Kéktúra blog

Barangolás a legendás kék jelzésen

Szöveg és fotó:
2019. december 4.

Szombathelytől Jákig

Szombathelyet a színház, a stadion és az Órásház mentén hagytuk el, felnéztünk az oladi kilátóba, bélyegeztünk a parkerdőben, és benéztünk a jáki templomba is.

Szombathelyen a reggelivel, összepakolással, fizetéssel jól elment az idő, így csak 10 óra után vágtunk neki a túrázásnak. Ráadásul a városközpontból jó hosszú sétának bizonyult az is, hogy a Rohonci úton a Derkovits-lakótelep, a kalandpark és az oladi lakótelep érintésével elérjük a kék jelzést. Közben egy rövid kitérővel megnéztük a Jordán Tamás nevével fémjelzett Weöres Sándor Színházat is, és elhaladtunk a Haladás új stadionja mellett.

Rátaláltam egy egészen különös lakóházra is, aminek órák vannak a tetején, meg egy „középkori” torony – egy posztmodern, meghökkentő valami. Rónai Károly tervezte, 1990-re épült fel, a lakótelep „jelének” szánták, és a tetején lévő órák miatt Órásház a neve.

Az oladi lakótelepnél vettem még egy üdítőt a benzinkúton, aztán a körforgalom után rátaláltunk a kék jelzésre. Az Ernuszt-kastélyt oktatási célokra használják, éppen zárva volt. Az Arany-patak hídja után balra fordult az út, majd az utcán feljebb érve egy faháznál kell jobbra elindulni, feltekeregve a cikkcakkozó lépcsősoron. Ez visz fel az 1935-ben emelt oladi kilátóhoz. Sajnos mára a fák felnőttek a kilátó magasságáig, kilátás alig van a tetejéből.

Pár lépéssel feljebb egy rádióamatőr bázis tornyainál kell jobb jobbra fordulni, és egész sokáig ezen a földúton visz az út, hétvégi telkek mentén. Egy újabb építésű házcsoportnál kell jobbra térni a Márton Áron utcára, az úton leereszkedni, majd a temetőt elérve balra fordulni az Orgona utcára. Ez egy folyamatosan jobbra ívelő utca, a végén bevezet az erdőbe. Ahogy beérünk a fák közé, kettéválik az út, a kék jelzés a bal oldali ágon halad tovább.

Az ösvény kiszélesedett, és a parkerdőn át tett egy jókora, C betűt formázó ívet. Egy részen kellett csak jobban figyelni, ott, ahol tarvágás után nő fel a bozót. Sajnos rengeteg muslica keringett körülöttünk, amiknek fő célja az, hogy bejussanak a szemembe. Több ponton is tettek ki padokat, építettek ki pihenőhelyeket. A zöld kereszt jelzés helyett itt sárgára leltünk, majd később, a Cinege tanösvény táblái után leértünk a nagy parkolóhoz. A szemközti büfé bejáratánál van a bélyegző – nem hagytuk ki.

Itt nagy konyha nincs, csak zsíros kenyér, üdítők, italok. Rövid pihenő után indultunk is tovább. A kosárpalánk, röplabda- és focipálya után ismét fák közé értünk be. A folytatásban bal kéz felé hétvégi telkek kerítései sorakoztak. Az utolsó elhagyásakor akkora csalános bozót következett, hogy inkább visszafordultunk, és tettünk egy kerülőt.

Visszafordultunk, majd betértünk a Fácán utcára, onnan pedig jobbra, a középső főutcára (Vadgesztenye sor). Ennek a végében, az utolsó telkek után az út élesen balra kanyarodik, majd rövidesen egy földút nyílik jobbra. Erre rátérve jutottunk el a keresztező sárga jelzésig, amelyre jobbra rákanyarodva hamar elértük a kék és a sárga közös szakaszát, így körbekerülve a járhatatlanná vált kék szakaszt. Ezután is voltak még csalános szakaszok, de már csak „kezelhető” mértékben. A Nárai előtti aszfaltút elérése előtt először a sárga tért le balra, majd egy-két kanyar után a kék is.

Az aszfaltúton átérve úgy másfél kilométert sétáltunk a földúton, jobbról egy-egy rövidebb erdős sávval. A csak kicsit büdös komposztálótelep előtt elhaladva egyenesen visz tovább a kék jelzés, hamarosan betérve a fák közé. A Csupor-villa előtt kellett egyet kanyarogni, majd hamar ki is értünk a Szombathely és Ják közötti aszfaltútra.

Erre jobbra kell rátérni, majd úgy 300 méter után balra újra betérni a fák közé. Jó hosszú szakaszon mentünk tovább az erdőben, a széles földút könnyen járható. Egy hosszú, egyenes szakasz végén volt egy-két elkanyarodás, majd egy rozoga fahídon átkelve átértünk a Ják előtti célegyenesbe. Kétoldalt földek, parcellák sorakoztak, középen pedig fák, bokrok között, nagy gazban kellett végigmenni.

Bár már jócskán elmúlt hat óra, azért bejutottunk a templomba. A kék jelzés a templom háta mögötti úton emelkedik, a túloldalon van a jegypénztár földszintes téglaépülete.

Azt terveztük, hogy még Egyházasrádócig elgyalogolunk, a fájós lábam és a késői időpont miatt ezt a szakaszt már kihagytuk. Busszal, vonattal mentünk át Egyházasrádócra.

A cikk Papp Géza blogján is olvasható.

Az előző részt ide kattintva találod.

Bódvaszilastól Rakacaszendig

Bódvaszilastól Rakacaszendig

2020.09.15.

Egy rég bezárt kőbánya ott felejtett berendezései, két egészen apró kis falu, egy kemény kaptató és a szinte ismeretlen, de csodálatos kolostorromok Martonyi felett – élményekben gazdag az Országos Kéktúrán ez a rész is.

→ Tovább
Jósvafőtől Bódvaszilasig

Jósvafőtől Bódvaszilasig

2020.08.17.

Hucul ménes, barlangok és víznyelők, Derenk tragikus története és a romjaiban is csodálatos Szádvár tették emlékezetessé ezt a szakaszt.

→ Tovább