Holdvilág-kör extrákkal
Ebbek a Budapest közeli körtúrában a Visegrádi-hegység egyik legnépszerűbb, legvadregényesebb kirándulóhelye, a Holdvilág-árok csak epizódszereplőként tűnik fel. Vele egyenértékű természeti szépségeket sorakoztat fel a szurdokot is magába foglaló Pomázi kör.
Túránk megszervezésekor – időkorlátunk miatt – elsőrendű szempont a könnyű megközelíthetőség volt, így esett a választásunk ismét a Visegrádi-hegységre. A Holdvilág-árok és Lajos-forrás együttese csak a 2021-ben megépült Bölcső-hegyi kilátó révén szolgált újdonsággal, így azt mindenképpen útba akartuk ejteni. A kirándulás időzítése nem volt éppen a legoptimálisabb, mert a túra legtöbb állomása egybe esett a majális legzsúfoltabb helyszíneivel. Így alakult végül, hogy körtúránk főszereplőit minden szempontból lekörözték a „no-name” látnivalók.
A Dobogókőre vezető főúton, Kiskovácsi előtt, a Csikóváraljai menedékház buszmegállónál lehet bekanyarodni a parkolóhoz. 1925-ben adták át a főváros környékének legnagyobb turistaházát, mely akkor a Gyopár Turista Egyesület saját erejéből jött létre. A kissé távolabbi épület, ha megvan még egyáltalán, innen nem látható, kerítés mögötti magánterület része. Ünnepnap révén nem lehet elég korán érkezni ahhoz, hogy a számtalan parkoló autó ne arra emlékeztessen, hogy itt nem a csendes elvonulásé lesz a főszerep.

Északnyugat felé a piros sáv és a vele majdnem párhuzamos zöld körút jelzés indul el, melyek közül mi az utóbbit választottuk. Kellemes erdei környezetben, pihenőhelyekkel és ismertető táblákkal gazdagon kezdődik az út.
Az 1985-ben foglalt forrás bő vízhozamával szinte mindenkit megállásra késztet, ezért itt akár nagyobb dugó is kialakulhat.

Sietősre fogva, mindenkit beelőzve, a tömeg előtt tudtunk a szurdokon „átrohanni”. Megfelelően felszerelkezve, kellő ivóvíztartalékkal nem is éreztük szükségét túl sokáig időzni. Száraz időben érkeztünk, így a Domini-patak vízmennyisége nem okozott gondot az árok bejárása közben, teljesen száraz lábbal haladtunk előre. Egyre feljebb, a szűkülő sziklás mederben kidőlt fák között bujkálva érhető el az árok java.

A függőleges sziklafalak árnyékában azok is le lesznek nyűgözve, akik érdemi geológiai érdeklődés nélkül érkeznek a vulkanizmus szentélyébe.
A kevésbé kalandvágyók visszafordulva, a piros kereszten kerülhetik ki a katlan fő attrakcióját, a Meteor-létrát.

Az elsőként 1965-ben épített létra helyét, 2021 óta alumínium létra vette át, melynek köríves korlátai biztonságérzetünket fokozzák. Nagyobb áradások, vagy akár a téli hóolvadás látványos vízesést produkálhat háttérként, de ennek hiányát sem érzékeltük negatívumként. Megkönnyebbülve léptünk ki a létra tetején, ahol a szurdok tovább szűkül, és ez a bejárhatóságát nem könnyíti meg.
A Karolina-árok szélesebb, murvás kapaszkodója már meg sem kottyan, végében, egy jelzetlen bal csapás szép kilátást hoz egy szélesebb nyiladékban.

A zöld háromszög jelzés megjelenésével megérkeztünk a Bölcső-hegy aljába. A nyeregbe balra fordulva követtük a hegy nyugati oldalán bükkösben emelkedő turistautat.

A Bölcső-hegy (588 m) tetején szintén 2021-ben építettek egy szerény méretű fakilátót. Az építmény tervezése ugyanannak az építésznek köszönhető, akinek a munkáját már megszerettük a Prédikálószéken, a Hármashatár-hegyen, vagy éppen a Nagy-Kopaszon. Ez a kilátó jóval kisebb alapterületen helyezkedik el, így megépítésével inkább a kilátás szélesítésére fókuszáltak, nem pedig az építményre, magára. Épphogy a Holdvilág-árki tömeget sikerült magunk mögött hagyni, a Bölcső-hegyi kilátó tömegmágnes funkciójával kellett szembesülnünk.

A Lajos-forrásnál piknikező május elsejei tömeg egy része is felkapaszkodott ide, kellemetlenül zsúfolttá téve az amúgy is pici csúcsot. Gyorsan megörökítettük a széles panorámát, majd rohamléptekkel igyekeztünk elhagyni a majális helyszínét. A mindenki által ismert Lajos-forrást nem kell bemutatni, ezért pont ennyi időt ráfordítva szaporáztuk tovább lépteinket.

A Csikóvár nyergébe visszaérve még annak meredek emelkedője is jobban esett magányosan, mint a hátunk mögött hagyott zsongás. A benőtt hegycsúcs kilátás nélküli, csendes ösvényei felüdülést jelentettek. A kelta földvár sáncára csak egy nagy kupac kőből, és a fatörzsön lévő Várak a Pilisben túramozgalom táblájából következtettünk. A Kis-Csikóvár nagy izgalmakkal nem szolgált, viszont túránk utolsó szakasza katarzis volt.
Leereszkedve a hegyről, a zöld háromszög jelzés Pomázra vezet. Mielőtt utunkat folytattuk volna, szükségét éreztük egy rövidke kitérőnek, a térképen Vitéz Dr. Tiszolczy Lajos épülete felé. A régebbi túrafotókon még látható a Hubertus-ház felirat a kulcsosház ormán, de napjainkra visszavette az „embermentő pomázi orvos” nevét. Ebbe a történetbe most nem kezdek bele, viszont megemlítem a ház mögötti Hajós Ferenc-forrás elhanyagolt foglalását. Utunkat a forrást jelző turistaúton folytattuk visszafelé.

Lejtő ösvényünk hamarosan megnyílik, és egy füves, kopár placcon már meglehetősen látványos ízelítővel szolgált a Kevélyekre.
Az árvalányhajas hegyoldal varázslatos panorámával tekint rá Pomázra és a környező hegyek vonulatára. Ez a látvány vetekedett, vagy másságával inkább fölözte a kirándulás legnépszerűbb természeti képződményének, a Holdvilág-ároknak a szépségét, így koronázva meg a túrakört.

A Gyopár-forrás hűsítő környezete nemcsak az emberek, de egy arra szaladgáló kutya közérzetét is javította egy pillanatra, mielőtt végleg visszatértünk volna a csikóváraljai parkolóhoz.

Leülök, hogy a lelkem is utolérjen, avagy ilyen volt az Everest Base Camp trekking
Az őrült jó kalandokat tartalmazó pakliból most az 5364 magasan fekvő Everest Base Camp (EBC) gyalogtúrát húztam. Tizenegy nap gyaloglás Nepálban, a hegyek országában, egészen Csomolungma, a Föld istenasszonya lábához, vagy ahogyan a nepáliak nevezik, Sagarmantha, a mennyország csúcsának kezdetéig.
→ Tovább
Tíz dolog, amit nem tudtál a cserkésztáborokról
Avagy: hogyan lehet rávenni egy csapat kamaszt, hogy 10 napot töltsön az erdőben áram és telefon nélkül?
→ Tovább
A Somló: egy hegy, ami több, mint egy hegy
Ami a Japánoknak a Fuji, a görögöknek az Olimposz, az nekem a Somló. Hiszem, hogy itt is istenek laknak. Ha nem is a felhőkben, talán nem is a ligetekben, de a hegy levében biztosan. Régóta vallom, hogy túráink során nemcsak a tájat, a benne lakó embereket kell megismerni, de az ottaniak étkét és italát is. Így kerülhet sor a borra.
→ Tovább









