Ti írtátok

Osszátok meg ti is az élményeiteket a Turista Magazin olvasóival!

Szöveg és fotó:
2020. március 30.

Kő-hegyi barangolás

A Visegrádi-hegység Szentendre és Pomáz fölé magasodó déli lába a fővárosi agglomeráció közkedvelt kirándulóhelye. A Kő-hegy bebarangolása nem is annyira céltalan, mint ahogy arra a szó jelentése utal. A Kő-hegyi tanösvény a környék leglátványosabb pontjait fűzi egy tökéletes túraútvonallá.

A 340 méter magas, vulkanikus eredetű, több millió éves Kő-hegy Pomáz felől a több helyen igen meredek zöld sávon, vagy Szentendre irányából, az Anna-völgyön át egy jóval szelídebb útvonalon közelíthető meg. A közút felől is jól látható látványos sziklaletörés jóval magasabbnak mutatja a csúcsot, mint ahogy azt a turistautakon megtapasztalhatjuk. Mi többedjére is a Lajos-forrás felé vezető, rossz minőségű aszfaltról az erdőbe vezető zöld jelzést választottuk. A Czibulka János nevét viselő menedékház és a tanösvény megközelítése ebből az irányból a legkényelmesebb.

Az erdészház után széles, kavicsos út emelkedik lassan felfelé. A Sás-völgyet elhagyva, egy Y elágazásban jobbra a sárga kereszt, barlang jelzésen jön majd visszafelé az utunk, de most a bal oldali zöld sáv maradt a vezetőnk. Bal kéz felől egy meredek falú, mély árok kísért minket. Ebből az irányból a tanösvény utolsó ismertetőtáblájával találkozunk először.

A Kis-Kő-hegy és Kő-hegy közti nyereg tölgyesének helyén, egykoron a rómaiak szőlőtermesztéshez használták ki a száraz, meleg klímát. Az 1800-as évek filoxéra járványa vetett véget a gyümölcsöző gazdálkodásnak, aminek következtében a tőkék helyét visszavette az erdős-pusztarét társulás. A nyeregből hamarosan a menedékházhoz érkeztünk.

Az 1933-ban átadott épület az MTE Szentendrei szakosztályának köszönheti létét. Névadója később Czibulka János patikus lett, aki a város társadalmi életének korabeli motorja volt.

Az eredetileg egyszintes épületet ráépítéssel bővítették a csepeli Weiss Manfred művek turistái. A nagy kiterjedésű, dunai panorámás fennsík nem véletlenül vált turistaparadicsommá. Meglepő is volt a kihaltsága, amihez nyilván hozzájárult a menedékház átmeneti bezárása. Az épület egyébként komplex vendéglátó egység, nemcsak szállást kínálnak, de egyszerűbb, ízletes fogásokat is. A kőépület melletti zászlótartó rúd állításáról már nincsenek ennyire konkrét adatok, de talán az állami idők közalkalmazotti szakszervezeteihez köthető.

2012-es újjáépítésekor kapta a zöld márványtáblát, melynek felirata a gyors összefogásra és az oszlop megmentésére utal. A kényelmes pihenőhelyen megreggeliztünk, majd a tanösvényt rövid időre elhagyva, kitérőt tettünk „Napóleon kalapjához”. A sziklafal legjellegzetesebb alakú képződménye a császári fejfedőhöz való hasonlatossága alapján kapta a nevét. A formáció jóval ellenállóbb kőzetből álló kalap része védte meg a „szár” puhább rétegeit az eróziótól.

A Gomba-szikla feletti kilátóterasz szépségét 1845-ben Petőfi is felfedezte, amikor barátaival Esztergomba gyalogolt.

Látogatásuk emlékére 1958-ban kőoszlopot emeltek. Azóta mint Petőfi-pihenő csábítja megállásra a vándorokat. Órákat is el lehetne merengeni a panoráma szépségén, de a tanösvény további állomásai is tartogatnak meglepetéseket.

A menedékház mögötti időszakos Kőhegyi-tó agyag bélelésű horpadásában tavasszal összegyűlik némi csapadék, hólé, de korántsem annyi, hogy azon csónakázni lehessen, mint egykoron.

A fennsíkról a sárga sávot és a tanösvény jelét követve a Cseresznye-hegy nyergébe érkeztünk. A vékony talajon alacsonyra növő molyhos tölgy mellett, elegyfaként elvétve cseresznyét is találunk. A lejtőn tovább ereszkedve szembetűnik egy fehér alapon három piros pont megjelenésű jelzés. A várak a Pilisben túramozgalom kódja figyelmezteti a szemfüleseket, hogy földsáncokkal is találkozhatnak.

Következő állomásunk az óriási bükkfák árnyékában megbújó hangulatos Csepel-forrás. A bokorerdő után a colos bükkök látványa önmagában is üdítő. A forrásfoglalás, csakúgy mint a menedékház, a 30-as évek terméke, és úgyszintén a Vas és Fémművek közreműködésének köszönhető. Névadója Csepel, nem a vasműhöz köthető, hanem Árpád vezér lovásza volt.

Nem kellett hosszan újabb látnivaló nélkül sétálnunk, mert a következő barlangjel újabb meglepetést tartogatott.

A földkéreg mozgásainak hatására a vulkanikus kőzetben létrejött törések, repedések egyik legszebb példája a Vasas-szakadék.

Elnevezése egyesek szerint a vasgyár munkásaitól származik, másik teória szerint viszont a vas rozsdájára emlékeztető elszíneződéssel kapcsolatos. Érdemes bepillantani a szűk, magas falú járatba, melynek szájadékában a környezetnél jóval hűvösebb hőmérsékletű levegő csapja meg az ideérkezőt. Miután megcsodáltuk a hegység egyedülálló természeti értékét, visszasétáltunk a Sás-völgybe, ahol a már ismert zöld sáv jelzésbe torkollott utunk.

Most inkább csak gondolatban menj túrázni!

Bár mi „békeidőben” aktív kikapcsolódásra igyekszünk buzdítani az olvasóinkat, a koronavírus terjedése miatt kialakult helyzetben nekünk is az a felelősségünk, hogy felhívjuk a figyelmet a járványügyi intézkedések betartásának fontosságára. A természet megvár. Éppen ezért most mi is azt szeretnénk kérni, hogy saját és embertársai érdekében mindenki maradjon otthon, és a tartalmainkat a kanapén olvasgatva, egyelőre csak virtuálisan folytassa az ország felfedezését. Ehhez tovább fogjuk közölni a cikkeket és a posztokat, mert egyrészt utazni gondolatban is jó, másrészt ilyenkor van idő elmenteni azokat az izgalmas helyeket, amelyekre majd a járvány lecsengése után érdemes lesz ellátogatni. Addig is mindenkinek kitartást és jó egészséget kívánunk!


Elbűvölő bércek és sziklák között az Upponyi-hegységben

Elbűvölő bércek és sziklák között az Upponyi-hegységben

2021.12.02.

Eleinte ködös időben fogyasztottuk a métereket, de aztán a napsütés fokozatosan felülkerekedett a mogorva, párás időjáráson. És szemünk elé tárultak az Upponyi-hegység mélyén megbúvó látnivalók: szurdok, szakadék, várrom, tó és gyönyörű kilátóhelyek egymás után a kéktúra Putnoktól Mályinkáig tartó szakasza mentén.

→ Tovább
Tompa Mihály nyomában Gömörben

Tompa Mihály nyomában Gömörben

2021.11.17.

Őszi kéktúránk első napján Gömörországban jártunk, melynek a trianoni diktátum óta csak csekély része tartozik hazánkhoz. Ezen a tájon, egész pontosan Keleméren és Gömörszőlősön teljesített két esztendeig lelkipásztori szolgálatot a méltánytalanul elfeledett költőgéniusz, Tompa Mihály. Ezen a túrán az ő emléke előtt adóztunk.

→ Tovább