MAGYAR TERMÉSZETJÁRÓ SZÖVETSÉG weboldalaiTermészetjáróGerecse 50KéktúraGalyacentrumTuristashopTermészetjáró kártya

2017.04.11. 17:01,   Szöveg: Lánczi Péter,   Fotó: Lánczi Péter és Mohai Kata

Cserhát-geotúra extrákkal

Geológiai látványosságok, várrom, sziklaszirtes panoráma, sztúpa és az egész napot végigkísérő tarka tavaszi pompa. Ez mind egyben az Andezit túra, ami az elejétől a végéig tartogatott érdekes és izgalmas látnivalókat a Cserhát szívében.

Fotó: Lánczi Péter

A Szanda-hegy és a Várhegy Ordaspuszta irányából

 

A Cserhát csodáit bemutató túrát egy hosszabb, 30 km-es, és egy rövidebb, 15-km-es gyalogtúrával lehetett bejárni a vasárnap (április 9.) megrendezett Andezit elnevezésű teljesítménytúrán. Imádjuk a természetet és kevésbé ismertük ezt a tájat, ezért úgy gondoltuk, nem hagyhatjuk ki a látványosságokban bővelkedő túrát. Sőt, az sem volt kérdés, hogy a hosszabb távot választjuk, hogy minél több élményt vigyünk magunkkal haza. Végigmentünk, és még a vártnál is többel gazdagodtunk.

 

Fotó: Lánczi Péter


A BTHE csapat által szervezett túrára most sem lehetett panaszunk. Ismételten kiváló volt a szervezés és a tematika, ami ezúttal a Cserhát változatos tájain kalauzolt el minket. A túra egyetlen szépséghibája a logisztika volt. Ugyanis a kezdő és végpont nem azonos, ezért a tömegközlekedést azoknak is igénybe kell venni, akik autóval érkeztek a rajtba. Ha valaki nem túl kényelmes, akkor még élvezte is a „kis piroskával” való vonatozást a dimbes-dombos, terepasztalra emlékeztető vidéken.

 

Fotó: Lánczi Péter

Mezőkön és dombokon át


Galgagutáról indultunk neki az ismeretlen táj felderítésének. Kezdetben a Cserhátra jellemző fiatal akácosban sétáltunk, mely a tavasz beköszöntével és a lombosodás előrehaladtával kezdi az ösvényeket zöldellő alagúttá változtatni. Nem sokkal később mezőkön és szántókon haladva élveztük a virágok illatát és a friss tavaszi szellőt, ami a reggeli párafelhőket szaggatva próbált teret engedni a napnak, melynek ekkor még csak be-be köszönő sugarai földet érve szinte felgyújtották a színeket.

 

Fotó: Lánczi Péter

Kőzet- és ősmaradványok tárlata Vanyarcon 

 

A természet ébredező színkavalkádját nemcsak az erdőben és a földeken, hanem Vanyarc utcáin is megcsodálhattuk. Sőt, itt még harsányabb is volt a kikelet a kertek száz színben pompázó gyümölcsfáival és virágaival, pedig alig pár napja ezek a növények még csak szürkén aludták téli álmukat. Ebből a ragyogó tavaszi rengetegből csak a túránk első állomása zökkentett ki minket egy kis időre. Ugyanis Vanyarcon, a Sziráki utca 12-es szám alatt nemcsak frissítővel kínáltak minket, hanem egy kisebb magánkiállításba, kőzet- és ősmaradványok tárlatába is betekinthettünk, amely a környék sokmillió éves kincseit mutatta be.

 

Fotó: Lánczi Péter


A számunkra felfoghatatlan hosszúságú idő alatt létrejött ásványleletek mellett egykor élt állatok lenyomatait, ősemberek által használt eszközöket és egy megkövült fát is megcsodálhattunk a kis bemutatóteremben, melyet a házigazda több éves lelkes kutatómunkája töltött meg szinte zsúfolásig. Sokkal több időt is el tudtunk volna itt tölteni a fantasztikus leletek kézbevételével és fotózásával. De egyrészt mennünk kellett, másrészt másoknak is helyet kellett adnunk, hogy hozzáférhessenek ahhoz az élményhez, amihez mi is.

 

Fotó: Lánczi Péter

Kézbe is vehettük a kövületeket


A falut elhagyva visszatértünk a zöldellő szántóföldekre, ahol már délelőtti napsütésben és ismét tavaszi hangulatban folytattuk az utat, túránk egyik fő attrakciójához és a környék nevezetességéhez, a Nagy-hegy oldalában található andezitömléshez.

 

Fotó: Lánczi Péter

Tavaszi színekben ragyogó tájon vettük az irányt az andezitömlés felé

 

Fotó: Lánczi Péter


Az egyedülálló látványosságnál a túra minden résztvevője elidőzött, hiszen nemcsak az kőömléssel, hanem a hajlott orgonasípokra emlékeztető andezitoszlopokkal sem lehetett egy pillantással betelni. Az Európában és világviszonylatban is kuriózumnak számító, kőcsúszdára is hasonlító oszlopsorok specialitása, hogy nemcsak hajlott, hanem egyenes kőformák is fellelhetők köztük. Ez a 15 millió éves földtörténeti ritkaság 2010-ben vált tagjává az Európai és a Globális Geopark Hálózatnak. Kicsivel később, 2014 tavaszán hozták létre itt a kőtárat, mely a környékre jellemző kőzettípusokat mutatja be egy jellegzetes betonépítmény alatt.

 

Fotó: Lánczi Péter

A világviszonylatban is kuriózumnak számító andezitoszlopoknál mi is sokat időztünk

 

Fotó: Lánczi Péter

 

Fotó: Lánczi Péter

A Nagy-hegy oldalában találjuk a Kőtár jellegzetes épületét és a bemutatott kőzeteket


A Nagy-hegyről leereszkedve kiértünk az erdőből, és újból nyílt terepen haladtunk az eldugott kis majorság, Ordaspuszta felé. Be-be köszönő fodros felhők árnyékában, széles földúton kanyarogtunk a környék 3-400 méteres „hegyei” között, ahol a tavasz még csak foltokat festett a tájba. De a napsütés még a télben kifulladt erdők fakó színébe is életet tudott lehelni, megmutatva, hogy a szürkének és a barnának hányféle árnyalata is van valójában.

 

Fotó: Lánczi Péter

Dimbes-dombos tájban kanyarogtunk


Átkeltünk a csörgedező Ordas-patakon, majd újból zöldellő mezők mentén értünk be az ordaspusztai ellenőrzőpontunkra. A jóleső frissítés után az alig pár házból álló hangulatos kis majorságot Szandavár irányába hagytuk el. A Várhegy és a Szanda-hegy jellegzetes andezitkúpjai már messziről uralták a tájat, jelezve utunk irányát és következő látványosságunk helyszínét.

 

Fotó: Lánczi Péter

Felkapaszkodtunk a Szandavár romjaihoz

 

Fotó: Lánczi Péter


Sűrű akácosokkal övezet erdészeti utakon és ösvényeken közelítettük meg a Szandavárat, melynek 527 méteres magasságát kevés szintkülönbséggel, de meredek, sziklás terepen mászva gyűrtük le. Az egyébként anno nem nagy jelentőséggel bíró várat már 1551-ben felrobbantották, hogy falai közé többet be ne fészkelje magát a török vagy más ellenség. Napjainkra alig egy-két falmaradvány jelzi csak, hogy egykoron itt erősség állt, de ennek ellenére mindenféleképpen érdemes ide felkapaszkodnunk, mert a meredek sziklákról páratlan, a környéket uraló panorámát csodálhatunk meg. 

 

Fotó: Lánczi Péter

Kattints a képre nagyobb panorámáért!

 

Fotó: Lánczi Péter

Szandavár megmaradt romjain

 

Fotó: Lánczi Péter


A délelőtti ragyogó napsütést borús idő váltotta, de ennek ellenére is majdnem fél órát töltöttünk a Várhegyen élvezve a végtelen kilátást, mielőtt a kék jelzésen a Mária-forrás érintésével leereszkedtünk volna Szandaváraljára. Átgyalogolva a három utcás kis falut, az igazolópecsét begyűjtése után Becske felé vettük az irányt. Bár a napsütés hiányában és az egyhangú akácerdőben a színkavalkád már elmaradt, azért a lelkesedésünk nem lankadt, hiszen a túra még tartogatott látnivalót.

 

Fotó: Lánczi Péter

Becskei megvilágosodás-sztúpa


Jelzett és jelzetlen utak végén bukkant fel előttünk a fák között Becske nevezetessége, vagy mondhatnám úgy is, hogy a Csiga-hegy ékes dísze, a sztúpa. A buddhista szentély és a tetején meditáló buddhaszobor 2008 óta hirdeti némán a megvilágosodás filozófiáját. Mi is elidőztünk egy kicsit ezen a pompás helyen, és csak az ilyenkor szokásos jókívánságok után folytattuk az utunkat az innen már csak pár száz méterre lévő becskei célba.

 

Fotó: Lánczi Péter

A célban volt minden, ami szem-szájnak ingere


A látnivalókban és élményekben gazdag túrán észre sem vettük, hogy kissé elfáradtunk. Ezt csillapítva a célban tejjel-mézzel folyó Kánaán fogadott minket, ahol számunkra a sör bizonyult a legjobb frissítőnek. Nincs is jobb a folyékony kenyérnél, ami mindig megkoronázza a természetben eltöltött napot, főleg, ha az kitart a hazaúton döcögő kis vonaton is, melynek ablakában moziként hat az elhaladó táj.

A túra útvonala

 

Még több képért görgess tovább a galériára!

 

Kapcsolódó cikkeink:

KIRÁNDULÁS SZANDAVÁR ROMJAIHOZ

PALÓCFÖLD LEGSZEBB FALVA CSODÁKAT ÍGÉR

EXTRÉM BIVAKOLÁS A CSERHÁTBAN





HOZZÁSZÓLÁSOK

Hozzászóláshoz jelentkezz be!


Közösségi oldalak
A hónap fotója
2018. június
Majoros Ildikó:
Kéken is az égig
36. GERECSE 50
Így látták az idei Gerecse teljesítménytúrák résztvevői ezt a borongós, kissé hűvös, húsvét...