt egy kis erdő


A belső udvaron mára felnőtt egy kis erdő, a folyosópadlókat vastagon beborítja az építési törmelék és az üvegszilánk, a szobákban mállik a vakolat, egészen különös struktúrákat létrehozva, amit akár művészinek is értékelhetnénk, ha közben nem lenne végtelenül szomorú látvány az egész. Egy szobában a Pravda lapjaival tapétázták ki a falat, az egyik oldalon megtalálom az évszámot: 1986.

 

Fotó: Garancsi Kata

A falakon a Pravda lapjai, és az 1986-os év hírei


Végül elérjük a kaszinótermet. Régen ez volt a legszebb terem, és most is az, annak ellenére, hogy 1990 óta csak pusztul, és pusztítják. Mindenfelé törmelék és szemét, a terem közepén egy tábortűz nyomai, a karzat alatt egy ócska kanapé, a falakon hatalmas graffitik. De mindezek mellett még látszanak a falakon az eredeti aranyberakások, mozaikok, görög ábrázolások, bagolymotívumok. Megvannak még hatalmas ablakok, a színpad és az egyik karzat. Csilla mutat pár képet arról, milyen volt a kaszinó fénykorában. Eredetileg étteremnek használták, később színházterem, majd a szovjet időkben moziterem lett.

 

Fotó: Garancsi Kata

A kaszinóterem a méltatlan és szomorú jelen ellenére is megőrzött még valamit hajdani szépségéből


Kint arról beszélgetünk, vajon mi lesz ennek a minden szempontból rendkívüli épületnek a sorsa. A szálloda tűnne a legkézenfekvőbb megoldásnak, és voltak is ilyen próbálkozások. Egy Svédországban élő magyar úriember, aki egyébként itt született a szomszédos katonakórházban, megvette a parancsnokság épületét, de aztán a tervekből nem lett semmi, és az ingatlan hamarosan visszaszáll az önkormányzatra. A falunak nyilván nincs annyi pénze, hogy itt bármibe is belekezdjen, ráadásul, bár az épületnek egészen kastély formája van, hivatalosan nem az, így a kastélyprogram keretében sem pályázhatnak.


Mi lesz veled Hajmáskér?

 

Fotó: Garancsi Kata

Évtizedek óta magára hagyottan áll


A séta során egészen a katonaváros széléig elmentünk. Itt volt hajdan az első világháború után kialakított fogolytábor, ahol több ezer külföldi katonát tartottak fogva. A tábornak külön papírpénze is volt. Csilla meg is mutatja az 1, 2, 5, 10 koronás címleteket. A foglyok ruháik, értéktárgyaik letétbe helyezéséért kaphattak ilyen pénzt, amelyért aztán hozzá tudtak jutni olyan dolgokhoz, amelyekre szükségük volt, mint például képeslap vagy szappan. A telep szélén, egy dombon áll a historizáló, őrtoronyra emlékeztető víztorony, közvetlenül mellette egy másik, már a mai kor remeke, ezeken túl pedig a dimbes-dombos gyakorlótér következik.

 

Fotó: Garancsi Kata

Korok és stílusok 2. – Víztornyok egymás között


Hajmáskér a rendszerváltozás idején emblematikus hellyé vált, ugyanis a szovjetek kivonulásakor, 1990. március 12-én elsőként az itt állomásozó harckocsizó alakulat indult haza.

 

Fotó: Garancsi Kata

Még áll és vár, hátha egyszer valaki meglátja benne a lehetőséget


A katonaváros, amely hajdan a Monarchia büszkesége volt, ma pusztuló teher, amivel, aki szeretne, nem tud mit kezdeni, aki talán tudna, az meg nem szeretne. Reméljük azért, egyszer talán valaki meglátja a lehetőséget Hajmáskér katonavárosának jobb sorsra érdemes épületeiben. Lehetőleg addig, amíg azok állaga nem romlik le annyira, hogy már csak a dózerolás marad opcióként. A falak egyelőre még dacolnak a bakonyi szelekkel, de ez csak a Monarchia építőmestereinek köszönhető.

 

 

Kapcsolódó cikkek:

Árvalányhajas Windows-háttérképből az ösküi templomhoz

Bejártuk a tihanyi apátság rejtett zugait

Források nyomában a főváros alatt

Bontás után még utoljára bejártuk a Normafa kísértetszállóját
 






HOZZÁSZÓLÁSOK

Hozzászóláshoz jelentkezz be!


Eddig hozzáfűzött kommentek (1):
hobobobo 2019.08.18. 08:49
Gyönyörű (és időtálló) épületek ezek, akkoriban még tudtak építkezni. Mekkora különbség igényességben, stílusban az egymás mellett álló modern és századeleji épületek közt, te jó ég! :-)
Lásd víztornyok egymás közt.
Nagyon bízom benne hogy a főépület is megmenekül a pusztulástól, rengeteg pénzt elköltenek ennél sokkal-sokkal értéktelenebb beruházásokra (pl Egri vár betonba öntése)

A szőlőszem kicsiny gyümölcs...
Talán ez az írás is hozzátesz egy kis napsugarat a csodaszép főépület restaurálásához elegendő akarat "szőlőszemének" beéréséhez. :-)
Közösségi oldalak
A hónap fotója
2019. szeptember
Herczeg Kinga:
Helix
38. Gerecse 50
38. alkalommal rendezték meg a Gerecse 50 teljesítménytúrát 2019. április 27-én, közel 6500-an...