A kövek mesélnek

Geológiai barangolás Magyarország lankái között.

Szerző:
2019. június 19.

A Bába-kő, ahol a boszorkányokat égették

Gyöngyös városától északkeletre, a Mátra déli lankái között, a Kékes-tető felé vezető országúttól egy kőhajításnyira misztikus sziklaalakzatok bújnak meg egy bozótos területen. A gyöngyössolymosi Bába-kő névre hallgató védett sziklacsoport nem csak földtudományi csemege, hanem fontos kultúrtörténeti érték is. 

De miért is? Járjunk most ennek nyomába, azaz kalandra fel, irány a kövek világa! A Mátra fő tömegét a földtörténeti miocén korban (kb. 17-12 millió évvel ezelőtt) képződött vulkanikus kőzetek (pl. andezit, dácit, riolit és ezek tufái) építik fel. Az időben és térben elhúzódó vulkanizmus szüneteiben és befejeződése után jelentős utóvulkáni működés zajlott a területen, melynek egyik fontos bizonyítéka maga a Bába-kő is.

 

 

A nem túl mélyen lévő magma és a forró kőzetek hatására a felszín alatt cirkuláló vizek felmelegedtek, s különféle kémiai elemekben dúsultak. Ezek a forró kovasavas oldatok helyenként tavakat alkotva, míg máshol hévforrások vagy akár gejzírek formájában jutottak a felszínre. Az agresszív forróvizes (hidrotermális) fluidumok helyenként jelentős kőzetbontást végeztek, míg máshol impregnálták (átitatták) a már korábban kialakult kőzeteket.

 

 

A Bába-kő térségében egy hévforrás működött hosszú ideig, amelynek hatására (a forrásszáj körül) egy magas szilícium-dioxid-tartalmú szárazföldi kovaüledék vált ki, amelyet gejziritnek nevezünk. Az egykori hévforrás körül található riolitos kőzetek is átitatódtak, melyek szintén keménnyé és ellenállóvá váltak. A gejzirit név ne tévesszen meg senkit, hisz ezek az utóvulkáni működési formák itt inkább hévforrások voltak, mint klasszikus értelemben vett gejzírek, amelyek szabályos időközönként eregetik magukból a forró vizet.

 

 

Mivel a kovasavas oldatok hatására a Bába-kő térségének kőzetei ellenállóbbá váltak környezetünknél, ezért az eróziós folyamatok jobban megkímélték, mint „puhább” társaikat. Emiatt ma a terület több méterrel kiemelkedik a déli felé enyhén lejtő hegylábi felszín általános síkjából.

 

 

A Bába-követ misztikus történetek lengik körül, amely nem meglepő, hisz az erdők mélyén álló bizarr sziklaképződmények számos esetben megmozgatták az emberi közösségek fantáziáját. A néphagyomány szerint a Bába-kövön égették el a környék boszorkányait, míg egy másik szerint ősi áldozati szertartások színhelye volt. Megint egy másik szerint: „az öreg Mátra szelleme kergette a vasorrú bábát, akit nem tudott utólérni és mérgében utána dobta ezt a nagy darab követ”. Bármi is az igazság, kijelenthetjük azonban a Bába-kő példáján keresztül, hogy egy szikla, az nemcsak egy szikla, hanem az elmúlt évmilliók földtörténeti és az elmúlt évezredek emberi történelmének bizonyítéka is!

 

Fotók és szöveg: Veres Zsolt

 

Forrás: akovekmeselnek.hu

 

 

Kapcsolódó cikkeink:

A szentbékkállai kőtenger kialakulásának nyomában

A „természet játéka”, a Csabai-gomba

Ingókövek és „gyapjúzsákok” a Velencei-hegységben

Kővé vált nászmenet a Jakab-hegy oldalában 

A hollókői vár építőköveinek nyomában

A hollókői vár építőköveinek nyomában

2022.01.23.

Hollókő vára az Ófaluval és a táji környezetével egyetemben az UNESCO Világörökség része. A 13. században, a Kacsis család által építtetett erősség építőanyaga a Vár-hegyet felépítő andezit.

→ Tovább
Homokkőszurdok a Zalai-dombságban?

Homokkőszurdok a Zalai-dombságban?

2022.01.20.

Ha meghalljuk a szurdok szót, akkor általában valamilyen keményebb kőzettel (pl. mészkő) borított terület képe jelenik meg előttünk, ahol egy bővizű vízfolyás hömpölyög át egy szűk „sziklafolyosón”. Más típusú kőzetekben, például homokkőben már jóval kevesebb szurdokot ismerünk hazánkban, pláne nem a Zalai-dombságban.

→ Tovább