Mesélő fák között Budapesten

A fák egészen más ritmusban élik az életüket, mint mi. Vannak fafajok, amelyek akár ezer évig is élhetnek. Budapesten ilyen idős fák persze nincsenek, de száz-kétszáz éves egyedekből azért akad jó néhány.

Ha a fák beszélni tudnának

A budai Duna-parton, a Rudas fürdő mellett álló gyönyörű platán is jó ideje itt áll már, és sok minden történt körülötte az elmúlt évszázadban. Innen indultunk el sétánkra, amelynek vezetője Viczián Zsófia helytörténész, a Budapesti fák című könyv szerzője volt.

A sétán velünk tartott Enyedi Ildikó filmrendező is, akinek legújabb Csendes barát című filmjét októberben mutatták be, és azóta már számos rangos díjat nyert, többek között a Velencei Filmfesztiválon hatot. Hogy ő itt volt, az persze nem véletlen, hisz a séta után megnézhettük új filmjét, amelynek egyik főszereplője is egy fa, egy idős Ginkgo biloba, magyar nevén páfrányfenyő. A film három történetet mesél el, három különböző korban élő ember megható találkozását a növényekkel.

A növények mindenhol ott vannak körülöttünk, de alig veszünk róluk tudomást, elrohanunk mellettük, észre sem vesszük őket, pedig, ha belegondolunk, nélkülük mi sem lehetnénk.

Két platán a híd tövében

A Rudas fürdő mellett álló platán kora 120 év körül van, és elég jól nyomon lehet követni az életét, ugyanis épp az Erzsébet híd mellett áll. A hidakat pedig gyakran fotózzák, így a platán is sok régi fotón feltűnik. Van egy párja is, a híd másik oldalán, a Döbrentei téren, a róla elnevezett söröző mellett.

A két platán túlélte a háborút, bár a Rudas fürdő platánja megsérült, ennek nyoma ma is látszik. Körülöttük hidak omlottak a Dunába, épületek dőltek romba, ők azonban életben maradtak, és ma is gyönyörűek. Látták, ahogy felépül az új Erzsébet híd, és azt is, ahogy eltűnik a park, a hangulatos korzó körülöttük, helyüket átveszi a híd új lehajtója, ők pedig egyedül maradnak. Egy-egy platán a híd két oldalán.

A legendás Nagy Fa

A Döbrentei térről a Várhoz sétáltunk, a budai Várhegy déli lejtőjén, a nagy rondella tövében áll ugyanis egy hatalmas japánakác. A fa korát 150-230 év körülire becsülik, és ezzel ez a fa is tagja annak a szűkkörű klubnak, amelybe a főváros legidősebb fái tartoznak. Valószínűleg a margitszigeti platánhoz hasonlóan József nádor idején ültették ezt is, a nádor ugyanis a sziget mellett a budavári palota körül is parképítésbe fogott.

József nádor birtokának központja Alcsútdobozon volt, a kastélyból már csak egy fal áll, de a park, vagyis az Alcsúti Arborétum ma is gyönyörű. Enyedi Ildikó filmjének egyes jeleneteit is itt forgatták, a főszereplő páfrányfenyőt fiatalkori énjét egy itteni fa alakította. Ildikó mesélt arról, hogy az arborétumban is él egy idős japánakác, amit a forgatás során fedezett fel. Talán még az is lehet, hogy a budai fával egy időben hozatta őket a nádor.

A rondella tövében álló japánakác az 1960-as években legendává vált. Tövében gyülekeztek azok a lázadó fiatalok, akiket nem engedtek be az Ifiparkba. A Nagyfa galeri tagjait állandóan figyelte a rendőrség, és néhányukat börtönbe is juttatták koholt vádak alapján. A fa egy ideje körbe van kerítve, és egy félbehagyott közműépítés nem túl esztétikus nyomai láthatók körülötte. Jó lenne, ha ez a gyönyörű és sokat látott fa újra méltó körülmények között élhetne.

A Tabán legidősebb lakója

Sétánk utolsó állomása a Nap-hegy lejtőjén álló, bár most már inkább fekvő matuzsálem, a Tabán híres fekete eperfája volt. A fa kora 250 év körül lehet, de biztosat ezzel kapcsolatban sem lehet mondani. Annyi bizonyos – ahogy azt Viczián Zsófiától megtudtuk – hogy a Budai Napló 1914-ben már a Tabán egyik legöregebb fájaként írt róla. A fekete eperfa nagyon ritka, ma a szakértők szinte minden fát ismernek az országban. Amit ma is sokfelé láthatunk, az a fehér eperfa, amiből Mária Terézia korában, a selyemhernyó-tenyésztés elterjesztése céljából sokat ültettek az országban.

Az idős fekete eperfa eredetileg egy ház udvarán állt – erről régi fotók tanúskodnak – körülötte sok-sok másik hasonló házikó sorakozott, köztük girbegurba utcák szaladtak fel a hegyoldalba. A régi Tabánból mára szinte semmi nem maradt, néhány alig észrevehető épített emlék mellett egyedül ez az idős eperfa emlékeztet bennünket a múltra.

Ez a rövid séta remek program lehet az egyre hidegebb napokon is, akkor is, ha lombok már nincsenek a fákon. Ezek a matuzsálemek ködben, netán hóban, kopasz, téli valójukban is nagyon szépek. Háttéranyagnak ajánlom Viczián Zsófia Budapesti fák című könyvét, amelyben ezeken a fákon kívül még sok másiknak a történetét is megtaláljátok. Remek olvasnivaló téli estékre. A sétának pedig tökéletes folytatása lehet majd a Csendes barát című film, amit január 29-től vetítenek a hazai mozik, és hamarosan mi is írunk majd róla. Most csak annyit: aki szereti a természetet, ezután még jobban fogja, és biztos, hogy a film után másképp néz majd a növényekre.