Hosszúlépés

Élmények az országon innen és túl - a Turista Magazin szerkesztőségi blogja

Szerző:
2017. február 15.

Gödöllői tekergés a Margitára

Az idei Téli Margita a túra nevéhez és az évszakhoz méltóan hóban és fagyban kezdődött, de már kora tavaszias időben ért véget. A gödöllőiek kedvenc túrája könnyű, dimbes-dombos tereppel, több résztávval és teljesítési móddal, és a szervezők által biztosított ellátással várta a természetjárókat.

Múlt szombaton, február 11-én, egy könnyű, de mégsem rövid távot szerettünk volna bejárni a túratársammal, Anikóval. A választásunk a kívánalmainknak tökéletesen megfelelő Téli Margitára esett, aminek a 40 km-es távjára neveztünk be, és ami csak 650 méter szintemelkedést tartogatott. Már két évvel ezelőtt is teljesítettem a túrát és kellemes emlékeim voltak róla, ezért is döntöttünk úgy, hogy ez lesz a hétvégén a legmegfelelőbb esemény a számunkra.

 


A gödöllői Erkel Ferenc Általános iskolából indultunk útnak, ami a város központjában található. Ennek megvolt az előnye és a hátránya is, mert bár hévvel jól megközelíthető volt a rajt/cél, de a városban sokat kellett gyalogolni a túra elején és végén is. Ez utóbbi volt talán az egyetlen negatívum a már korábban bejárt útvonallal kapcsolatban, és tudva ezt, már nem okozott akkora csalódást, mint először. Persze, aki jól bírja az aszfalton gyaloglást, annak ez sem okozhatott gondot.

 


A városból kivezető 3-as főúttal párhuzamosan értük el a máriabesnyői Nagyboldogasszony templomot, de a beton kisebb megszakítással még a Babatpusztáig is kitartott. Csak ezt követően éreztük úgy, hogy a Gödöllői-dombságban vagyunk, aminek óvatosan hullámzó lankáin az ember szinte észre sem veszi a szintemelkedéseket. Kiváló helyszíne ez a kényelmes, beszélgetős túráknak, amilyet mi is terveztünk. Mert most inkább csak kirándulni szerettünk volna, nem pedig rohanni vagy kihívást keresni.

 


Csak a tükörjegesre taposott ösvények jelentettek néhol kihívást a haladásban, ami egy csúszásgátlóval könnyedén kiküszöbölhető volt, igaz, ezúttal a mi lábunkról ez a kellék hiányzott. Az egyébként sem meredek terepen azért enélkül is lehetett boldogulni. Ráadásul délutánra már a sár jelentett nagyobb veszélyt, amit mi is egy vetődéssel konstatáltunk, de ez ellen már a gumitalp sem nyújtott volna védelmet.

 


A túrát szervező egyesületnek és magának túrának is a Margita a névadója, ami a Gödöllői-dombság 344 méteres büszkesége, és egyben a legmagasabb pontja. Természetes volt hát, hogy az útvonalunk is ellátogat ehhez a nevezetességhez, ahol egy kilátó uralkodik a környék dombjai felett. Kár, hogy az erősen leromlott állapotú geodéziai mérőtoronyba ezúttal nem volt bizodalmunk felmenni. Reméljük, mint sok más kilátót, a közeljövőben ezt is felújítják.

 


Elhagyva a harmadik ellenőrzőpontot, kiáltozásra lettünk figyelmesek. A hátunk mögött a maratoni távon induló terepfutók kb. 8 fős élmezőnye kért helyet az ösvényen, amit száguldó tempóval és irigylésre méltó könnyedséggel mutattak be. Innentől kezdve viszont folyamatosan hátrafelé kellett figyelnünk, nehogy útját álljuk a futóknak. Ezt a folyamatos figyelmet ugyan már megszoktuk a korábbi túráinkon, de azért az mégis jó kérdés, hogy a szervezők egy terepfutóversenyt miért a gyalogosok után indítanak el. Ráadásul, ha valakinek ez kényelmetlen, azok a futók, akiknek kerülgetniük kell a cammogó gyalogosokat.

 


A sárga jelzésű utat követtük erdőn, mezőn, fagyos, majd saras ösvényeken, miközben csak fogytak a lábunk alatt a kilométerek. A környék dombjainak és erdeinek téli, szürke kopárságát a délutáni nap kezdte színezni. Persze a természet februári palettáján még szegényes a választék, így színkavalkádról egyáltalán nem beszélhetünk. Ilyenkor leginkább a szürkéből, a rozsdából és a sárgából áll a táj.

 


A dombok közt kanyarogva értünk ki Domonyvölgy mellé a 4. ellenőrzőponthoz. Innen párszáz méteren keresztül a 3-as főúton voltunk kénytelenek haladni, mert a szalagozás nem vezettet sehová, legalábbis járható úthoz biztosan nem, csak a csalitosba. A főúton kereszteztük az autópályát, majd továbbra is a sárga jelet követtük vadkerítésen át a Látó-hegyre. Ezt követően egy fennsíkon kanyarogtunk az Erzsébet-pihenőig, majd aszfaltozott úton a Kőkereszt ellenőrzőpontig. Teával és csokival frissítve emelkedtünk a piros háromszögön a Juharos nyergére, amiről aztán csúszkálva értünk le Máriabesnyőre, illetve Fenyves utcáira.

 

 

 


Megint csak aszfalton, házak és kertek közt kanyarogva értük el az egyetemi erdőt, ahol az utolsó ellenőrzőpont várt ránk, és ahonnan már csak három kilométer volt a célig. A város által körbeölelt, változatos növényzetű kis erdőben búcsúztunk a gödöllői tájtól. Kellemesen éreztük magunkat, és jól esett a mozgás a Téli Margita 40-es távján, amit csak ajánlani tudok azok számára, akik most ismerkednek a teljesítménytúrázással, vagy nem gyalogoltak még ilyen hosszúságú távot, de szeretnének. Sokaknak első hallásra a 40 kilométer soknak tűnhet, de a kevés szint és a kényelmes terep miatt ez a túra még télen is kiváló lehet sikerélményszerzésre és önbizalomnövelésre.

 


Szöveg és fotó: Lánczi Péter

Különleges kővilág meseszép erdőkkel a Bükk lábánál

Különleges kővilág meseszép erdőkkel a Bükk lábánál

2022.06.28.

Cserépfalu minimum két ok miatt is remek túracélpont. A településhez közeli kaptárkövek már önmagukban is megérik az egynapos kiruccanást, ám a falutól északra nyílik a Bükk egyik legszebb szurdoka, a Hór-patak völgye. A Suba-lyuk és a község érdekes formájú kilátója pedig hab a tortán az innen induló, a környéket átszelő, változatos terepen vezető turistaösvények között.

→ Tovább
Könnyű túra a Budai-hegység egyik legszebb és egyben egyik legeldugottabb részére

Könnyű túra a Budai-hegység egyik legszebb és egyben egyik legeldugottabb részére

2022.06.01.

Kiváló panorámájú dolomitsziklagyepek, erdei ligetek, virágos tisztásokkal tarkított hegyoldalak váltogatják egymást a Budai-hegység északnyugati csücskében. A „Fehér út” sárgáján jártunk, ahol a főváros közelsége ellenére aránylag kevesen mozognak az erdei ösvényeken, és így minden adott egy nyugis, lazulós és pazar mód látványos kiránduláshoz.

→ Tovább
Budapest egyik legszebb Duna-parti sétánya

Budapest egyik legszebb Duna-parti sétánya

2022.05.28.

Egy hely a városban, ahol azonnal körülvesz a természet, méghozzá ott, ahol a legkevésbé számítanál rá. Ártéri fák árnyas lombsátra kilométereken keresztül, hihetetlen folyóparti kilátásokkal. Ligetek, parkok, nádasok, hattyúk, vadkacsák, csend és lustán hömpölygő Duna. Bringával és gyalogosan is végigjártuk a csepeli Kolonics György sétányt, és minden méterét imádtuk.

→ Tovább