Kéktúra blog

Barangolás a legendás kék jelzésen

Szöveg és fotó:
2020. január 6.

Jáktól Molnaszecsődig

A híres jáki templomtól az ország egyetlen Für Lajos szobrán át egy felhagyott lokátorbázisig a Dél-dunántúli Kéken.

Budapestről a 8.10-kor induló IC-vel mentünk le Szombathelyre, onnan pedig busszal tovább Jákra. Jákon megnéztük a templomot – elkezdődött a belső tér helyreállítása –, majd az egy sarokkal arrébb levő Patkó Pizzériában ettünk egy közepes hamburgert, illetve melegszendvicset.

Innen indultunk tovább Egyházasrádóc felé. A főutcán végig sétálva, a Szent Vendel kápolna után elhagytuk az utakat is. Az utolsó házak után nem sokkal enyhén balra térve lementünk az aszfaltútról. Nemsokára újra balra kell letérni – ezt nem jelezték ki jól, vigyázz! – arra a földútra, ami a lovastanya hosszú épületei felé tart.


Odaérve kellett jobbra rátérni egy hosszú egyenes útra. Ez egy kapuval kezdődik, és egy másik kapuval végződik. Ezután jobbra, majd rögtön utána balra tér az út, át a patak feletti kőhídon. Az induló földútról balra le kell térni, és egy nagy U alakot bejárni, az egyik sarkon érintve egy bedeszkázott, ablakos vadászlest is. Az U alak végén visszaértünk, majd nemsokára ismét balra tértünk az erdőben. A Ritási-kútnak nyomát sem találtuk az erdő után. Egy pici erdőszakaszt leszámítva végig szántóföldek között vitt az út. Az utolsó szakaszt Ritási allénak hívják, de ez csak egy némi kaviccsal megszórt földút, kétoldalt ritkásan egy-egy fával. Kukoricaföldeknél kanyarodott az út balra, majd jobbra beértünk Egyházasrádócra. Itt egyszerűen csak le kell sétálni az utcán a keresztező főutcáig, majd arra balra rátérve úgy 100 méter után el is értük a kis kocsmát (Pub Söröző és Falatozó felirattal), ahol a bélyegzőt is elhelyezték. Itt van pár fagyasztott pizza, jégkrém, italok, le lehet ülni a teraszon. Mivel délután háromra ide is értünk, egy pihenő után bevállaltuk még a következő faluig tartó szakaszt is.

De előtte még visszasétáltunk a főutcán, mert a jelzés elkanyarodásán túl, a református templom bejárata előtt látható az ország egyetlen Für Lajos szobra, és ezt mégsem hagyhattuk ki.

A vasútállomásnál kereszteztük a Körmend– Szombathely GYSEV-vonalat, majd utána jobbra le is kanyarodtunk. Az utcában a régi magtár épülete után először egyenesen kellett átkelni a 86-os főúton, majd a következő saroknál, egy balatoni nyaralónak is beillő háznál kell balra, majd egy sarokkal odébb jobbra kanyarodni.

Az utolsó házakat elhagyva még betonlapokkal burkolt úton mentünk a napon a vízműtelepig.

Rögtön ezután kellett balra lekanyarodni egy földútra (nincs jól kijelezve), majd egy árokban csordogáló patak, a Mukucs-patak mentén, mezőgazdasági területek és facsoportok látványa között tekeregtünk, míg el nem értünk egy kis hídhoz.

A hídon nem kellett átmenni, jobbra kellett kanyarodni. Ezután úgy 200 méterrel be is értünk végre a fák közé. A Molnaszecsődi-erdőben a jelzéseket megtaláltuk, de nagyra nőtt gazban kellett a kigödrösödött, saras úton túljutni valahogy.

A rossz szakaszból kiérve sokkal jobban járható lett az út, majd ki is értünk az erdőből. Ahol a földút aszfaltozottra vált, jobbra volt a taszári reptér távolfelderítő lokátorbázisa, de ezt nagyon elnyelte már a gaz, nem mentünk be. Így is láttunk belőle valamit: a Kék mentén, jobb oldalt három nagy, vasbeton falazatú gépjárműtároló is található. Jókora szalmabálákkal tömték el a bejáratokat.

Innen már sima út volt bejutni Molnaszecsődre, ahol a főutat elérve balra látszanak mindkét irányba a 8-as út buszmegállói. Egyenesen átvágva, a Rába hídja előtti utcán, a bezárt boltnál jobbra kitérve kisétálhatunk az 56-os emlékművel súlyosbított haranglábhoz. Onnan pedig a kis utcán betérve (vagy a kék jelzésen maradva a Rába hídja előtti utolsó járdán jobbra kitérve) megtaláljuk az Árvíz Élelmiszerdiszkont Presszó feliratú kocsmát is, ahol a bélyegzést el kell végezni. (Pia van, kaja nincs.)


Viszont kiülhetünk egy itallal a folyópartra, és nézhetjük egy kicsit a kéktúrásokat is kiszolgáló hidat, meg a gyors sodrású Rábát. Innen busszal próbáltunk meg bejutni Körmendre, ami este nem olyan egyszerű már, kevés a buszjárat, így végül a stoppolást választottuk. Egy nagyon kedves pasas vitt be minket a Gőzmalom Panzió és Pizzériához, itt szálltunk meg éjszakára. Másnap egyedül folytattam az utam.

A cikk Papp Géza blogján is olvasható.

Az előző részt ide kattintva találod.

Kerkakutastól Zalalövőig

Kerkakutastól Zalalövőig

2022.05.30.

Az egyre csökkenő lélekszámú falu fogyatkozó házait és vaníliasárgára kivakolt templomát elhagyva ismét szántóföldek, legelők között találtuk magunkat.

→ Tovább
Velemértől Kerkakutasig

Velemértől Kerkakutasig

2022.05.25.

Papp Géza, a Kéktúra blog szerzője a Rockenbauer Pál Dél-dunántúli Kéktúra újabb szakaszáról mesél. Élmények és szépségek a csodálatos veleméri templomtól a kerkakutasi naplementéig.

→ Tovább