MAGYAR TERMÉSZETJÁRÓ SZÖVETSÉG weboldalaiTermészetjáróGerecse 50KéktúraGalyacentrumGalyakilátó

2017.05.25. 14:00,   Szöveg: Szerecz György,   Fotó: Szerecz György, 123rf.hu, Shutterstock

Gombavadászatra fel!

A gombászok különös emberek. Amikor beborul az ég, és mindenki más depresszióba süllyedve várja a rossz idő végét, az ő szájuk mosolyra húzódik. Szívük még az esőverte bádogeresznél is hangosabban dobol, mert tudják, hogy nemsokára vadászni indulnak. 

Fotó: 123rf.hu

 

„És ennek mi a mérges párja?” – szokták gyakran kérdezni gombákról gyerekek és felnőttek egyaránt. Vagyis makacsul tartja magát az a hiedelem, hogy a gombák világát megtévesztő hasonmások alkotják. Valójában a gombák – csakúgy, mint az állatok és a növények – leginkább saját rokonaikra hasonlítanak, például egyik tinórufaj a másikra. Ebben a mérgező voltuk nem játszik szerepet. Az emberek persze hozzászoktak a jó és rossz dualista szemléletéhez, és a legtöbb tankönyv is erősíti ezt a szemléletet. Ám, ha figyelmesen tanulmányozzuk, rájövünk, hogy a gombák jellegzetes tulajdonságaik – úgynevezett bélyegek – alapján azonosíthatók, illetve különíthetők el más fajoktól. Soha nem egy-egy bélyeg számít, hanem ezek összessége. A gyilkos galóca színe például hasonlít a zöld galambgombákra, gallérja van, mint a csiperkéknek, világos lemezei vannak, mint az őzlábgombáknak. Ez kicsit olyan, mint ha azt taglalnám, hogy szakállam van, mint Leninnek, barna a hajam, mint Messinek, és farmert hordok, mint Diana hercegnő. A gombák őszinte lények. Nem törnek álnok módon az életünkre, csupán élik világukat. Ha megismerjük őket, rájövünk, hogy nincs okunk félni tőlük. S akkor talán egyiküket sem kell többé felrugdosni.

 

Fotó: Wikipédia/Archenzo, 123rf.hu

Gyilkos galóca (balra) és nagy őzlábgonba (jobbra)


Állj, ki vagy?!

 

Egy gomba meghatározásakor érdemes minél több részletet megfigyelni, ugyanakkor jó tudni, hogy ezek közül melyik mennyire fontos bélyeg. Kalapos gombák esetén nézzük meg a termőréteget (trámát), amely állhat lemezekből, csövekből, tüskékből (csapok) vagy ráncokból. Keressünk a tönkön gallért, ennek nemcsak megléte vagy hiánya, hanem alakja is lényeges. A tönk és a kalap formája és mérete, bár jellemző, sokszor elég változatos lehet. Egyes fajok sokféle színváltozatban előfordulhatnak, de a spórapor, amely a termőréteg színét is meghatározza, állandó színű. Lehetnek jellegzetes elszíneződések is: nyomásra bizonyos csiperkék sárgulnak, sok tinóru pedig kékül.

 

Fotó: 123rf.hu


Nem mindent a szemnek!

 

A gombák illata és íze (bár ez utóbbival óvatosan!) szintén elkülönítő bélyeg lehet. A nehézséget inkább ezek leírása okozza. A határozókönyvek jobb híján valami ismert dologhoz – virághoz, vegyszerhez – próbálják hasonlítani. Ez néha valóban találó: a zöld ánizsgombának (Clitocybe odora) tényleg ánizsillata van, a szagos csigagombáé (Hygrophorus agathosmus) pedig megtévesztésig hasonlít a marcipánéra. A sok gombára jellemző lisztszagot azonban biztosan nem pék vagy molnár nevezte el így. Az egyes illatokat érdemes megjegyezni; gyakran szolgál egy-egy jellegtelenebb példány azonosításakor perdöntő bizonyítékkal.

 

Fotó: 123rf.hu

 

Légyott

 

Arra a kérdésre, hogy egy adott gombafajjal hogyan találkozhatunk, nehéz pontos választ adni. Úgy vagyunk ezzel, mint a kitartó udvarló, aki tudja, hogy a kedves mikor merre szokott járni, de hogy éppen akkor ott lesz, azt csak remélheti. Minden gombának megvan a maga sajátos termőhelye. Egyesek meghatározott fafajokhoz kötődnek, mások a talaj minősége alapján válogatnak. Kezdő gombászként sok időt érdemes szánni a felderítésre. Később már egyre több ismert helyünk lesz, mind gyakrabban már szinte „címre” megyünk, a gombaszedés pedig ilyenkor szinte bevásárlássá válik. A termőhelyek felkutatására szánt időt nem lehet megspórolni. Tapasztalt gombásztól lehet tanácsot kérni, de pontos helyekről érdeklődni több mint illetlenség. Egy gombásszal randevúzni az erdőben elsőre kissé zavarba ejtő élmény. Lehet kedves, szórakoztató partner, csak ne várd, hogy beszélgetés közben rád nézzen. Olyan, mint egy sétáló testőr, csak ő nem a tömegben megbújó merénylőt kutatja, hanem az avarból és a bokrok mögül előbukkanó kalapokat fürkészi. Nem könnyű tehát egy gombász párjának élete, hacsak nem válik maga is azzá.

 

Fotó: 123rf.hu

 

A fonalat nem boszorkány fonja

 

A gombák különleges, csoportos megjelenési formája a boszorkánygyűrű vagy boszorkánykör. A babonás hiedelmekkel szemben a körívben elhelyezkedő termőtestek nem valami okkult szertartás tanúi, hanem a föld alatti gombafonalak sugárirányban történő terjedésének következményei. Ugyanígy alakul ki az is, amikor a gombák nem alkotnak teljes kört, csupán enyhén íves sorba rendeződnek. Ezt folyásnak nevezzük.

 

Fotó: Szerecz György

Boszorkánygyűrű kizöldült nyoma

 

Druszám, a májusi pereszke

 

Ahogy a gazdák szerint a csillagászati tavasz beköszöntével búcsúzik el végleg a tél, a gombászok naptárában a március–április is még csak az éledezés ideje. Az igazi szezon májusban kezdődik. Nem mintha a korábban jelentkező fajok nem volnának elég értékesek, de ilyenkor, a hirtelen felmelegedő időben, ugrásszerűen megnő a fajgazdagság. Előbújnak a csiperkék, tinóruk, galambgombák, megjelenik a réteken a szegfűgomba, ártereken a gévagomba és a nyár-fagomba. A változás hírnöke a májusi pereszke (Calocybe gambosa). Régi nevét – Szent György-gomba (Tricholoma georgii) – arról kapta, hogy sok évben, így idén is, már április közepén felbukkanhat. Jobbára azonban tavasz és nyár fordulóján találkozhatunk vele.

 

Fotó: Szerecz György

Májusi pereszke

 

Előfordulásában egyrészt csapodár természetű: lombos és fenyőerdőben ugyanúgy találkozhatunk vele, mint rétek, legelők szélén. Ugyanakkor hűséges is: termőhelyein évtizedekig viszontlátjuk. Nőhet egyesével is, de gyakran hatalmas boszorkánygyűrűt képez. Közepes termetű, de igen kiadós gomba. Általában az egész termőtest krémszínű vagy piszkosfehér, kalapja – főleg fiatalon – gyakran sárgás, okkeres árnyalatú. Átmérője 3–15 cm, széle kezdetben begöngyölt, majd kiterül, hullámossá válik. Lemezei sűrűn állók, a kalap vastagságához képest feltűnően keskenyek. Tönkje szálas, vastag. Erősen lisztszagú (vagyis olyan illata van, amit a mikológusok így hívnak), fűszeres ízű.

 

Fotó: Shutterstock

Enyhén íves sorba (folyásba) rendeződött májusi pereszkék

 

A májusi pereszke sokoldalúan felhasználható: levesnek, pörköltnek vagy bármilyen más ételnek kiváló, egyedül kirántani nem érdemes. A fiatal, még gömbölyű kalapok salátába vagy téli savanyúságnak is nagyszerűek. Reggelire, vacsorára vagy vendégváráshoz szendvicskrémet is készíthetünk belőle. Szendvicskrém készíthető amúgy bármilyen erdei gombából (vargányából például utolérhetetlen), mindegyik kicsit más ízvilágú lesz. 

 

Pereszkekrém

Hozzávalók: 

20-25 dkg gomba

egy nagy fej vöröshagyma

két gerezd fokhagyma

10 dkg vaj

2 dl tejföl

petrezselyemzöld ízlés szerint

 

Elkészítése

A gombát a hagymával, fokhagymával és egy kevés sóval a vaj felén megdinszteljük (keverjük, mert könnyen leég!). Hozzáadjuk a vaj maradékát, az aprított petrezselyemzöldet, majd botmixerrel krémesítjük, végül a tejföllel készre keverjük. Pirítós kenyéren tálaljuk. 

 

Fotó: Szerecz György 

 

A cikk megjelent a Turista Magazin 2016. májusi számában.

 

Kapcsolódó cikkeink:

Amit a tavaszi gombagyűjtésről feltétlenül tudni kell 

Abszolút kedvencem a gyapjas tintagomba

Szeretnivaló gombák

Mesebeli és mérges – a légyölő galóca





HOZZÁSZÓLÁSOK

Hozzászóláshoz jelentkezz be!


Közösségi oldalak
PROGRAMOK
2017. október
H K Sze Cs P Szo V
01
02030405060708
09101112131415
16171819202122
23
24
2526272829
3031
program
korlátozás
A hónap fotója
2017. október
Fábián László:
Menedékház az Alacsony-Tátrában
36. GERECSE 50
Így látták az idei Gerecse teljesítménytúrák résztvevői ezt a borongós, kissé hűvös, húsvét...