Kéktúra blog

Barangolás a legendás kék jelzésen

Szöveg és fotó:
2019. december 4.

Szombathelytől Jákig

Szombathelyet a színház, a stadion és az Órásház mentén hagytuk el, felnéztünk az oladi kilátóba, bélyegeztünk a parkerdőben, és benéztünk a jáki templomba is.

Szombathelyen a reggelivel, összepakolással, fizetéssel jól elment az idő, így csak 10 óra után vágtunk neki a túrázásnak. Ráadásul a városközpontból jó hosszú sétának bizonyult az is, hogy a Rohonci úton a Derkovits-lakótelep, a kalandpark és az oladi lakótelep érintésével elérjük a kék jelzést. Közben egy rövid kitérővel megnéztük a Jordán Tamás nevével fémjelzett Weöres Sándor Színházat is, és elhaladtunk a Haladás új stadionja mellett.

Rátaláltam egy egészen különös lakóházra is, aminek órák vannak a tetején, meg egy „középkori” torony – egy posztmodern, meghökkentő valami. Rónai Károly tervezte, 1990-re épült fel, a lakótelep „jelének” szánták, és a tetején lévő órák miatt Órásház a neve.

Az oladi lakótelepnél vettem még egy üdítőt a benzinkúton, aztán a körforgalom után rátaláltunk a kék jelzésre. Az Ernuszt-kastélyt oktatási célokra használják, éppen zárva volt. Az Arany-patak hídja után balra fordult az út, majd az utcán feljebb érve egy faháznál kell jobbra elindulni, feltekeregve a cikkcakkozó lépcsősoron. Ez visz fel az 1935-ben emelt oladi kilátóhoz. Sajnos mára a fák felnőttek a kilátó magasságáig, kilátás alig van a tetejéből.

Pár lépéssel feljebb egy rádióamatőr bázis tornyainál kell jobb jobbra fordulni, és egész sokáig ezen a földúton visz az út, hétvégi telkek mentén. Egy újabb építésű házcsoportnál kell jobbra térni a Márton Áron utcára, az úton leereszkedni, majd a temetőt elérve balra fordulni az Orgona utcára. Ez egy folyamatosan jobbra ívelő utca, a végén bevezet az erdőbe. Ahogy beérünk a fák közé, kettéválik az út, a kék jelzés a bal oldali ágon halad tovább.

Az ösvény kiszélesedett, és a parkerdőn át tett egy jókora, C betűt formázó ívet. Egy részen kellett csak jobban figyelni, ott, ahol tarvágás után nő fel a bozót. Sajnos rengeteg muslica keringett körülöttünk, amiknek fő célja az, hogy bejussanak a szemembe. Több ponton is tettek ki padokat, építettek ki pihenőhelyeket. A zöld kereszt jelzés helyett itt sárgára leltünk, majd később, a Cinege tanösvény táblái után leértünk a nagy parkolóhoz. A szemközti büfé bejáratánál van a bélyegző – nem hagytuk ki.

Itt nagy konyha nincs, csak zsíros kenyér, üdítők, italok. Rövid pihenő után indultunk is tovább. A kosárpalánk, röplabda- és focipálya után ismét fák közé értünk be. A folytatásban bal kéz felé hétvégi telkek kerítései sorakoztak. Az utolsó elhagyásakor akkora csalános bozót következett, hogy inkább visszafordultunk, és tettünk egy kerülőt.

Visszafordultunk, majd betértünk a Fácán utcára, onnan pedig jobbra, a középső főutcára (Vadgesztenye sor). Ennek a végében, az utolsó telkek után az út élesen balra kanyarodik, majd rövidesen egy földút nyílik jobbra. Erre rátérve jutottunk el a keresztező sárga jelzésig, amelyre jobbra rákanyarodva hamar elértük a kék és a sárga közös szakaszát, így körbekerülve a járhatatlanná vált kék szakaszt. Ezután is voltak még csalános szakaszok, de már csak „kezelhető” mértékben. A Nárai előtti aszfaltút elérése előtt először a sárga tért le balra, majd egy-két kanyar után a kék is.

Az aszfaltúton átérve úgy másfél kilométert sétáltunk a földúton, jobbról egy-egy rövidebb erdős sávval. A csak kicsit büdös komposztálótelep előtt elhaladva egyenesen visz tovább a kék jelzés, hamarosan betérve a fák közé. A Csupor-villa előtt kellett egyet kanyarogni, majd hamar ki is értünk a Szombathely és Ják közötti aszfaltútra.

Erre jobbra kell rátérni, majd úgy 300 méter után balra újra betérni a fák közé. Jó hosszú szakaszon mentünk tovább az erdőben, a széles földút könnyen járható. Egy hosszú, egyenes szakasz végén volt egy-két elkanyarodás, majd egy rozoga fahídon átkelve átértünk a Ják előtti célegyenesbe. Kétoldalt földek, parcellák sorakoztak, középen pedig fák, bokrok között, nagy gazban kellett végigmenni.

Bár már jócskán elmúlt hat óra, azért bejutottunk a templomba. A kék jelzés a templom háta mögötti úton emelkedik, a túloldalon van a jegypénztár földszintes téglaépülete.

Azt terveztük, hogy még Egyházasrádócig elgyalogolunk, a fájós lábam és a késői időpont miatt ezt a szakaszt már kihagytuk. Busszal, vonattal mentünk át Egyházasrádócra.

A cikk Papp Géza blogján is olvasható.

Az előző részt ide kattintva találod.

Rakacaszendtől Abaújdevecserig

Rakacaszendtől Abaújdevecserig

2020.10.19.

Sokszor mezőgazdasági földek között vezető, de számos kis falut érintő szakasz, amelyen megdöntöttem a saját rekordomat, és 40 kilométert sétáltam le egy nap alatt.

→ Tovább
Bódvaszilastól Rakacaszendig

Bódvaszilastól Rakacaszendig

2020.09.15.

Egy rég bezárt kőbánya ott felejtett berendezései, két egészen apró kis falu, egy kemény kaptató és a szinte ismeretlen, de csodálatos kolostorromok Martonyi felett – élményekben gazdag az Országos Kéktúrán ez a rész is.

→ Tovább