Ti írtátok

Osszátok meg ti is az élményeiteket a Turista Magazin olvasóival!

Szöveg és fotó:
2020. március 30.

Kő-hegyi barangolás

A Visegrádi-hegység Szentendre és Pomáz fölé magasodó déli lába a fővárosi agglomeráció közkedvelt kirándulóhelye. A Kő-hegy bebarangolása nem is annyira céltalan, mint ahogy arra a szó jelentése utal. A Kő-hegyi tanösvény a környék leglátványosabb pontjait fűzi egy tökéletes túraútvonallá.

A 340 méter magas, vulkanikus eredetű, több millió éves Kő-hegy Pomáz felől a több helyen igen meredek zöld sávon, vagy Szentendre irányából, az Anna-völgyön át egy jóval szelídebb útvonalon közelíthető meg. A közút felől is jól látható látványos sziklaletörés jóval magasabbnak mutatja a csúcsot, mint ahogy azt a turistautakon megtapasztalhatjuk. Mi többedjére is a Lajos-forrás felé vezető, rossz minőségű aszfaltról az erdőbe vezető zöld jelzést választottuk. A Czibulka János nevét viselő menedékház és a tanösvény megközelítése ebből az irányból a legkényelmesebb.

Az erdészház után széles, kavicsos út emelkedik lassan felfelé. A Sás-völgyet elhagyva, egy Y elágazásban jobbra a sárga kereszt, barlang jelzésen jön majd visszafelé az utunk, de most a bal oldali zöld sáv maradt a vezetőnk. Bal kéz felől egy meredek falú, mély árok kísért minket. Ebből az irányból a tanösvény utolsó ismertetőtáblájával találkozunk először.

A Kis-Kő-hegy és Kő-hegy közti nyereg tölgyesének helyén, egykoron a rómaiak szőlőtermesztéshez használták ki a száraz, meleg klímát. Az 1800-as évek filoxéra járványa vetett véget a gyümölcsöző gazdálkodásnak, aminek következtében a tőkék helyét visszavette az erdős-pusztarét társulás. A nyeregből hamarosan a menedékházhoz érkeztünk.

Az 1933-ban átadott épület az MTE Szentendrei szakosztályának köszönheti létét. Névadója később Czibulka János patikus lett, aki a város társadalmi életének korabeli motorja volt.

Az eredetileg egyszintes épületet ráépítéssel bővítették a csepeli Weiss Manfred művek turistái. A nagy kiterjedésű, dunai panorámás fennsík nem véletlenül vált turistaparadicsommá. Meglepő is volt a kihaltsága, amihez nyilván hozzájárult a menedékház átmeneti bezárása. Az épület egyébként komplex vendéglátó egység, nemcsak szállást kínálnak, de egyszerűbb, ízletes fogásokat is. A kőépület melletti zászlótartó rúd állításáról már nincsenek ennyire konkrét adatok, de talán az állami idők közalkalmazotti szakszervezeteihez köthető.

2012-es újjáépítésekor kapta a zöld márványtáblát, melynek felirata a gyors összefogásra és az oszlop megmentésére utal. A kényelmes pihenőhelyen megreggeliztünk, majd a tanösvényt rövid időre elhagyva, kitérőt tettünk „Napóleon kalapjához”. A sziklafal legjellegzetesebb alakú képződménye a császári fejfedőhöz való hasonlatossága alapján kapta a nevét. A formáció jóval ellenállóbb kőzetből álló kalap része védte meg a „szár” puhább rétegeit az eróziótól.

A Gomba-szikla feletti kilátóterasz szépségét 1845-ben Petőfi is felfedezte, amikor barátaival Esztergomba gyalogolt.

Látogatásuk emlékére 1958-ban kőoszlopot emeltek. Azóta mint Petőfi-pihenő csábítja megállásra a vándorokat. Órákat is el lehetne merengeni a panoráma szépségén, de a tanösvény további állomásai is tartogatnak meglepetéseket.

A menedékház mögötti időszakos Kőhegyi-tó agyag bélelésű horpadásában tavasszal összegyűlik némi csapadék, hólé, de korántsem annyi, hogy azon csónakázni lehessen, mint egykoron.

A fennsíkról a sárga sávot és a tanösvény jelét követve a Cseresznye-hegy nyergébe érkeztünk. A vékony talajon alacsonyra növő molyhos tölgy mellett, elegyfaként elvétve cseresznyét is találunk. A lejtőn tovább ereszkedve szembetűnik egy fehér alapon három piros pont megjelenésű jelzés. A várak a Pilisben túramozgalom kódja figyelmezteti a szemfüleseket, hogy földsáncokkal is találkozhatnak.

Következő állomásunk az óriási bükkfák árnyékában megbújó hangulatos Csepel-forrás. A bokorerdő után a colos bükkök látványa önmagában is üdítő. A forrásfoglalás, csakúgy mint a menedékház, a 30-as évek terméke, és úgyszintén a Vas és Fémművek közreműködésének köszönhető. Névadója Csepel, nem a vasműhöz köthető, hanem Árpád vezér lovásza volt.

Nem kellett hosszan újabb látnivaló nélkül sétálnunk, mert a következő barlangjel újabb meglepetést tartogatott.

A földkéreg mozgásainak hatására a vulkanikus kőzetben létrejött törések, repedések egyik legszebb példája a Vasas-szakadék.

Elnevezése egyesek szerint a vasgyár munkásaitól származik, másik teória szerint viszont a vas rozsdájára emlékeztető elszíneződéssel kapcsolatos. Érdemes bepillantani a szűk, magas falú járatba, melynek szájadékában a környezetnél jóval hűvösebb hőmérsékletű levegő csapja meg az ideérkezőt. Miután megcsodáltuk a hegység egyedülálló természeti értékét, visszasétáltunk a Sás-völgybe, ahol a már ismert zöld sáv jelzésbe torkollott utunk.

Most inkább csak gondolatban menj túrázni!

Bár mi „békeidőben” aktív kikapcsolódásra igyekszünk buzdítani az olvasóinkat, a koronavírus terjedése miatt kialakult helyzetben nekünk is az a felelősségünk, hogy felhívjuk a figyelmet a járványügyi intézkedések betartásának fontosságára. A természet megvár. Éppen ezért most mi is azt szeretnénk kérni, hogy saját és embertársai érdekében mindenki maradjon otthon, és a tartalmainkat a kanapén olvasgatva, egyelőre csak virtuálisan folytassa az ország felfedezését. Ehhez tovább fogjuk közölni a cikkeket és a posztokat, mert egyrészt utazni gondolatban is jó, másrészt ilyenkor van idő elmenteni azokat az izgalmas helyeket, amelyekre majd a járvány lecsengése után érdemes lesz ellátogatni. Addig is mindenkinek kitartást és jó egészséget kívánunk!


A Bakony legszebb panorámája nyílik a Papodról

A Bakony legszebb panorámája nyílik a Papodról

2020.09.22.

A Bakonyban sok szép kilátóhely van. A Kőris-hegyen állva a lábunk alatt hullámzó Magas-Bakony hegyei nyűgöznek le, a Kab-hegyi kilátóból akár a Balaton víztükrének csillogásában is gyönyörködhetünk, a Baglyas kopasz csúcsáról Fehérvárig száll a tekintet. Van azonban egy kilátó ahol mindezt egyszerre kapjuk meg, ahonnan körpanoráma nyílik szinte az egész Észak-Dunántúlra: a 646 méteres magasságig emelkedő Papodon álló Vitéz Bertalan Árpád kilátó.

→ Tovább
Óbükk gyöngyszeme: az Arlói-tó

Óbükk gyöngyszeme: az Arlói-tó

2020.09.21.

Nehéz sorsú iparvidék, káprázatosan szép természeti környezet, Erdélyt idéző tájak, ahol még ma is csodabogár a bakancsos turista. Az ország északi peremvidékén hullámzó Vajdavár-homokkővidék, vagy ahogyan a helyiek hívják, az Óbükk, még ma is felfedezetlen terület a természetjárók számára. A táj egyik legszebb látnivalója a gyönyörű környezetben megbújó Arlói-tó.

→ Tovább