Ti írtátok

Osszátok meg ti is az élményeiteket a Turista Magazin olvasóival!

Szerző:
2018. április 13.

Visszatérés tavasszal az Alföldi Kékre

Újabb 23 kilométer az Alföldi Kéktúrán, gyönyörű tavasz, 12 fok, szikrázó napsütés, Károlyi-kastély, tavaszi daruvonulás, Árpádhalom, életfa, csongrádi dombok - végre újra a Kéken!

Március 28-án Csongrád megye felé vettem az irányt, és 5 hónap kihagyás után folytattam a tavaly megkezdett Alföldi Kéktúrát. Bár Hajdú-Bihar megyében hagytam félbe, az előrejelzések azt mutatták, hogy Csongrád lesz ezúttal egy makulátlanul szép, tavaszi túra színhelye.

 


Ótompahát - Nagymágocs - Szendreimajor - Árpádhalom - Újvárosi földek - Gádorosi határ volt a kiszemelt szakasz, mely kb. 23 km-es hosszával kellemes bemelegítésnek tűnt a hosszú téli, kevésbé aktív időszak után, tekintve, hogy bár sok hegyi túrában volt részem, az alföldi vándorlások egészen más terhelést jelentenek az izomzatra nézve. Még korábban 5, közel egyforma hosszúságú szakaszra osztottam fel magamnak a Csongrád megyei Kéket, de a hosszúság mellett figyelembe kellett vegyem a helyszín tömegközlekedéssel való megközelíthetőségét is, hiszen az én taktikám a „kék” bejárására az, hogy a végcélnál teszem le az autómat, innen tömegközlekedéssel eljutok a szakasz kiindulópontjához, majd onnan túrázok vissza az autómig. Most Gádorost közelítettem meg az autóval és onnan jutottam el busszal Ótompahátra.

 


Ótompahátról a Kék keletnek fordul egy forgalmas főút mentén, egy kerékpárúton haladva, Nagymágocs irányába. Kb. 2 km megtétele után végre eltávolodtam a zajos főúttól északra. Egy hangulatos erdő szélén (érdemes itt egy-két csapáson, ösvényen betérni a sűrűbe), földúton folytattam tovább az utamat. Később egyébként egy gazdaság bejáratához érve a jelzés is beterelt az erdőbe, így nyugati irányból közelíthettem meg Nagymágocs település méltán nevezetes kastélyát, mely a 18. század vége óta a Károlyiak keze alatt virágzott. A kastélykert kapujánál található portaépületben őrzik a kéktúra-bélyegzőt (ottjártamkor nagyon készségesek és segítőkészek voltak, csupán a nevemet jegyezték fel, gondolom, kötelezően, biztonsági okokból).

 


Pecsételés után, belépve a kapun szépen gondozott parkban közeledtem a kastély monumentális, jó állapotban megmaradt főépülete felé. Napjainkban szociális otthon működik benne, egykori berendezését pedig több múzeumban őrzik az ország különböző pontjain, ezért meg kellett elégednem azzal, hogy csak kívülről veszem szemügyre. Az épületet megkerülve egy hangulatos tó partjára értem, mely a kastélypark része; csónakházzal, filagóriával, szobrokkal, szökőkúttal, hatalmas famatuzsálemekkel, horgászati, csónakázási lehetőséggel, gazdag madárvilággal. A korabeli pompától megrészegülve, nehéz szívvel hagytam magam mögött a nagymágocsi kastély hatalmas területét. Betértem a takaros kis település központjába vásárolni, miután a reggeli készülődésnél semmi kedvet nem éreztem magamban a szokásos szendvicsgyártáshoz.

 


Keleti irányban hagytam el Nagymágocsot, néhány kilométeren át aszfalton haladva, melyről a Szendrei-majornál (Petőfi Sándor egykori apósa után kapta nevét, aki a Károlyiak jószágkormányzója volt a 19. században Nagymágocson) tértem le ismét keleti irányba, egy földúton tovább haladva. A táj képe innen kissé megváltozott, kisebb dombok, emelkedők, ereszkedők, majd egy akácerdő következett. Szinte lépten-nyomon felfigyelhettem kisebb-nagyobb őzcsapatokra, mezei nyulakra, itt-ott felröppenő fácánokra a vadban szemmel láthatóan gazdag vidéken.

 


Ottjártamkor még egy, tavasszal csak igen rövid ideig tartó látványos jelenségnek is szemtanúja lehettem, a tavaszi daruvonulásnak. Hangosan krúgatva húztak el V alakban fejem felett több alkalommal is a madárcsapatok, magasan az ég kékjén. Az erdőfoltot elhagyva érkeztem meg Árpádhalom kicsiny településére, melynek főutcájáról letérve, egy parkon keresztül jutottam a Károlyi-Berchtold-kastély nagymágocsi testvéréhez képest aprócska, de nem kevésbé hangulatos épületéhez.

 


A kastélyt még Károlyi Fredinanda, az egykori Osztrák-Magyar Monarchia külügyminiszterének, Leopold von Berchtoldnak a felesége építtette egy 23 holdas erdő közepén. Tökéletes helyszíne lehetne egy Jókai-regény filmadaptációjának. Napjainkban könyvtárnak, iskolának és művelődési háznak ad otthont. A kastély parkjában még egy hatalmas turulszobor is található, valamint egy Árpád vezért ábrázoló mellszobor. A község vegyesboltja őrzi a kéktúrapecsétet (az épületen belül, így a bélyegzés nyitvatartásfüggő).

 


Mielőtt továbbindultam, tettem egy kb. 1 km-es kitérőt keleti irányba, az Orosháza felé vezető műúton, ahol nemsokára egy méretes kiemelkedésre, dombra lettem figyelmes, a tetején egy érdekes alakú, égbeszökő építménnyel, melyet Életfának neveznek a helyiek, és ahol ünnepeiket is tartják. Makovecz Imre állította 1989-ben. A legenda szerint ezen a dombon vert szállást Árpád vezér, a későbbi Ópusztaszer felé haladva a népével. Szép kilátás nyílik a tetejéről a környékre.

 


A településre visszatérve északi irányba fordított a kék, túrám utolsó szakaszán Gádoros felé. A korábbiakhoz képest már viszonylag eseménytelen úton (leszámítva egy könnyű kis tavaszi záport, melynek ösztönzésére kissé szaporáznom kellett lépteimet). Gabonatáblák közt, dűlőutakon haladva értem el a Gádorosra bevezető forgalmas műutat, mely néhány kilométer megtétele után elvezetett a túraszakasz utolsó bélyegzőpontjára, a Trófea sörözőbe.

 


Összességében nézve ismét egy szép részét teljesítettem az Alföldi Kéktúrának, melynek jelzettsége elég jól követhető volt, bár az utolsó, Árpádhalom-Gádoros közötti szakaszon gyérebben vannak felfestve a kék jelzések, így itt ajánlatos GPS vagy egy jó távcső használata, nehogy eltévedjünk.

 

Szöveg és fotók: Dr. Kacsmarik Ádám

 

Ha te is szeretnéd megosztani a többiekkel a túrázás közben szerzett élményeidet, jelentkezz cikkíró pályázatunkra, és nyerj értékes nyereményeket!

A rengeteg bedőlt fától különösen nehezen járható a Rám-szakadék

A rengeteg bedőlt fától különösen nehezen járható a Rám-szakadék

2024.03.07.

Bár a Pilisi Parkerdő Zrt. szakemberei folyamatosan biztosítják az ország egyik legszebb szurdokvölgyének járhatóságát, a frissen feltorlódott hordalék és bedőlt fák még így is komoly akadályt képeznek, nem csupán a turistáknak, de helyenként a patak vizének is, ugyanis legnagyobb meglepetésünkre egy kisebb tavacskát is találtunk a mederben.

→ Tovább
Határ menti impressziók, avagy kalandozások a Medves-vidéken

Határ menti impressziók, avagy kalandozások a Medves-vidéken

2024.03.05.

Egy jó kis túrázós hétvégét terveztünk egyik kedvenc kirándulóhelyünkön, a Medves-vidéken. Jókor érkeztünk. A nemzeti színekbe öltözött Somoskőújfalu éppen visszacsatolásának századik évfordulóját ünnepelte, Eresztvényben gyönyörű idő fogadott, a Macskalyukban megnéztük az új helyre költözött kilátót, a szlovák Kismalom vendéglőben ettünk egy jót, Fülekre átruccanva pedig megállapítottuk, hogy a kissé ütött-kopott palóc kisvárosig bizony még mindig magyarul álmodik ez az elszakított felvidéki táj.

→ Tovább