MAGYAR TERMÉSZETJÁRÓ SZÖVETSÉG weboldalaiTermészetjáróGerecse 50KéktúraGalyacentrumTuristashopTermészetjáró kártya
2019.08.06. 11:00,   Szöveg: Gulyás Attila,   Fotó: Gulyás Attila

Vaskeréken a Börzsöny déli kapujába

Nyár eleje óta átszállás nélkül utazhatunk Szobról Nagyirtáspusztára a Dunakanyar kevésbé ismert erdei vasútján. A vonat szinte új, a látnivalók viszont alig változtak, és továbbra is felfedezésre várnak.

A Börzsöny nyugati vidékét teljes hosszában átszelő kisvasút, ismertebb nevén „transzbörzsönyi vasút” már többször is szerepelt magazinunkban kisebb-nagyobb fejlesztés, vagy csak a környéken tett túrák miatt. A hegység egykori hatalmas vasúthálózatának leghosszabb, fennmaradt része mögött fordulatokkal teli évek állnak. Ezeken belül is, egy közel nyolc éves időszakban, a kilencvenes években egyetlen szakaszán sem jártak a vonatok, és úgy tűnt, talán az egész az enyészeté lesz. Szerencsére a legkevésbé sem így történt. Elsőként az északi, Nagybörzsöny–Nagyirtáspuszta szakasz újult meg, míg a közelmúlt hírei az utoljára újjászületett Nagyirtáspuszta–Márianosztra szakaszról szóltak. A két nagy munka közt időben félúton, bő tíz éve kezdte második életét cikkünk mai helyszíne, a legdélebbi vonalrész Szob és Márianosztra között, amely éveken át egy egyedi, különálló vasútként működött, majd a pályák összekötése óta kissé háttérbe szorult. Pedig a kevésbé látványos adottságok ellenére érdekességekből itt sincs hiány.

 

Szob és környéke Duna túlpartjáról; a kompjárat Pilismarót külterületére érkezik


A hegység négyszáz méternél is magasabb nyugati vízválasztóján át kanyargó transzbörzsönyi vasút ma turisztikai látványosság, eredetileg viszont leginkább kényszer szülte megoldás volt az 1920. évi új országhatár okozta problémákra. Ekkor a hegység északi oldalában fekvő Nagybörzsöny elvesztette jól bejáratott kapcsolatát az immár a határ túloldalára került Párkány–Drégelypalánk vasútvonallal. Az új vasút a széles völgy helyett a hegyeken át vezetett el a legközelebbi, hazai nagyvasútig, a szobi állomásra, részben megkerülve, de inkább megmászva a környék hegyeit. A vasút déli, Szob és Márianosztra közti szakasza már valamivel könnyebb terepen, az Öregdamásdi-patak völgyében vezetett.

 

A márianosztra fölötti kanyarokban mássza a hegyeket a vasút új motorvonata, jelenleg a leggyakrabban dolgozó jármű


Amíg a börzsöny erdőiben vezető szakaszon a forgalma a hetvenes évekre visszaesett, itt a márianosztra fölötti Csák-hegyi kőbánya bőséges munkát adott a vasútnak. Az 10-15 kocsiból álló szerelvények naponta többször is fordultak a kőosztályozó és a szobi vasútállomás között, ahol a követ nagyvasúti kocsikra rakták. A sok feladat miatt a máshol feleslegessé váló gőzmozdonyokból is jutott ide néhány példány. A terhelés nagy volt, de még mindig kevesebbet ártott az öreg gőzösöknek, mint a korban rájuk váró másik lehetőség, a roncstelep. Az itt eltöltött időszak végére pedig az itt szolgáló mozdonyok már valóban muzeális korúak, így védettek lettek. Így már nem is olyan meglepő, hogy a fennmaradt maroknyi kisvasúti gőzmozdonyaink közül a Gyermekvasút, és a ma sajnos épp nem üzemelő kecskeméti példányok „önéletrajzában” is szerepel egy-egy hosszabb szobi szolgálat, mint utolsó munkahely.

 

A vasút korábbi fő munkaadója, a Csák-hegyi kőbánya ma már csak közúton szállíttatja a termékeit 


A teherszállító vasút utolsó fénykora a kilencvenes évek elején jött el, immár csak dízelmozdonyokkal. Ekkoriban az épülő nagymarosi vízierőmű és a hozzá kapcsolódó mederrendezési munkák számára szállítottak néhány százezer tonna követ a Dunakanyarban. Az igencsak megkopott vasutat ezután bezárták, a sínek pedig lassanként eltűntek a fűben. Pedig a kőbánya máig működik, nagy vásárlói között pedig az államvasút is megtalálható, így adná magát a lehetőség a környezetbarát vasúti szállításra. Az újjászületést mégsem ez, hanem a turizmus fellendülése hozta el. Hat évvel a nagybörzsönyi vasút újjászületése után a Szob–Márianosztra szakaszon is elérkezett a teljes újjáépítés ideje. A pályázati forrásokkal támogatott munka végére vadonatúj, nagy teherbírású pálya épült, néhány ponton el is térve az eredeti nyomvonaltól.

 

Az újjáépítést követő első évek főszereplője, a keletnémet L60 mozdony a hazai kisvasutak maroknyi, nem magyar gyártású mozdonyainak egyike. Jelenleg a szilvásváradi párjához hasonlóan, csak kivételes esetekben közlekedik 

 

A megújult vasút immár közel tíz éve közlekedik menetrend szerint, a szobi nagyvasúti járatokhoz csatlakozó menetrenddel. 2015-ben újabb jelentős változás történt, amikor a tulajdonos Ipoly Erdő Zrt. gondozásában elkészült az egykori hosszú hegyi vasút utolsó, középső szakaszának újjáépítése is, létrehozva a 21 kilométer hosszú pályát Szob és Nagybörzsöny között.

 

Szob, végállomás
 

Az utazás a főváros felől az erdei vasút kiindulópontjára már önmagában is különleges, főleg, ha a vasutat választjuk: a Nyugati pályaudvarról indulva utazhatunk a hét helyen megálló zónázó vonatokkal, vagy a kényelmes prágai Eurocity vonatokkal, amelyek étkezőkocsijában egy kis desszertre is marad idő a mintegy ötven perces úton. Egy dolog biztos: a Dunakanyar pompás panorámája az ablakok túloldalán, amelyet Kismarostól egészen Szobig, az út utolsó harmadán élvezhetünk. Amennyiben a zónázó személyvonatot választjuk, érkezés után pár perccel folytathatjuk is az utat az erdei vasúton, míg a nemzetközi gyorsvonattal érkezve marad közel egy óra, amelynek eltöltésére remek lehetőség Szob város hangulatos központja és a szélén lévő Duna-part, ahol több büfé és a folyópart illatos, hűvös levegője vár. Az erdei vasút útjának első kilométerei a kisváros kertes házai előtt vezetnek, majd a pálya beér az erdőbe. A természet közelsége itt már kézzel fogható, bár az „elveszettség” érzetét újra és újra megszakítja a márianosztrai országút látványa, ami szinte végig a vasút mellett vezet.

 

Különleges megálló az erdő szélén, ahol majnem mindenki leszáll...

 


... az üres üvegeket a Mária-kút „csodatévő” vize várja


Az út egyetlen közbenső megállója azonban igazán különleges: az erdő szélén fekvő, csodatévő legendáiról ismert Mária-forrásnál a járat akkor is megáll, ha nincs újabb felszálló. Az itt eltöltött időnek ugyanis nem az utascsere a lényege, hanem hogy, aki szeretné, teletölthesse a kulacsát a forrás tiszta vizével. Ebből a megállóból néhány száz métert visszasétálva a börzsönyi kék turistautat is elérhetjük, akár vissza, Szob felé, egy rövid túra erejéig, akár északra, a hegység belsejébe indulva.

 

Az út folytatásában a vasút elhalad a ma is teljes gőzzel működő Csák-hegyi kőbánya előtt, ahol nemcsak a hatalmas bányagépeket, de a vasút modern utódjait, a kőszállító dömpereket is megfigyelhetjük. Néhány újabb erdei kanyar után a szerelvény végre nyílt terepre ér, ahol balra a Börzsöny déli hegyei, míg jobbra Márianosztra falu tűnik föl. Utóbbi fő látványossága a messziről feltűnő Magyarok Nagyasszonya-templom és a körülötte elterülő barokk kolostor épületei. Míg az előbbi ma is jelentős búcsújáró hely, az utóbbi évszázadok óta börtönként üzemel, a látogatók számára persze csak ez utóbbi nem elérhető.

 

Úton Márianosztra fölött. A teljesen nyitott kocsi és a zárt utasterű „mozdony” ideális páros a zivataros nyári napokra 

 

A falu állomásához közel, a pálya mellett áll a közelmúltban elkészült turistaszállás is, amely a vasúthoz hasonlóan az Ipoly Erdő Zrt. gondozásában áll, és egész évben kényelmes szálláslehetőséget nyújt – erről a tavalyi évben magunk is meggyőződtünk. Márianosztra állomásán több turistaút is keresztezi a vasutat: a Honi Piros hosszú útvonalán akár többnapos útra is indulhatunk, míg a zöld sáv a környék leglátványosabb kilátóhelyeire, a falu fölötti Kopasz-hegyre és a mögötte álló Só-hegyre vezet, majd tovább, Királyrét felé, egy remek, egész napos körtúra lehetőségével kecsegtet, amely a királyréti erdei vasút kismarosi végállomásán zárulhat.

 

Autentikus tájkép Márianosztra állomásáról 
 

Márianosztrán az első években még a középső szakasz saját szerelvénye vitte tovább az utasokat Nagyirtás felé, de mára egyszerűsödött a helyzet: bár a három szakaszban újjáépült vasútnak továbbra is három tulajdonosa van, az üzemeltető már közös, így az átszállások száma is egyre csökkent. A szerelvény tehát innen egy rövid megállás után folytathatja az útját a három éve már bemutatott Bezina-völgy meredek emelkedőjén, egészen a hegység vízválasztóján fekvő Nagyirtáspusztáig. Akinek ennyi erdei vasutazás sem volt elég, itt akár azonnal, akár hosszabb-rövidebb kirándulás után, átszállhat a Nagybörzsönybe tartó járatra, majd egy és háromnegyed órával a szobi indulás után, a vasút északi végpontjára érkezhet, ahonnan retúrjeggyel, vagy autóbusszal visszatérhet Szobra.

 

Nagyirtáspuszta, leszállóhely, de nem végállomás: a 420 m magasban lévő állomásról gyalog és vonattal is több irányban továbbmehetünk
 

A Szob, és immár Nagyirtáspuszta között közlekedő járatok a nyári idényben péntektől vasárnapig, naponta ötször fordulnak, először 09.20-kor, utoljára 17 órakor indulva Szobról. Szeptembertől október végéig már csak hétvégéken tart a közlekedés, majd télen, a szomszédjaihoz hasonlóan, ez a vasút is leáll – ekkor csak Királyréten közlekednek vonatok a hegységben. Addig is bőséges lehetőségek várják azokat, akik a vidék itteni sarkának felfedezésére készülnek, és mivel az itteni vasúton kívül is számos közlekedési lehetőség adódik, az autó otthon hagyása sem jelent túl nagy kopromisszumot. Bővebb információk az erdei vasút saját weboldalán olvashatók.

 

 

Kapcsolódó cikkeink:
Transzbörzsönyi zakatolás panorámákkal
Keresztül a Börzsönyön- tűzhányók között
Próbaüzem a Nagyirtás-Márianosztra erdei vasúton






HOZZÁSZÓLÁSOK

Hozzászóláshoz jelentkezz be!


Közösségi oldalak
A hónap fotója
2019. augusztus
Czigány Dávid:
Tornyosuló
38. Gerecse 50
38. alkalommal rendezték meg a Gerecse 50 teljesítménytúrát 2019. április 27-én, közel 6500-an...