Ti írtátok

Osszátok meg ti is az élményeiteket a Turista Magazin olvasóival!

A tavasz csodái a Bakonyban

Turista Magazin 2019.03.13.

Reguly Antal, a neves néprajzkutató emlékére jártuk be „szeretett Bakonyunk” szépséges ösvényeit, változatos tájait. Zirc és a Cuha patak, Károlyháza és Csesznek, a Bakonyvasút és Vinye, Porva és a Pintér-hegy mind-mind belefért ebbe a 35 kilométerbe. Remek vonalvezetés, kitűnő rendezés - és a tavasz megannyi csodája várta a teljesítménytúrázókat.

Fotók: Konczér Renáta, Várallai Márk, Gombos Kálmán
Fotók: Konczér Renáta, Várallai Márk, Gombos Kálmán

 

Márk barátomon kívül Reni társaságában vágtunk neki Szombathelyről a Bakony (nekünk) távoli szegletének. Volt egy előzetes sejtésem (őket ismerve): ez itt ma nem egy séta lesz. És hát mennyire igazam lett! Gyors parkolás, majd még gyorsabb nevezés: hú, nagyon profi, ezt a módszert „lopnom” kell! Egy rajtfotó még a hangulatos épület előtt, némi szerelvényigazítás, és pontban nyolckor indulunk is.

 

Fotók: Konczér Renáta, Várallai Márk, Gombos Kálmán
Fotók: Konczér Renáta, Várallai Márk, Gombos Kálmán

 

Annyira ez sem egyszerű: Viktor barátunk (és kitűnő szíverősítője) némiképp visszatart… De máris itt a KDP (Közép-dunántúli Piros), annak is a kezdőpontja: ballagunk kifelé a városból. Na jó, nevezzük inkább tempós gyaloglásnak: igen hamar el is fogynak a házak, vágunk át a hosszú réten, a 82-es úttól nem messze. A fehér autónál pedig Tamás és Éva vár bennünket: gyors pecsételés, és húzzuk tovább a lépteket.

 

Fotók: Konczér Renáta, Várallai Márk, Gombos Kálmán
Fotók: Konczér Renáta, Várallai Márk, Gombos Kálmán

 

Balról már mellettünk csobog a Cuha patak, és hangja, látványa a reggeli kellemes napsütésben igazán üdítő.

 

Fotók: Konczér Renáta, Várallai Márk, Gombos Kálmán
Fotók: Konczér Renáta, Várallai Márk, Gombos Kálmán

 

Komoly forgalom van előttünk! Folyamatosan előzünk rövid vagy hosszabb távosokat.

 

Fotók: Konczér Renáta, Várallai Márk, Gombos Kálmán
Fotók: Konczér Renáta, Várallai Márk, Gombos Kálmán

 

A Cuha mindig kalandokat jelent. Átkelni rajta pláne… Éppen egy fatörzseken átmászó csapatot érünk utol, de emlékeim alapján itt a sínek mentén - kis kitérővel - ez kihagyható. Ahol egyébként az imént jött egy szerelvény, tehát nyugodtan megyünk fel a pálya mellé. Ehhez képest meglepetés, hogy most meg hátulról érkezik egy vonat! Persze időben észleljük, lehúzódunk - és vidám, kellemes kocogással egy ideig követni is tudjuk.

 

Fotók: Konczér Renáta, Várallai Márk, Gombos Kálmán
Fotók: Konczér Renáta, Várallai Márk, Gombos Kálmán

 

Leereszkedünk a hídnál jobbra, és vadregényes szakaszon folytatjuk. Kidőlt fák, kanyarok és kerülgetések - és sok-sok hóvirág, mindenfelé.

 

Fotók: Konczér Renáta, Várallai Márk, Gombos Kálmán
Fotók: Konczér Renáta, Várallai Márk, Gombos Kálmán

 

Jobbról erős hegyoldal, balról a sínek és a kanyargó Cuha - így haladunk előre a piroson. A tempó egészen remek - többször is belekocogunk, a terep tökéletesen alkalmas rá. Volt éjszaka egy kevés eső, de sár nem lett, viszont az ösvények kellemesen ruganyosak.

 

Fotók: Konczér Renáta, Várallai Márk, Gombos Kálmán
Fotók: Konczér Renáta, Várallai Márk, Gombos Kálmán

 

Porva-Csesznek, a klasszikus bakonyi vasútállomás következik. Nekünk ugyan nem ellenőrző pont, de mai fő jelzésünk, a sárga sáv innen indul. A büfét azért meglátogatjuk, és itt is ismerősökre akadunk. Szegény telefonom aztán nagyjából meghal - innentől kizárólag Reni és Márk kitűnő fotóit láthatod, kedves olvasóm (köszönöm itt is)!

 

Fotók: Konczér Renáta, Várallai Márk, Gombos Kálmán
Fotók: Konczér Renáta, Várallai Márk, Gombos Kálmán

 

Újabb gyönyörű szakasz következik; turisták által alaposan kijárt, kavicsozott gyalogúton. Esőházak és padok, sütögetőhelyek - és hóvirág, ezerszámra. Pompás az idő, senki nem bánja a kocsiban hagyott pulóvert - csak Márk sajnálja, hogy ő meg nem.

 

Fotók: Konczér Renáta, Várallai Márk, Gombos Kálmán
Fotók: Konczér Renáta, Várallai Márk, Gombos Kálmán

 

Letérés jobbra, mindjárt emelkedővel. Emlékszem itt ereszkedésre komoly sárban, csúszkálva, és van bennem némi aggodalom. Szerencsére alaptalanul: gond nélkül haladunk felfelé. Több helyen szártalan kankalin gyönyörködtet, másutt meg mélyútban gyűrjük a szintet. Aztán kicsit kavargunk a villanyoszlopok környékén - bár a nyomokból ítélve másokkal is megesett ugyanez.

 

Fotók: Konczér Renáta, Várallai Márk, Gombos Kálmán
Fotók: Konczér Renáta, Várallai Márk, Gombos Kálmán

 

Károlyháza után még mindig kavargunk kicsit (már csak nevetünk rajta), de végső soron jó irányba megyünk; mindig csak pár méternyi útkereséssel. Suttony és a fatelep környékén aztán minden helyre jön, az ellenőrző pont is megvan rendben. Csesznekre azonban a sárga jelzés nem megy be, tehát mi sem. Ma ugyanis - amennyire csak lehet - ezt a jelzést követjük, hiszen a túra névadója: Reguly-emlékútról van szó. Így hát a várat is csak innen, távolról csodáljuk meg - így is impozáns látvány.

 

Fotók: Konczér Renáta, Várallai Márk, Gombos Kálmán
Fotók: Konczér Renáta, Várallai Márk, Gombos Kálmán

 

Pompás bükkösben folytatjuk. Lenyűgöző látvány - mint a bükkösök általában. Az aranyló napfény még inkább kiemeli szépségét. Az erdő testet-lelket átjáró nyugalma, békéje és fantasztikus hangulata kíséri utunkat.

 

Fotók: Konczér Renáta, Várallai Márk, Gombos Kálmán
Fotók: Konczér Renáta, Várallai Márk, Gombos Kálmán

 

Megkocogjuk a következő szakaszt, és közben jobbra nézve csodáljuk a tájat: van is mit!

 

Fotók: Konczér Renáta, Várallai Márk, Gombos Kálmán
Fotók: Konczér Renáta, Várallai Márk, Gombos Kálmán

 

Kellemesen szelíd dombok, a Bakony keleti régiói: ellátni messze, Bakonyszentkirály, illetve Veszprémvarsány irányába is.

 

Fotók: Konczér Renáta, Várallai Márk, Gombos Kálmán
Fotók: Konczér Renáta, Várallai Márk, Gombos Kálmán

 

A következő szakaszt gyakorlatilag lefutjuk. Fantasztikus iramban, remek hangulatban, néha gyors váltásokkal, fordulókkal, néha fatörzseket átugrálva. Persze a látványos részletek itt is megállításra késztetnek.

 

Fotók: Konczér Renáta, Várallai Márk, Gombos Kálmán
Fotók: Konczér Renáta, Várallai Márk, Gombos Kálmán

 

Csoda-e, hogy rendkívül gyorsan letudjuk a túra ezen részét? Máris itt a Cuha, ismét - annak partján trappolunk; egészen a Kőpince-forrásokig.

 

Fotók: Konczér Renáta, Várallai Márk, Gombos Kálmán
Fotók: Konczér Renáta, Várallai Márk, Gombos Kálmán

 

Ott iszunk egy finomat, és jöhet maga a patak, mármint az átkelés. Kalandosan, persze, ahogy hozzá illő: fatörzseken, köveken és sziklákon. Társaim - ahogy nézem - szinte átsétálnak, csak én ügyködök óvatoskodva, Márk széles vigyorától kísérve.

 

Fotók: Konczér Renáta, Várallai Márk, Gombos Kálmán
Fotók: Konczér Renáta, Várallai Márk, Gombos Kálmán

 

Előttünk Vinye, meg a róla elnevezett büfé. Ellenőrző és ellátópont is: Zoli és társa fogad sok-sok finomsággal, meg italbónnal. Kellemesen elbeszélgetünk, eszünk-iszunk, és jöhet a folytatás.

 

Fotók: Konczér Renáta, Várallai Márk, Gombos Kálmán
Fotók: Konczér Renáta, Várallai Márk, Gombos Kálmán

 

Régen jártam errefelé is! Nagyon régen. Hogy ez micsoda szép szakasz! Jobbunkon a csörgedező Hódos-ér, balról (és néha jobbról is) pompás sziklaalakzatok. Az út pedig kiválóan járható - könnyen belefeledkezhet itt a túrázó a sok szép látványba. Nem is vagyok képes ennél jobban megrostálni a pompás fotókat: aki sokallja, tessék lejjebb görgetni!

 

Fotók: Konczér Renáta, Várallai Márk, Gombos Kálmán
Fotók: Konczér Renáta, Várallai Márk, Gombos Kálmán

 

Réteken vágunk át, újabb fatörzseket ugrunk keresztül vagy éppen bújunk át alattuk. Sok széles, kiváló út akad - ahol nagyszerűen lehet beszélgetni. Persze jó kis tempó mellett most is. Hamarosan fel is bukkan a porvai templomtorony, amit perceken belül magunk mellett tudhatunk. Balról megérkezik a zöld, rajta a 22-es táv résztvevőivel. Tudjuk, hogy innen sűrűbb lesz a mezőny.

 

Fotók: Konczér Renáta, Várallai Márk, Gombos Kálmán
Fotók: Konczér Renáta, Várallai Márk, Gombos Kálmán

 

Így is van. Már a kocsma is népes a túrázóktól, ami nem csoda. Remek pogácsát kínálnak, és itt is italbón: koccintunk Renivel egy jóféle pécselyi hosszúlépés erejéig. Aztán folytatjuk - még mindig a sárgán. Igaz, nem túl sokáig: a borzavári Templom-domb tetején hozzánk szegődik jobbról, Szépalma felől az OKT kék sávja - amerre az eddig követett sárgánk elmegy. Északnyugat felé pedig a Kőris-hegy zárja a látóhatárt: szépen kivehető a „golflabda” is.

 

Fotók: Konczér Renáta, Várallai Márk, Gombos Kálmán
Fotók: Konczér Renáta, Várallai Márk, Gombos Kálmán

 

Még egy búcsúpillantás Porva elé, mielőtt nekivágunk az új kerítés melletti ügyes-bajos haladásnak: nagyjából egy éve került ide - kétlem, hogy egyetlen túrázó is örülne neki. Az addigi jó kis út a kerítésen belülre került, az új gazdához.

 

Fotók: Konczér Renáta, Várallai Márk, Gombos Kálmán
Fotók: Konczér Renáta, Várallai Márk, Gombos Kálmán

 

Meredeken leereszkedünk a borzavári templom mellett, majd végig sétálunk a falun. A minyonos szalmabála-figurák után aztán el is hagyjuk, közben gyerekes csapatokat előzünk. És az előzgetést folytatjuk, még felfelé is! Elkövettem ugyanis azt a hibát, hogy megemlítettem Márknak: közel hatos átlagunk van eddig. Na, innentől ez lett a vezérelv! Megcsinálni hatos átlag felett. Ehhez szigorúan megnyomjuk a tempót, fent a Pintér-hegyen is.

 

Fotók: Konczér Renáta, Várallai Márk, Gombos Kálmán
Fotók: Konczér Renáta, Várallai Márk, Gombos Kálmán

 

Aztán egy erős ereszkedős- majd visszakapaszkodós völgy jön, ahol még szintén nem jártam: a Fiatalító-forráshoz megyünk.

 

Fotók: Konczér Renáta, Várallai Márk, Gombos Kálmán
Fotók: Konczér Renáta, Várallai Márk, Gombos Kálmán

 

Óvatos ereszkedés kell ehhez, mert elég sáros - utána meg szuszogós kaptató vissza. Mindkettő időgyilkos, és felkészítem a fiút: ez nem lesz meg. Elfogadja - de azért kocogunk-futunk továbbra is. Aztán - a parkerdőhöz leérkezve - már ő is elfogadja, belátja. Még gyönyörködünk az apátság látványában, és (továbbra is az OKT-n) beérkezünk, majd pár méter, és itt a cél!

 

Fotók: Konczér Renáta, Várallai Márk, Gombos Kálmán
Fotók: Konczér Renáta, Várallai Márk, Gombos Kálmán

 

Hat óra két perc alatt, ami végül 5,9-es átlagot jelent. Senki nem bánkódik: nagyszerű hat óra volt, kiválóan éreztük magunkat. És még most is: szép kitűző, gratuláció és emléklap - meg nagyon finom kenyerek. Ki-ki kedve szerint választ, és eszünk-iszunk. Sőt: a két héttel ezelőtti kihagyást is „helyre teszem”. Az akkor elmaradt zirci Monostori cukrászdát most bepótlom. Itt zárjuk a nagyszerű napot: megint egy kiváló eseményt ismerhettem meg, köszönöm!

 

Fotók: Konczér Renáta, Várallai Márk, Gombos Kálmán
Fotók: Konczér Renáta, Várallai Márk, Gombos Kálmán

 

Szöveg: Gombos Kálmán
Fotók: Konczér Renáta, Várallai Márk, Gombos Kálmán

 

Ha te is szeretnéd megosztani a többiekkel a túrázás közben szerzett élményeidet, jelentkezz cikkíró pályázatunkra, és nyerj értékes nyereményeket!

 

Kapcsolódó cikkeink:

Séta a Bakony februári zöldjében

Kilátó és óriási golflabda a Bakony csúcsán
Idén is érdemes volt mozdulni a Bakonyvasútért

Rejtett vadon a Bakonyban 

Kerékpártúra Tokaj történelmi borvidékén

Kerékpártúra Tokaj történelmi borvidékén

2020.05.25.

A Zempléni-hegység Magyarország egyik legszebb és legkevésbé ismert hegysége. Különösen igaz ez a hegység déli részére, amelyet bár nem szőnek át sűrűn turistaösvények, jól járható erdészeti utakban mégis bővelkedik. Igazi mountain bike-os terep, természetközeli erdőkben és szőlőültetvények között, egy nagy múltú borvidéken.

→ Tovább
Elfeledett várak, pazar panorámák alig negyedórára Egertől

Elfeledett várak, pazar panorámák alig negyedórára Egertől

2020.05.20.

Az egri vár elődjének falmaradványai, több ezer éves bronzkori erőd hatalmas sáncai, egy gigantikus hegyomlás nyomai, az egykori Egri Bükk Osztály évszázados kilátójának romjai, egy felhagyott dolomitbánya sziklafalai, és nem mellesleg a környékre és a Bükk-fennsíkra nyíló pompás panorámák teszik egy igazán izgalmas túra célpontjává a Bükk nyugati kapuját őrző felsőtárkányi Vár-hegyet.

→ Tovább