Ti írtátok

Osszátok meg ti is az élményeiteket a Turista Magazin olvasóival!

Szöveg és fotó:
2025. június 2.

Holdvilág-kör extrákkal

Ebbek a Budapest közeli körtúrában a Visegrádi-hegység egyik legnépszerűbb, legvadregényesebb kirándulóhelye, a Holdvilág-árok csak epizódszereplőként tűnik fel. Vele egyenértékű természeti szépségeket sorakoztat fel a szurdokot is magába foglaló Pomázi kör.

Túránk megszervezésekor – időkorlátunk miatt – elsőrendű szempont a könnyű megközelíthetőség volt, így esett a választásunk ismét a Visegrádi-hegységre. A Holdvilág-árok és Lajos-forrás együttese csak a 2021-ben megépült Bölcső-hegyi kilátó révén szolgált újdonsággal, így azt mindenképpen útba akartuk ejteni. A kirándulás időzítése nem volt éppen a legoptimálisabb, mert a túra legtöbb állomása egybe esett a majális legzsúfoltabb helyszíneivel. Így alakult végül, hogy körtúránk főszereplőit minden szempontból lekörözték a „no-name” látnivalók.

A Dobogókőre vezető főúton, Kiskovácsi előtt, a Csikóváraljai menedékház buszmegállónál lehet bekanyarodni a parkolóhoz. 1925-ben adták át a főváros környékének legnagyobb turistaházát, mely akkor a Gyopár Turista Egyesület saját erejéből jött létre. A kissé távolabbi épület, ha megvan még egyáltalán, innen nem látható, kerítés mögötti magánterület része. Ünnepnap révén nem lehet elég korán érkezni ahhoz, hogy a számtalan parkoló autó ne arra emlékeztessen, hogy itt nem a csendes elvonulásé lesz a főszerep.

Északnyugat felé a piros sáv és a vele majdnem párhuzamos zöld körút jelzés indul el, melyek közül mi az utóbbit választottuk. Kellemes erdei környezetben, pihenőhelyekkel és ismertető táblákkal gazdagon kezdődik az út.

A Domini-forrásnál a két ág találkozik, és útvonalunk átcsap a kalandosabb részbe.

Az 1985-ben foglalt forrás bő vízhozamával szinte mindenkit megállásra késztet, ezért itt akár nagyobb dugó is kialakulhat.

Sietősre fogva, mindenkit beelőzve, a tömeg előtt tudtunk a szurdokon „átrohanni”. Megfelelően felszerelkezve, kellő ivóvíztartalékkal nem is éreztük szükségét túl sokáig időzni. Száraz időben érkeztünk, így a Domini-patak vízmennyisége nem okozott gondot az árok bejárása közben, teljesen száraz lábbal haladtunk előre. Egyre feljebb, a szűkülő sziklás mederben kidőlt fák között bujkálva érhető el az árok java.

A függőleges sziklafalak árnyékában azok is le lesznek nyűgözve, akik érdemi geológiai érdeklődés nélkül érkeznek a vulkanizmus szentélyébe.

Órákat is lehetne időzni az apróbb részletek tanulmányozásával, a tátott szájú barlangok felfedezésével, de akkor egy nap sem lenne elég a környék bejárásához.

A kevésbé kalandvágyók visszafordulva, a piros kereszten kerülhetik ki a katlan fő attrakcióját, a Meteor-létrát.

Az elsőként 1965-ben épített létra helyét, 2021 óta alumínium létra vette át, melynek köríves korlátai biztonságérzetünket fokozzák. Nagyobb áradások, vagy akár a téli hóolvadás látványos vízesést produkálhat háttérként, de ennek hiányát sem érzékeltük negatívumként. Megkönnyebbülve léptünk ki a létra tetején, ahol a szurdok tovább szűkül, és ez a bejárhatóságát nem könnyíti meg.

A Karolina-árok szélesebb, murvás kapaszkodója már meg sem kottyan, végében, egy jelzetlen bal csapás szép kilátást hoz egy szélesebb nyiladékban.

A vadászlesre felmászva kitűnő rálátást élvezhetünk az alattunk elterülő tájra.

A zöld háromszög jelzés megjelenésével megérkeztünk a Bölcső-hegy aljába. A nyeregbe balra fordulva követtük a hegy nyugati oldalán bükkösben emelkedő turistautat.

A Bölcső-hegy (588 m) tetején szintén 2021-ben építettek egy szerény méretű fakilátót. Az építmény tervezése ugyanannak az építésznek köszönhető, akinek a munkáját már megszerettük a Prédikálószéken, a Hármashatár-hegyen, vagy éppen a Nagy-Kopaszon. Ez a kilátó jóval kisebb alapterületen helyezkedik el, így megépítésével inkább a kilátás szélesítésére fókuszáltak, nem pedig az építményre, magára. Épphogy a Holdvilág-árki tömeget sikerült magunk mögött hagyni, a Bölcső-hegyi kilátó tömegmágnes funkciójával kellett szembesülnünk.

A Lajos-forrásnál piknikező május elsejei tömeg egy része is felkapaszkodott ide, kellemetlenül zsúfolttá téve az amúgy is pici csúcsot. Gyorsan megörökítettük a széles panorámát, majd rohamléptekkel igyekeztünk elhagyni a majális helyszínét. A mindenki által ismert Lajos-forrást nem kell bemutatni, ezért pont ennyi időt ráfordítva szaporáztuk tovább lépteinket.

A Csikóvár nyergébe visszaérve még annak meredek emelkedője is jobban esett magányosan, mint a hátunk mögött hagyott zsongás. A benőtt hegycsúcs kilátás nélküli, csendes ösvényei felüdülést jelentettek. A kelta földvár sáncára csak egy nagy kupac kőből, és a fatörzsön lévő Várak a Pilisben túramozgalom táblájából következtettünk. A Kis-Csikóvár nagy izgalmakkal nem szolgált, viszont túránk utolsó szakasza katarzis volt.

Leereszkedve a hegyről, a zöld háromszög jelzés Pomázra vezet. Mielőtt utunkat folytattuk volna, szükségét éreztük egy rövidke kitérőnek, a térképen Vitéz Dr. Tiszolczy Lajos épülete felé. A régebbi túrafotókon még látható a Hubertus-ház felirat a kulcsosház ormán, de napjainkra visszavette az „embermentő pomázi orvos” nevét. Ebbe a történetbe most nem kezdek bele, viszont megemlítem a ház mögötti Hajós Ferenc-forrás elhanyagolt foglalását. Utunkat a forrást jelző turistaúton folytattuk visszafelé.

Lejtő ösvényünk hamarosan megnyílik, és egy füves, kopár placcon már meglehetősen látványos ízelítővel szolgált a Kevélyekre.

A csoda nem jár egyedül, 300 méterrel lejjebb, egy jelzetlen csapáson balra kimerészkedhetünk a Kis-Csikóvár aljához, ahol egy sziklakiszögellés meglepetésszerű ajándékot adott.

Az árvalányhajas hegyoldal varázslatos panorámával tekint rá Pomázra és a környező hegyek vonulatára. Ez a látvány vetekedett, vagy másságával inkább fölözte a kirándulás legnépszerűbb természeti képződményének, a Holdvilág-ároknak a szépségét, így koronázva meg a túrakört.

A Gyopár-forrás hűsítő környezete nemcsak az emberek, de egy arra szaladgáló kutya közérzetét is javította egy pillanatra, mielőtt végleg visszatértünk volna a csikóváraljai parkolóhoz.

A kétarcú Csergezán-kör

A kétarcú Csergezán-kör

2025.04.23.

A főváros nyugati kerületeivel néhol összeolvadó Budai-hegységnek kevés olyan része van, amit a kirándulók ne rutinszerűen látogatnának. Egy zsúfolt ünnepnapon célszerű és látványos kombináció a tömegmágnes Csergezán-kilátó és a jóval szerényebb ismeretségű Szarvas-árok mixe.

→ Tovább