A kövek mesélnek

Geológiai barangolás Magyarország lankái között.

Szerző:
2019. június 19.

A Bába-kő, ahol a boszorkányokat égették

Gyöngyös városától északkeletre, a Mátra déli lankái között, a Kékes-tető felé vezető országúttól egy kőhajításnyira misztikus sziklaalakzatok bújnak meg egy bozótos területen. A gyöngyössolymosi Bába-kő névre hallgató védett sziklacsoport nem csak földtudományi csemege, hanem fontos kultúrtörténeti érték is. 

De miért is? Járjunk most ennek nyomába, azaz kalandra fel, irány a kövek világa! A Mátra fő tömegét a földtörténeti miocén korban (kb. 17-12 millió évvel ezelőtt) képződött vulkanikus kőzetek (pl. andezit, dácit, riolit és ezek tufái) építik fel. Az időben és térben elhúzódó vulkanizmus szüneteiben és befejeződése után jelentős utóvulkáni működés zajlott a területen, melynek egyik fontos bizonyítéka maga a Bába-kő is.

 

 

A nem túl mélyen lévő magma és a forró kőzetek hatására a felszín alatt cirkuláló vizek felmelegedtek, s különféle kémiai elemekben dúsultak. Ezek a forró kovasavas oldatok helyenként tavakat alkotva, míg máshol hévforrások vagy akár gejzírek formájában jutottak a felszínre. Az agresszív forróvizes (hidrotermális) fluidumok helyenként jelentős kőzetbontást végeztek, míg máshol impregnálták (átitatták) a már korábban kialakult kőzeteket.

 

 

A Bába-kő térségében egy hévforrás működött hosszú ideig, amelynek hatására (a forrásszáj körül) egy magas szilícium-dioxid-tartalmú szárazföldi kovaüledék vált ki, amelyet gejziritnek nevezünk. Az egykori hévforrás körül található riolitos kőzetek is átitatódtak, melyek szintén keménnyé és ellenállóvá váltak. A gejzirit név ne tévesszen meg senkit, hisz ezek az utóvulkáni működési formák itt inkább hévforrások voltak, mint klasszikus értelemben vett gejzírek, amelyek szabályos időközönként eregetik magukból a forró vizet.

 

 

Mivel a kovasavas oldatok hatására a Bába-kő térségének kőzetei ellenállóbbá váltak környezetünknél, ezért az eróziós folyamatok jobban megkímélték, mint „puhább” társaikat. Emiatt ma a terület több méterrel kiemelkedik a déli felé enyhén lejtő hegylábi felszín általános síkjából.

 

 

A Bába-követ misztikus történetek lengik körül, amely nem meglepő, hisz az erdők mélyén álló bizarr sziklaképződmények számos esetben megmozgatták az emberi közösségek fantáziáját. A néphagyomány szerint a Bába-kövön égették el a környék boszorkányait, míg egy másik szerint ősi áldozati szertartások színhelye volt. Megint egy másik szerint: „az öreg Mátra szelleme kergette a vasorrú bábát, akit nem tudott utólérni és mérgében utána dobta ezt a nagy darab követ”. Bármi is az igazság, kijelenthetjük azonban a Bába-kő példáján keresztül, hogy egy szikla, az nemcsak egy szikla, hanem az elmúlt évmilliók földtörténeti és az elmúlt évezredek emberi történelmének bizonyítéka is!

 

Fotók és szöveg: Veres Zsolt

 

Forrás: akovekmeselnek.hu

 

 

Kapcsolódó cikkeink:

A szentbékkállai kőtenger kialakulásának nyomában

A „természet játéka”, a Csabai-gomba

Ingókövek és „gyapjúzsákok” a Velencei-hegységben

Kővé vált nászmenet a Jakab-hegy oldalában 

Az Országos Kéktúra legnagyobb szurdoka, az Upponyi-szoros

Az Országos Kéktúra legnagyobb szurdoka, az Upponyi-szoros

2024.03.28.

Bizonyára sokan hallottak már az Tordai-hasadékról vagy a Békás-szorosról Erdélyben, de ha választ kéne adni arra, hogy melyik hazánk legnagyobb szurdoka, nem biztos, hogy mindenki tudná a megoldást. Ahhoz, hogy láthassuk ezt a fenséges csodát, a Bükk „árnyékában” elhelyezkedő Upponyi-hegységbe kell elzarándokolnunk.

→ Tovább
A biatorbágyi Nyakas-kő titkai

A biatorbágyi Nyakas-kő titkai

2023.11.29.

A Pest megyei Biatorbágy városától délre, a Füzes-patak völgye fölé merész sziklaalakzatok emelkednek, amelyek a környező táj emblematikus elemei. A legnagyobb sziklamonstrum a Nyakas-kő névre hallgat.

→ Tovább