MAGYAR TERMÉSZETJÁRÓ SZÖVETSÉG weboldalaiTermészetjáróGerecse 50KéktúraGalyacentrumTuristashopTermészetjáró kártya

Tömeg nincs, vadon, az van – Szurdoktúra a Bakonyban

Árnyas lombsátor, burjánzó aljnövényzet, sziklás patakmeder, mohás kőtömbök, bedőlt fák és izgalmas drótkötélpálya. Ördög-árok és Kő-árok. Bejártuk a Magas-Bakony egyik legszebb túraútvonalát, és nem bántuk meg, valamit megéreztünk a Bakony vadságából. 

A terv az volt, hogy hétvégén elmenekülünk a kánikula elől a városból. Nem vízpartra, inkább egy hűs szurdokba, ahol a fejünk fölött összeboruló levélmennyezet alatt nincs kibírhatatlan meleg, és a nyári szabadságok, illetve vakáció fő időszakában sincs tömeg. Választásunk baráti javaslatra a kalandosnak és vadregényesnek titulált Ördög-árokra és Kő-árokra esett, amelyeket egy 16 kilométeres, Csesznekről induló, nem túl megerőltető körtúrára felfűzve gondoltunk végigjárni.

 

Fotó: Joó Annamária

 

Már rögtön a túra elején változott a terv. Először a Kő-árok felől akartuk az Ördög-árkot bejárni, de a cseszneki vár lábánál lévő bolt háziasszonya azt tanácsolta, fordítsuk meg az irányt, és kezdjük az „Ördöggel”, mert az nehezebben járható, mint a másik, és jobban jövünk ki, ha a könnyebbik végén fejezzük be a túrát. A helyiekre amúgy is érdemes hallgatni – ezt már korábban megtanultam –, hiszen a környéket ők ismerik legjobban. Úgyhogy az útvonal-módosítás mellett döntöttünk, és már baktattunk is a piros sáv jelzésen az Ördög-árok irányába.

 

Az első pár száz méteren Csesznek várának sziklaszirten magasodó sziluettje kísért bennünket, majd aranyló gabonamezők következtek. Lágyan hullámzottak, ahogy a friss, északi szellő bókoltatta a magasra nőtt kalászok tetejét. A felhők gyorsan vonultak odafenn, árnyékuk mezőkön, dombokon, utakon suhant végig.

 

Fotó: Joó Annamária

 

Fotó: Joó Annamária

 

A dimbes-dombos táj után érkeztünk meg az erdővel borított hegytömbhöz. Itt szép, égig érő bükkösök és mohás sziklák között ereszkedtünk le a patakmederhez. Innentől kezdődött az igazi kalandtúra. Az árok fokozatosan szurdokvölggyé szélesedett, a hasadék oldalai megnyúltak, a sziklák egyre nagyobbak lettek, a völgy pedig egyre sötétebbé és hűvösebbé vált. Az út néhol a mederben vezetett, ahol víz ugyan most nem volt, viszont annál több kő és bedőlt fa nehezítette a haladást. Nem egyszer asztalnyi köveken és méretes sziklákon kellett átvergődnünk a túlpartra, ami nem kis ügyességet és trükközést kívánt. Ekkor esett le, hogy milyen találó az árok elnevezése, mert valóban mintha az ördög furfangos kedvében hajigálta volna szanaszéjjel a mészkőtömböket a völgyben.

 

Fotó: Joó Annamária

 

Fotó: Joó Annamária

 

A túra izgalmát itt nem annyira a táv vagy a szintemelkedés leküzdése adta, hanem a folyamatos újratervezés, és az egyedi technika megtalálása, amellyel kikerülhetjük és/vagy megmászhatjuk az elénk tornyosuló hatalmas, bedőlt fatörzseket, sziklatömböket. Máshol pedig, ha a patakmeder áthatolhatatlan dzsumbujjá vált, a hegyoldalban mentünk tovább, míg a következő pillanatban már a meredek patakparton, fától fáig, ágakba, gyökerekbe kapaszkodva jutottunk előre.

 

Fotó: Joó Annamária

 

Fotó: Joó Annamária

 

Egyes vélemények szerint az Ördög-árok gyerek- és nagymama-kompatibilis. Hát, nem tudom, nagymama válogatja, de nagyi legyen a talpán, aki végigjárja ezt a sziklákon ugrálós, kapaszkodós, néhol meredek sziklaoldalon csúszkálós túrát. Én 7 év alatti gyerekkel és 70 pluszos nagyival nem biztos, hogy belevágnék az Ördög-árok-túrába, főleg, nagyobb esőzések idején és után, amikor a patak megduzzad a szurdokban.

 

Az árok fő attrakciója látványban tagadhatatlanul az Ördög-gát vagy más néven Gizella-átjáró. A lapos völgytalp sűrű bokrai közül hirtelen bukkan elénk a gigantikus kőszikla, amely meredek falak közé szorulva torlaszolja el a szorost. Ezt kell ügyesen megkerülni, sziklafalon mászva, drótkötél, fellépők és vaslépcsők segítségével, miközben alattunk az időszakos patak vízesése csobog. Az Ördög-gát tövében ugyanis a patak szintje megsüppedve kis medencét formál, amelyből aztán a szűkületen keresztül zubog tovább a vízfolyam.

 

Fotó: Joó Annamária

 

Fotó: Joó Annamária

 

A „mini vasalt út” segítségével biztonságosan átjuthatunk a túloldalra. A tériszonyosoknak viszont ez a mutatvány kevésbé ajánlott, nekik inkább a hegyoldalba vájt lépcsők megmászása jelentheti a megoldást a szikla megkerüléséhez. Az egymásra borult sziklák fölött találjuk a Bakony egyik legnagyobb barlangját, a Sűrű-hegyi Ördög-likat, amelynek felfedezésével barlangásztapasztalat és megfelelő felszerelés nélkül ne nagyon próbálkozzunk.

 

A gát után a völgy egyre szelídült, a sziklák távolabb kerültek egymástól, lágyan lankásodott a föld felszíne, tágultak a faközi terek, és hamarosan kijutottunk a szurdokból. Rátértünk a zöld sáv jelzésre, amely végigvezetett a hangulatos Kő-árkon. Itt már stabilabb volt talaj a lábunk alatt, a turistaút szélesebb lett, az aljnövényzet csak helyenként durvult el, és keresztbe dőlt fákon is csak egyszer-kétszer kellett átmászni. Mellettünk, a fák mögött még fel-feltűntek több méter magas sziklafalak, hasadékokkal, kőfülkékkel, de már jóval ritkábban, mint korábban. Csesznekig szép erdőben vitt az utunk, néhol kicsit kiértünk belőle, aztán fejünk fölött ismét összeborultak a lombok. Végül a temető közelében bukkantunk ki a cseszneki országútra, melyen néhány perc alatt visszaértünk a kiindulási pontunkra, a vár előtti parkolóhoz.

 

Fotó: Joó Annamária

 

Fotó: Joó Annamária

 

A közel 16 kilométeres Csesznek – Ördög-árok – Kő-árok – Csesznek körtúra kalandvágyóknak kötelező. Ezt a természetélményt nem érdemes kihagyni. Ördögi-kör, ami megbabonáz, és visszahív a Bakonyba.

 

Szöveg: Joó Annamária

Fotó: Joó Annamária, Somogyvári D. György

 

 





HOZZÁSZÓLÁSOK

Hozzászóláshoz jelentkezz be!


Közösségi oldalak
A hónap fotója
2018. október
Nagy Patrícius:
Csillagkapu
36. GERECSE 50
Így látták az idei Gerecse teljesítménytúrák résztvevői ezt a borongós, kissé hűvös, húsvét...