MAGYAR TERMÉSZETJÁRÓ SZÖVETSÉG weboldalaiTermészetjáróGerecse 50KéktúraGalyacentrumTuristashopTermészetjáró kártya
2018.03.27. 14:00,   Szöveg: Lánczi Péter,   Fotó: Lánczi Péter

Sárga úton a város peremén

A főváros környéki hegyek és különösen a normafai rész igen szövevényes turistaút-hálózattal bír. A kirándulók többsége errefelé rövid körtúrákat tesz, vagy sűrű jelzésváltásokkal jutnak el a Budai-hegyek valamely látványosságához. Mi ezúttal a környék turistaút színkavalkádjából kiválasztottunk egyet, és nemcsak végig jártuk, de meg is bizonyosodtunk arról, hogy egy utat követve is remek túrát tehetünk a város peremén.

A lineáris túrázás – azaz A-ból B-be gyaloglás – egyre népszerűbb műfaja a természetjárásnak. Akik ily módon indulnak a terepre, azok gyakran egy turistajelzést követve fedezik fel a tájat, vagy akár az egész országot. Olvasóinknak aligha kell bemutatnunk a turistautak hierarchiájában élen álló híres kék vagy piros jelzéseket, hiszen ezek a legismertebb és legkedveltebb vándorutak, de a rangsorban harmadik helyen álló sárga jelzésről már sokkal kevesebb szó szokott esni. Túraajánlatunk ezúttal a Budai-hegyeken kanyargó sárga utat mutatja be, kedvet és ötletet adva egy olyan főváros környéki kiránduláshoz, amely Pilisvörösvártól Budaörsig szemlélteti a Budai-hegység változatos és megannyi látnivalót tartogató környezetét. A mindösszesen 35 km-es utat mi két részletben, a tél és a tavasz határán jártuk végig, ezzel is tarkítva a túraélményünket.

 

Fotó: Lánczi Péter

 

Ez a sárga út voltaképpen Esztergomból indul, és a Pilist is átszeli mielőtt a Budai-hegyekhez ér, de a főváros közelségét szem előtt tartó tematikánk ezúttal Pilisszentivánt tűzte ki a túra kiindulópontjának. A településre sűrűn közlekedő buszjáratokkal juthatunk el, de a szomszédos Pilisvörösvárra vonattal is érkezhetünk, és ez csak alig pár száz méterrel növeli meg a kirándulásunk hosszát. Utunk legelején a két, szinte teljesen összenőtt települések utcáin követjük a villanyoszlopokra festett sárga jeleket, mígnem kisvártatva elérjük az erdős és egyben a fokozottan védett természetvédelmi terület határát.

 

Fotó: Lánczi Péter

Pilisszentiván határában

 

Fotó: Lánczi Péter

Kezdetben enyhe emelkedésben, majd meredek kaptatón haladunk az Antal-, vagy másik nevén Antónia-árokban

 

Az Antal-árok bejáratánál kezdjük meg első komolyabb szintemelkedésünket, mely egészen Nagykovácsi határába, illetve a Zsiros-hegy tetejére visz fel minket. A nem túl mély, de annál szűkebb hasadékvölgy – melyben a jelzés is vezet – málló mészkősziklákkal és bedőlt fenyőfákkal övezve kanyarog a hegygerincre, melynek utolsó méterei kimondottan meredek kaptatóval izzasztják meg az erre járókat. Felérve a 400 méteres magasságba, rögtön két büfét is találunk a közelben, ahol frissítőt vehetünk magunkhoz. Az egyik ilyen hely a kéktúra-igazolóhelyként is szolgáló Muflon itató – ahol, ha másért nem – a bélyegzésért mindenképp érdemes megállni, legalábbis annak biztos, aki gyűjti a lenyomatokat, illetve a túraemlékeket.

 

Fotó: Lánczi Péter

A környéken egykoron jelentős barnakőszénkészletek voltak

 

Ezen a szakaszon a környék barnakőszén-bányászatának emlékeit is megtaláljuk. A Zsíros-hegy oldalában álló emlékmű a felhagyott tárók beiszapolása érdekében kiépített, egykori homokszállító kötélpálya néhány megmaradt tartóoszlopának felhasználásával lett kialakítva. Látványa különösebb élményt nem nyújt, de ettől függetlenül egyedi ipartörténeti mementóról van szó.

 

Fotó: Lánczi Péter

 

A Muflon itatótól a sárga és a kék jelzések még egy darabig együtt haladnak, majd a Kerek-hegy legmagasabb pontja felé haladva szétválnak egymástól. A sárga út itt egy pár száz méteres és érthetetlen háromszöget ír le a térképen, a helyett, hogy továbbra is egyenesen haladna Kakukkhegy irányába. Mindettől függetlenül ez a rész kényelmes és ligetes erdőben vezet egészen utunk egyik fő látványosságáig, ami igazi mesebeli idillt tartogat a kirándulóknak.

 

Fotó: Lánczi Péter

Az Alsó-Jegenye-völgy minden korosztálynak kikapcsolódást nyújt 

 

Előtte még enyhe ereszkedésben kiérünk az erdőből, keresztezzük a Hidegkúti utat, és csak ezután vesszük be magunkat a Budai-hegység egyik leglátványosabb szurdokvölgyébe. Az Alsó-Jegenye-völgy a főváros közelsége miatt nagy népszerűségnek örvend a kiránduló családok körében. Vonzerejét viszont mégsem a könnyű megközelíthetősége, hanem főként varázsaltos atmoszférája adja, melyben kacskaringózó kis patak, fahidacskák, vízesés és látványos sziklák szolgáltatják a páratlan dekorációt, illetve a gyerekeknek a természetes játszóteret.

 

Fotó: Lánczi Péter

Itt találjuk a Budai-hegység legnagyobb vízesését


Az egyszerre vadregényes és mesebeli völgy hangulatát több mint egy kilométeren keresztül élvezhetjük. Itt találjuk a Budai-hegység legnagyobb vízesését, mely 5 méteres magasságból zúdul alá a homokkőpadról, és aminek látványa különösen télen lenyűgöző, mikor a zuhatag hatalmas kristályszerű jégcsapok formájában megdermed.

 

Fotó: Lánczi Péter

A völgy máló sziklaóriásai is látványosak


Nem is hinnénk, de egykoron még strand is üzemelt ebben a völgyben. 1929-ben a vízesés alatti részen közel 100 méter hosszan duzzasztották fel a Paprikás-patak vizét, ami Sziklafürdő néven egészen a második világháború végéig üzemelt. A harcokban megsemmisült strand felújítása a 60-as években került újra szóba, ám a hatóságok a Paprikás-patak szennyezettsége miatt ennek ötletét elvetették.

 

Fotó: Lánczi Péter

A Rózsika-forrás vize sajnos nem iható 


A meseszép völgyben domborművel díszített forrást is találunk, aminek frissítő vize a nyári kánikulában kimondottan hívogató tud lenni, de sajnos a Rózsika-forrás vízgyűjtőterületének kólibaktérium-szennyezettsége miatt már az 1980-as évek óta nem minősül ivóvíznek. Erre a tényre a 2002-ben felújított foglalás kis kőtáblája is figyelmezteti az erre járókat.

 

Fotó: Lánczi Péter

A Szarvas- és Csúcs-hegyen hangulatos ösvényen kanyarogunk a város peremén 

 

Fotó: Lánczi Péter

Kilátás a Nagy-Kevélyre

 

Kiérve az Alsó-Jegenye-völgyből enyhe emelkedésben követjük a sárga jelzést, ami ezúttal egy kanyargó kis ösvényen vezet a Szarvas-hegy oldalában. A meredek hegyoldalból többször is alkalmunk nyílik a kilátásra, különösen lombfakadás előtt. Ilyenkor ugyanis balról folyamatosan követ minket a csupasz fák ágai közt az alattunk elterülő mezőgazdasági földek, a hatalmas külszíni fejtés és a Bécsi út zajos forgalma, valamint a nem is oly távoli Kevélyek magaslatai. A még látványosabb panorámáért érdemes pár méteres kitérőt tennünk a sárga háromszög jelzésen, ami a Szarvas-hegy legmagasabb pontjáról enged kilátást déli irányban a Budai-hegyekre és Budapest egyik legszebb kertvárosi részére.

 

Fotó: Lánczi Péter


Panorámás kilátást a későbbiekben is módunk lesz élvezni, de előtte még folytatjuk az oldalazást a szintén meredek Csúcs-hegy északi oldalában, majd érintjük a Virágos-nyerget is, ahol újfent bélyegezhetünk a kéktúrapecséttel, ha dokumentálni szeretnénk az ittjártunkat. Ezen a szakaszon a tér kiszélesedik körülöttünk, és az addig keskeny ösvényünket egy kényelmes szekérútra váltjuk. Enyhén lejtős szakaszon, alacsony csalitosban tartunk irányban a siklóernyősök által is kedvelt Újlaki-hegyre, ahol a csúcson a panoráma mellett azt az állandó széljárást is megtapasztalhatjuk, amiért a repülni vágyók körében ez a hely oly népszerű. A 448 méteres magaslatra egyébként egy nem túl megerőltető emelkedővel érhetünk fel.

 

Fotó: Lánczi Péter

Az Újlaki-hegy a siklóernyősök „otthona”


Az Újlaki-hegyről pompásan ráláthatunk a környék hegyeire és azokra a vonulatokra is, amit a sárga utunk már érintett, vagy amit következő kilométereken érinteni fog. A szeles hegytetőről egy sziklás ösvényen ereszkedünk le a Határnyereg irányába, ahol útközben – és a nyereg nevéhez hűen – több egykori városhatárt jelző kőoszlopot láthatunk. Némelyik kőmonstrum közel 140 éves múltjából golyó ütötte sebeket is visel, ami a környék második világháborúban elszenvedett súlyos harcainak emlékei. Akik ezt a területet figyelmesen járják, még a régi lőállásokat, bunkerek nyomait is felismerhetik, melyek közül az utunk is többet érint. De nemcsak az árkok és a gödrök árulkodnak a 20. század legnagyobb katasztrófájáról. Számos katonasírt is találunk a turistautak mentén, melyek a fővárost védelmező harcok névtelen áldozatait rejtik. Róluk legalább annyit tudunk, hogy itt nyugszanak, de sok társuk máig fejfa nélkül és ismeretlen helyen fekszik szerte a környék erdeiben.

 

Fotó: Lánczi Péter

Ismeretlen katona sírja a Virágos-nyereg közelében


A sárga jelzést a Határ-nyeregtől a Nyéki-hegy oldalában követjük, és nem egész két kilométert megtéve érjük el a térség közlekedési csomópontjának számító Hűvösvölgyet. Amennyiben nem akarjuk a budai sárga túra mind a 35 kilométerét egyben lejárni, akkor itt a tömegközlekedés lehetőségeivel élve könnyen megszakíthatjuk az utunkat. Ugyanakkor a Gyermekvasútra is felpattanhatunk, ami akár folytatása, vagy ha úgy tetszik megkoronázása is lehet egy családi kirándulásnak.

 

Fotó: Lánczi Péter

A Gyermekvasút kicsiknek és nagyoknak is megunhatatlan program


A táv első felében 19 km-et megtéve jártuk be a pilisvörösvári vasútállomást és Hűvösvölgyet összekötő sárga utat. Bár az út során a Budai-hegyek még a tél hangulatát őrizték, bennünk már a tavaszi túrakedv zsongott, amit a sár és az egyelőre még kopár táj sem csillapított. A második etapban Hűvösvölgytől Budaörség járjuk végig a sárga utat, ami még látványosabb panorámákkal várja, hogy felfedezzük a budai tájat. Kövesd velünk a következő részben is a budai sárga túrát!

 

 

A túra útvonalát és a GPS tarck-et ide kattintva érheted el!

 

Kapcsolódó cikkek:

RENDHAGYÓ PERSPEKTÍVÁK A BUDAI-HEGYEKBEN

A JÁGI-TÓTÓL A PILISSZENTIVÁNI KÉPKÖVEKIG

KIPRÓBÁLTUK BUDAPEST LEGÚJABB TURISTAHÁZÁT

PÖFÖGŐ IDŐKAPSZULA – GYERMEKVASÚTTAL A BUDAI-HEGYEKBEN

BUDAI TÉRKÉPKÖR - AVAGY, AMI A TÉRKÉPEN KIFÉR!

 






HOZZÁSZÓLÁSOK

Hozzászóláshoz jelentkezz be!


Közösségi oldalak
A hónap fotója
2019. július
Czigány Dávid:
Tornyosuló
38. Gerecse 50
38. alkalommal rendezték meg a Gerecse 50 teljesítménytúrát 2019. április 27-én, közel 6500-an...