Három forrás útján a Pilisben
Egynapos jelvényszerző túrán jártam, ahol a decemberi erdő nesztelensége, a ködfátyolba vesző távlatok és a testet, szellemet egyaránt frissítő gyaloglás komponált kerek túraélményt.
Télvíz idején sem maradok meg a négy fal között, mindig kell valamerre menjek. Nem csupán a lábaim hajtanak, vágyom a téli erdő csendbe zárt hangulatára is. Mindig jól jön azonban egy apropó, például egy tematikus útvonal vagy egy jelvény, ami keretet ad a gyaloglásnak, bár sokszor a bóklászással sincs bajom. Ez alkalommal egy rövidke túramozgalmat szemeltem ki, illetve egy ködös napot, ami egyszerre ígért pihentető testmozgást és csendes elmélyülést.
A Három Forrás útja elnevezésű jelvényszerző kevesebb mint 20 km, kevés szintet tartalmaz, így egy nap alatt is kényelmesen lejárható túra.
A Pilist mondhatni jól ismerem, de a sok túra közül ezt a forrásos tematikát még nem jártam le. Piliscsévről indulva vettem bele magam a ködbe burkolózott tájba, és ami másnak zord és magányos időtöltésnek tűnhet, az számomra meditatív órákat jelnet a természet szépségével és nyugalmával.
Kisboldogasszony templom Piliscséven
Pincék a szirtek alatt
A Hősök terén álló Kisboldogasszony templomtól indultam a ködben úszó hegyek felé, kisvártatva pedig elértem a nevezetes településrészt, a helyi borkultúrát hirdető Pincefalut. Mint a legtöbb magyar falu, a török hódoltság idején Piliscsév is elnéptelenedett. Az oszmánok kivonulása után a környék az esztergomi káptalan birtokába került, aki szőlőket ültetett a hegyoldalba és szlovák jobbágyokat telepített be azok megművelésére. A felújított, illetve modern borospincék között ma is találunk 100-150 éves épületeket. Eredetileg a nova és az othello, később más szőlőfajták is jellemzőek voltak a környékre, manapság azonban főként vásárolt szőlőből készítik a nedűt. A Pincefalu Egyesület fő célja a borkészítés felélesztése, a helyi értékek megóvása, ennek jegyében évente több rendezvényt is tartanak.
Pincefalu háttérben a hegyekkel
A nyírkos téli szürkeségben némán sorakozó présházak most nyomokban sem idézték a szüreti mulatságok önfeledt légkörét. Baktattam tovább a napjainkra tőkétlen dűlőt őrző Szent Orbán szobrot felé, amelynek talapzatába a környéken feltárt római kori mérföldkövet építették bele. Néhány lépést követően már egy forrástúrához híven a piros kör jelzést kezdtem el követni, ami a közeli Eszperantó-forráshoz vezetett.
Ritka az olyan remek pihenőhely, mint a Basina-völgy talpánál megbújó Eszperantó-forrás.
Gazdagon felszerelt táborhely, ahol a forrás vizét nyomókaros kút juttatja a felszínre. Padok, asztalok, tűzrakó és esőház mellett egy kisebb támfalból és színpadnak szánt kődobogóból áll a berendezés, illetve egy kötélhintán is szórakozást nyújt. Nekem most nem volt kedvem belengeni, inkább csak szemlélődtem, ábrándozva egy tábortüzes éjszakáról, melynek fénye és melege meghittséggel tölti meg teret.
A völgyben megbújó Eszperantó-forrás pihenőhelye
Eredetileg újpesti természetjárók foglalták a vízfakadást az 1920-as években, és az egyesület eszperantó alosztálya után keresztelték el. A menedékkunyhóval is bíró pihenőt felavatása után nem sokkal balesetveszélyre hivatkozva elbontották. A forrást 1966-ban, egy eszperantó világkongresszus tiszteletére hozták rendbe, ekkor emelték a kúttal szemközti emlékfalat is. Jelenlegi állapotát 2012-es felújításának köszönheti, amit tatai eszperantisták és helyiek közösen végeztek.
Fent a Basinán
A sárga háromszög jelzésen folytattam az utat, ami a Basina, vagy másik nevén Basa-hegy fehér szirtjére vezet fel félig megkerülve a hegyet. Menet közben kavargó szél vitte táncba a faleveleket, és ide-oda himbálta a ködfüggönyt, ami olykor még a kék eget is látni engedte. A misztikus hangulat a 378 méteres bércen tetőzött, ahol különleges fényviszonyok és felsejlő panoráma várt.
Útban a Basa-hegyre
A szlovákul Basinának nevezett panorámaszirt csúszós mészköveiről elsősorban Piliscsévre, a Pilis szántókkal szegélyezett nyugati peremére és a szomszédos Gerecse irányába nyílik kilátás, amennyiben azt nem takarja párafelhő. Szerencsére az erősödő légmozgás időnként ablakot nyitott a távlatokra, izgalmas kukucskálást engedve az alattam mélyen leszakadó tájra.
Kilátás a Basa-hegy sziklás tetejéről
A barlangot is rejtő sziklatömbön ülve legalább negyed órán át élveztem átszellemülve a ködös mozit, mielőtt tovább folytattam az utat. A kilátóponttól néhány méterre újabb panorámahelyszín és egy kereszt várt. Ekkor a szél már szinte teljesen szétoszlatta a ködöt és a látványban a sziklaszoknyás Kétágú-hegy is megmutatkozott.
Alig tettem meg egynéhány kilométert, máris átjárt a természet és a gyaloglás jótékony hatása. Hétköznapi kavargó gondolataim elcsendesedtek, mindinkább a néma szemlélődés, egyfajta lelassulás lett rajtam úrrá. Ebben a kényelemben ballagtam le a hegyről, majd ismét Pincefalu határában álltam. Nem a házakhoz vissza, hanem kertek és szántók mentén déli irányba meneteltem, miközben a tájra ülő csendet csupán sárdagasztó lépteim ritmusos cuppogása törte meg. Nem sokkal később egy kerítés mögött lustálkodó juhok látványa csempészet életet a sivárságba. Egyikük egy-két félszeg bégetéssel üdvözölt, majd újra elmerült a mozdulatlan némaság békés semmitevésében.
Csendet megtörő üdvözlés
Studenka
Következő célpontom az oda-visszázással elérhető Studenka-forrás volt, azaz a túramozgalom egy újabb pecsételőpontja. A térképen forrásként jelölt Studenka név a szlovák kút, illetve hideg szóra utal. Pár lépés után az erdőben megpillantottam az esőbeállót és az árokban megbújó kutat, melynek szomszédságában Mária-képet, illetve egy hatalmas kivágott fát találunk. Vizet már nem ad a kút, s így a táborhely sem tűnik vonzónak, amelynek bútoraira is ráférne már a felújítás.
Pihenő a Studenka-forrásnál
Visszatérve az elágazáshoz tovább haladtam déli irányba. Kezdetben sík, nyílt részen, majd erdő homokos szekérútján baktattam a Gyertyánosnak nevezett erődben, mígnem a Wass Albert-fánál ráfordultam a kéktúra nyomvonalára. A kék Piliscsabára vezet, ahol a Három forrás útja is véget ér, de a túra előtte még letér, és jókora kanyart tesz, érintve többek között a tematika harmadik tagját, az Iluska-forrást.
Továbbra is békés szemlélődésben jártam a télben megfakult erdőt, és kabátom komfortos menedékéből élveztem a táj fagyos szépségét. A szürkeség mindig párban jár a csenddel, a nesztelenség pedig a mozdulatlansággal. Sehol egy vad, még egy madár sem libbent egyik ágról a másikra. Úgy festett, csak én járom az erdőt, mindenki más álmosan elbújt a zugába.
Új táblák jelzik az irányt
Ködös hegymenet
Az itinerben jelzett útvonal a Posta-réti-erdőben kerüli meg félig, majd kapaszkodik fel az egykori „Jenga” tornyáról neves Nagy-Kopaszra. A 447 méter magas hegytetőn álló kilátót idén ősszel bontották el, így nem volt okom kitérőt tenni a panoráma nélkül maradt csúcshoz. Maradtam a kijelölt úton, és hosszú monoton egyenesekkel trappoltam az idő közben újra ködbeborult rengetegben.
Téli hangulatban a Nagy-Kopasz oldalában
A Cseresznyés-tető lábánál fekvő Iluska-forrás egy tűzrakós pihenőhely. Padok, asztalok és kis esőbeálló nyújt menedéket az erdei kintléthez, de sajnos a forrás már rég elapadt. Szomorú látni, hogy egyre több víznyerőhely tűnik el az erdőből.
Iluska-forrás szerény táborhelye
A jelzésfestők vagy magukban vagy a kirándulókban nem bíztak eléggé: turistajelzések garmadája irányított el a Fehér-, majd a Vörös-hegy panorámás kúpjára. A Kevélyekre nyíló fenyőligetes panoráma ez alkalommal elmaradt. Sejtelmes szürkeség terült szét a tájon már-már esti látásviszonyokat teremtve, holott éppen csak a délután vette kezdetét. Nem volt már sok hátra a túrából, közel volt már a cél, Klotildliget, amit a kőgörgeteges sárga négyzet jelzésű ösvényen értem el.
"Kilátás" a Fehér-hegyről
A piliscsabai kertváros megfelelő átmenetet jelentett az erdő nyugalma és a zsúfolt vonat nyüzsgése között. Visszatérve a civilizációs lét valóságába örömmel konstatáltam, hogy néhány kilométer a decemberi ködfátyolban mennyire jótékony hatással tud lenni a testre és szellemre egyaránt.
A Piliscsabai Természetjáró Egyesület (PI-TE) által életre hívott jelvényszerzőtúra három pilisi forrást keres fel egy 18 km-es túrával Piliscsév és Piliscsaba között. A terepen kihelyezett bélyegzők lenyomatával igazoljuk a túrát, amit időkorlát nélkül, tetszőleges menetiránnyal teljesíthető. Az igazolófüzetet az egyesülettől lehet beszerezni (piliscsabaite.hu), ára 1000 Ft + postaköltség, de személyes átvételre is van lehetőség. A sikeres teljesítők kitűzőt kapnak jutalmul. Még több infót ide kattintva találsz!
három forrás útja / eszperantó-forrás / studenka-forrás / iluska-forrás / piliscsév / túramozgalom / pincefalu / Pilis / jelvényszerző túra
Cserszömörcés őszi túra a Zajnát-hegyek fenyvesében
2025.10.22.Ha a tökéletes őszi kirándulócélpontot keresed egy kevésbé populáris helyszínen, ahol az örökzöldek lila, vörös, sárga és narancssárga színekben játszó cserjékkel váltakozva kísérik a hegyoldalban kanyargó ösvényt, irány a Zajnát-hegyek!
→ Tovább
Varázslatos túra a mátrai „köderdőben”
2025.10.09.Szakadó eső, tejfehér köd, vadregényes patakvölgy, gombák, szalamandrák és egy híres rom; ezen a mátrai túrán minden volt, ami izgalmassá tehet egy kirándulást. Egy dolgot kivéve: kilátásban ezúttal sehol nem gyönyörködhettünk. A ködös erdő hangulata azonban minden elmaradt gyönyörű panorámáért kárpótolt bennünket.
→ Tovább
Az én kékem, avagy elmélyülés a Bakony csendjében
2025.10.01.Az Országos Kéktúra Városlőd és Bakonybél között húzódó szakaszát jártam le, amely a bakonyi táj leginkább hegyvidéki jellegű részére kalauzol. Errefelé a kék út zömében zárt erdőtáj bükköseiben, nem túl meredek, de hosszan tartó emelkedőkkel kanyarog a hegység csendes, központi része felé. Korábban már végigmentem ezen a szakaszon, de most új apropója volt az élményszerzésnek.
->siteRenderer->imageSrc(null, 'https://crm.mtsz.org/msite/24/045N41CSJSAJ.jpg', 270, 366, '', '', false, false, '', '', false, 1, false);?>)
