Ti írtátok

Osszátok meg ti is az élményeiteket a Turista Magazin olvasóival!

Szöveg:
2022. január 23.

A turistautak színeváltozása Thirring Gusztávtól napjainkig

Ami Hérakleitosznak a folyók mozgása (minden változik, de mégsem), az nekünk a hazai turistajelzések és földrajzi nevek dialektikája Thirring Gusztáv 1900-as útleírásának segítségével Pomázon és Szentendrén. Na, de hol van a Bucsina-forrás? Egyébként egyszerű túra.

Megpróbáltam egy egynapos túrán végigmenni egy több mint 100 évvel ezelőtt kiadott túraleírást követve (Thirring Gusztáv: Budapest környéke, Bp. 1900). Nehezen ment, és nem is biztos, hogy ment volna, ha nem használok közben egy, a M. Kir. Állami Térképészet által valamikor az 1930-as években (pontos évszám nincs feltüntetve) kiadott turistatérképet – a köznyelvben „angyalkás” néven elhíresült térképsorozat –, amelynek legnagyobb érdekessége, hogy a szentendrei HÉV (H5) tervezett nyomvonala is fel van tüntetve a tahitótfalui Tildy Zoltán hídig. Sosem lett belőle semmi.

Hogy mi volt a nehézség? Kettő is volt. Az egyik, amelyre mindenki számíthat, aki ismeri a magyar turistajelzések organikus fejlődését, hogy ami ma Z, holnap már lehet, hogy P+.

Az első háború előtt még a színezés sem olyan volt, mint a mai, így az útikönyvben még kék-fehér, rózsaszín, narancsvörös jelzés is szerepel.

Például a Pomázon keresztülvezető turistajelzés 1900-ban kék-fehér, a 30-as években P1, 1977-ben K (és csak a falu végétől indult), 1987-ben Z, a 90-es évektől Z+. (Forrás: a Kartográfiai Vállalat Pilis, ill. a Pilis és a Visegrádi-hegység c. térképei.)

Mint említettem, hogy a könyvben megadott jelzések ma már nem ugyanazok, várható volt. Amire viszont nem számítottam, hogy a névváltozás olyan mértékű, hogy a beazonosítás mai térképekkel nem mindenütt lehetséges. Arra még rájöttem, hogy az említett Dobravoda-forrás név a Szentendre külterületén fekvő Lajos-forrást takarja, mert a 30-as években Jóvíz-majorként (dobra voda jelentése szerbül ʼjó vízʼ) van feltüntetve a mai erdészház. A Lajos-forrástól eredő patak neve ma is Jóvizű-patak. A Bucsina-patakot (Bükkös-patak) már nehéz volt csak a szöveg alapján beazonosítani, de a Bucsina-forrásról nem tudtam 100 százalékig eldönteni, hogy a Kékvizű-forrást vagy a romantikus nevű Helyiipari-forrást (OSM-en Helyiiparos-f.) említi a szöveg.

Túránk Pomázról indul, és mindenkinek csak a sok mozgást tudom ajánlani, de ne a HÉV-állomástól menjünk gyalog.

Thirring idejében még szép, macskaköves főúton vezetett a kék-fehér turistajelzés, módos és kevésbé módos házak között, ma nem macskaköves és nem szép, viszont nagyon nagy rajta a forgalom.

A pilisszentkereszti vagy dobogókői busszal érdemes elmenni a Pomáz, Szedres utca megállóig, és onnan követni a Z+ jelzést, amely az Ady Endre utcán hagyja el Pomázt. Thirring idejében itt már a falu (2000-től város) utolsó házai voltak, valamelyest még a régi hangulata is megvan az utca elejének.

Utunk a gondozott zsidó temető mellet vezet el. Hajdan 300 fős zsidó közösség élt a faluban, a Hunyadi utcában egy kisebb zsinagóga is állt, amelyet 1961-ben bontottak le. Tovább, balra telepített nyárfaerdő, jobbra pedig a Messelia (Vigyázó Ferenc keresztelte át Mesélő-hegyre, néhol ezzel a névalakkal is találkozhatunk.) házai helyezkednek el. Ez a rész a filoxéravészig, ahogy az egész Messelia, szőlőtermő terület volt, a Budai borvidék része. Fényes Elek 1851-ben mint jó boráról nevezetes településről ír Pomázról.

Még aszfaltúton ballagunk, de ritkulnak a házak, és egy furcsa tehén (vagy ökör) – mintha barna festékkel fújtak volna le egy szürke marhát – még valami falusias hangulatot is ad az utcának. Az út végén balra van a Thirring által is említett Tubin-kút, amely jelenleg magánterületen van, nem látogatható. (Ha valaki nem kíváncsi a barna színű szürke marhára és a zsidó temetőre, annak eddig érdemes autóval feljönnie.)

Aztán elfogy az aszfaltozott út, és beérünk a fák közé. Enyhe emelkedővel megyünk feljebb a Gyopár-forrást érintve a Tólak nevű részhez, ahol a Csikóvári-tó (néhol Csikóvár-tó) található. Az út több száz méterre vezet el, a tavak fokozottan védett területen vannak, úgyhogy csak engedéllyel látogathatók. Noha neve tó, de nyílt vízfelülete nincs, sőt 1900-ban mint kiszáradt mocsarat említette a könyv (az 1930-as években egyszerű tavakként ábrázolták őket, de ez – feltételezem – m. kir. slendriánság lehet). Ilyen kis mocsaras vagy mohos tavakat sokfelé lehet találni a Visegrádi-hegységben, nem egy helyen meglepő módon a hegytetőn (pomázi Kő-hegy, látogatható) vagy a hegyoldalban (Vörös-dagonya Pilisszentkereszt felett, elkerítve).

A Tólak felett vált utunk Z+-ről P+-re. Itt-ott az erdészeti tevékenységnek köszönhetően (azaz tarvágás) még szép kilátásban is részesülhetünk Pilisszentkereszt és a Pilis-tető felé. A P+-en nagyobb turistaforgalomra számítsunk, mert részben ez köti össze a Holdvilág-árkot a Lajos-forrással. A P+-ről a P négyzet jelzésre váltunk, de ha a széles úton maradunk, akkor ugyanúgy a Lajos-forráshoz érünk. Írhattam volna dózerutat, de nem az. A 90-es évekig a Lom-hegy tetején lévő rakétabázishoz vezető útról van szó, amelyet korábban keskeny betonlapokkal raktak ki. Ezeket felszedték időközben, de a jó széles út megmaradt.

A Lajos-forrásnál – amit Cseh Tamás is megénekelt; az, az, a bibe a sok porzó között, a kék szélű melltartós földrajztanárnővel – általában sok a túrázó, részben azért, mert itt van nagy parkoló, aki autóval jön, az gyakran innen indul. Régebben buszjárat is jött ide, és ha a hajdani Ságvári Endre turistaházat felújítják (tervbe van véve a Téry-program keretében), akkor újraindul hétvégente. Mint említettem, a forrás 1900-ban még Dobravoda névre hallgatott, és kifejezetten vadonként szerepel, a turistautak a 30-as években messze elkerülték.

Mi viszont az S jelzésre váltottunk, és tölgyfák alatt követjük az akkori leírást, amely errefelé említi a Bucsina-forrást.

Egy szakaszon az utunk a Hosszú-réten visz keresztül, innen van szép kilátás a Sikárosi-rétre és a szentlászlói hegyekre. Rövidesen felérünk a Lom-nyereghez vagy más néven a Tölgyikrekhez.

Itt egyelőre elbúcsúzunk a Thirring-féle leírástól, mert ezt a túrát ő a kék-fehér, ill. ma piros jelzésen a Sikárosi-rétre vezeti, ahol akkoriban meg lehetett szállni az erdészházban, ahol a Magyar Turista Egyesület konzervraktárat is tartott fenn.

A Tölgyikreknél a piros sáv jelzésen az ellenkező irányban indulunk el, a Lom-hegyet nyugatról megkerülve. 100 méter után P+-re váltunk, délkeletnek tartunk. Egy kilométer után elérjük a már említett lom-hegyi katonai utat, amely a Lajos-forráshoz visz le, mi viszont a P+ jelzést követjük, hogy Pomázra menjünk vissza, viszont hogy mégse ugyanaz az út legyen, az „első lehetőségnél” a Z háromszög jelzésen hagyjuk el a P+ utat a Nagy-Csikóvár felé.

Ha HÉV-vel jövünk Pomáz, Szentendre felé, akkor a Kő-hegy mellett a másik, panorámát meghatározó hegy a Nagy-Csikóvár (556 m). Thirring Gusztáv leírása szerint a nevét a Pomázi Chyko (Csikó) nemzetség itt épült váráról kapta. (Az interneten sem találtam mást, sőt néhány weboldalon csak a Thirring-féle leírás szó szerinti átvételét. A 2020 októberétől hatályos intézkedések miatt könyvtárban, helytörténeti gyűjteményben utánanézni nem tudok, pedig ezt a neten lévő egy forrásra utaló információt jó lett volna bővíteni. A 19. század eleji 2. katonai felmérés Nagy-Kartálya néven jelöli meg a hegyet, ami kétségbe vonhatja a középkori eredetű elnevezést.) 1900-ban még falomladékról és „érdekes árkokról” olvashattunk, ma kőrakásról legfeljebb. Az mindenesetre biztos, hogy nem volt a visegrádihoz mérhető fellegvár.

Meglehetősen meredek, morzsalékos úton csúszkálhatunk le a Kis-Csikóvárhoz, majd a Z kör jelzést elérve jobbra fordulunk Pomáz felé. Az erdőből kiérve cserjés területre érünk, ahonnan kilátás nyílik Pomáz és a Kevély felé, majd visszaérünk a Z+ jelzésre nagyjából a Gyopár-forrás felett. Innen a már ismert úton megyünk be Pomázra.

A cikk 2021 januárjában jelent meg először.

Elfeledett várak, pazar panorámák alig negyedórára Egertől

Elfeledett várak, pazar panorámák alig negyedórára Egertől

2022.05.20.

Az egri vár elődjének falmaradványai, több ezer éves bronzkori erőd hatalmas sáncai, egy gigantikus hegyomlás nyomai, az egykori Egri Bükk Osztály évszázados kilátójának romjai, egy felhagyott dolomitbánya sziklafalai, és nem mellesleg a környékre és a Bükk-fennsíkra nyíló pompás panorámák teszik egy igazán izgalmas túra célpontjává a Bükk nyugati kapuját őrző felsőtárkányi Vár-hegyet.

→ Tovább