Ti írtátok

Osszátok meg ti is az élményeiteket a Turista Magazin olvasóival!

Szöveg és fotó:
2020. március 30.

Kő-hegyi barangolás

A Visegrádi-hegység Szentendre és Pomáz fölé magasodó déli lába a fővárosi agglomeráció közkedvelt kirándulóhelye. A Kő-hegy bebarangolása nem is annyira céltalan, mint ahogy arra a szó jelentése utal. A Kő-hegyi tanösvény a környék leglátványosabb pontjait fűzi egy tökéletes túraútvonallá.

A 340 méter magas, vulkanikus eredetű, több millió éves Kő-hegy Pomáz felől a több helyen igen meredek zöld sávon, vagy Szentendre irányából, az Anna-völgyön át egy jóval szelídebb útvonalon közelíthető meg. A közút felől is jól látható látványos sziklaletörés jóval magasabbnak mutatja a csúcsot, mint ahogy azt a turistautakon megtapasztalhatjuk. Mi többedjére is a Lajos-forrás felé vezető, rossz minőségű aszfaltról az erdőbe vezető zöld jelzést választottuk. A Czibulka János nevét viselő menedékház és a tanösvény megközelítése ebből az irányból a legkényelmesebb.

Az erdészház után széles, kavicsos út emelkedik lassan felfelé. A Sás-völgyet elhagyva, egy Y elágazásban jobbra a sárga kereszt, barlang jelzésen jön majd visszafelé az utunk, de most a bal oldali zöld sáv maradt a vezetőnk. Bal kéz felől egy meredek falú, mély árok kísért minket. Ebből az irányból a tanösvény utolsó ismertetőtáblájával találkozunk először.

A Kis-Kő-hegy és Kő-hegy közti nyereg tölgyesének helyén, egykoron a rómaiak szőlőtermesztéshez használták ki a száraz, meleg klímát. Az 1800-as évek filoxéra járványa vetett véget a gyümölcsöző gazdálkodásnak, aminek következtében a tőkék helyét visszavette az erdős-pusztarét társulás. A nyeregből hamarosan a menedékházhoz érkeztünk.

Az 1933-ban átadott épület az MTE Szentendrei szakosztályának köszönheti létét. Névadója később Czibulka János patikus lett, aki a város társadalmi életének korabeli motorja volt.

Az eredetileg egyszintes épületet ráépítéssel bővítették a csepeli Weiss Manfred művek turistái. A nagy kiterjedésű, dunai panorámás fennsík nem véletlenül vált turistaparadicsommá. Meglepő is volt a kihaltsága, amihez nyilván hozzájárult a menedékház átmeneti bezárása. Az épület egyébként komplex vendéglátó egység, nemcsak szállást kínálnak, de egyszerűbb, ízletes fogásokat is. A kőépület melletti zászlótartó rúd állításáról már nincsenek ennyire konkrét adatok, de talán az állami idők közalkalmazotti szakszervezeteihez köthető.

2012-es újjáépítésekor kapta a zöld márványtáblát, melynek felirata a gyors összefogásra és az oszlop megmentésére utal. A kényelmes pihenőhelyen megreggeliztünk, majd a tanösvényt rövid időre elhagyva, kitérőt tettünk „Napóleon kalapjához”. A sziklafal legjellegzetesebb alakú képződménye a császári fejfedőhöz való hasonlatossága alapján kapta a nevét. A formáció jóval ellenállóbb kőzetből álló kalap része védte meg a „szár” puhább rétegeit az eróziótól.

A Gomba-szikla feletti kilátóterasz szépségét 1845-ben Petőfi is felfedezte, amikor barátaival Esztergomba gyalogolt.

Látogatásuk emlékére 1958-ban kőoszlopot emeltek. Azóta mint Petőfi-pihenő csábítja megállásra a vándorokat. Órákat is el lehetne merengeni a panoráma szépségén, de a tanösvény további állomásai is tartogatnak meglepetéseket.

A menedékház mögötti időszakos Kőhegyi-tó agyag bélelésű horpadásában tavasszal összegyűlik némi csapadék, hólé, de korántsem annyi, hogy azon csónakázni lehessen, mint egykoron.

A fennsíkról a sárga sávot és a tanösvény jelét követve a Cseresznye-hegy nyergébe érkeztünk. A vékony talajon alacsonyra növő molyhos tölgy mellett, elegyfaként elvétve cseresznyét is találunk. A lejtőn tovább ereszkedve szembetűnik egy fehér alapon három piros pont megjelenésű jelzés. A várak a Pilisben túramozgalom kódja figyelmezteti a szemfüleseket, hogy földsáncokkal is találkozhatnak.

Következő állomásunk az óriási bükkfák árnyékában megbújó hangulatos Csepel-forrás. A bokorerdő után a colos bükkök látványa önmagában is üdítő. A forrásfoglalás, csakúgy mint a menedékház, a 30-as évek terméke, és úgyszintén a Vas és Fémművek közreműködésének köszönhető. Névadója Csepel, nem a vasműhöz köthető, hanem Árpád vezér lovásza volt.

Nem kellett hosszan újabb látnivaló nélkül sétálnunk, mert a következő barlangjel újabb meglepetést tartogatott.

A földkéreg mozgásainak hatására a vulkanikus kőzetben létrejött törések, repedések egyik legszebb példája a Vasas-szakadék.

Elnevezése egyesek szerint a vasgyár munkásaitól származik, másik teória szerint viszont a vas rozsdájára emlékeztető elszíneződéssel kapcsolatos. Érdemes bepillantani a szűk, magas falú járatba, melynek szájadékában a környezetnél jóval hűvösebb hőmérsékletű levegő csapja meg az ideérkezőt. Miután megcsodáltuk a hegység egyedülálló természeti értékét, visszasétáltunk a Sás-völgybe, ahol a már ismert zöld sáv jelzésbe torkollott utunk.

Most inkább csak gondolatban menj túrázni!

Bár mi „békeidőben” aktív kikapcsolódásra igyekszünk buzdítani az olvasóinkat, a koronavírus terjedése miatt kialakult helyzetben nekünk is az a felelősségünk, hogy felhívjuk a figyelmet a járványügyi intézkedések betartásának fontosságára. A természet megvár. Éppen ezért most mi is azt szeretnénk kérni, hogy saját és embertársai érdekében mindenki maradjon otthon, és a tartalmainkat a kanapén olvasgatva, egyelőre csak virtuálisan folytassa az ország felfedezését. Ehhez tovább fogjuk közölni a cikkeket és a posztokat, mert egyrészt utazni gondolatban is jó, másrészt ilyenkor van idő elmenteni azokat az izgalmas helyeket, amelyekre majd a járvány lecsengése után érdemes lesz ellátogatni. Addig is mindenkinek kitartást és jó egészséget kívánunk!


Csereháti csoda a fülemülék völgyében: Szanticska

Csereháti csoda a fülemülék völgyében: Szanticska

2022.11.28.

Budapesttől jó kétszáz kilométerre, Miskolc és Kassa közt, a Hernádtól a Sajóig elterülő, szelíd lankáival megkapó szépségű, ámde turisták által ritkán látogatott, félreeső dombvidék, mely nevét az egykoron mindent beborító cseres-tölgyes erdőkről kapta, ez a Cserehát.

→ Tovább
Végtelen nyugalom a Nyírség kies homokvidékén

Végtelen nyugalom a Nyírség kies homokvidékén

2022.11.22.

Ritkán adatik meg az Országos Kékkörön, hogy körtúrában tegyünk meg egy etapot, és végig a kéken tudjunk haladni. Nos, ennek is eljött az ideje, hisz Létavértes környékén egy nagy kanyart tesz meg az Alföldi Kéktúra, melynek során kiindulási pontunkra fogunk visszaérni, miközben csodás réteket, lápokat, erdei szakaszokat érintünk, és persze mindenhol a hatalmas homokmezők.

→ Tovább