Kéktúra blog

Barangolás a legendás kék jelzésen

Kámon, Velem, majd az Írott-kőtől Szombathelyig

Papp Géza 2019.10.09.

Koronaőrző pince, osztrák határ, mezítlábas park, cukrászda, erdő és szántóföld, valamint Zizi, a varjú - volt ezen a szakaszon minden. Is.

Budapestről a 8.25-ös InterCity vonattal mentem le Szombathelyre. A másodosztályú jegyek már elfogytak, így rádobtam még egy ezrest, és első osztályon utaztam, nem akartam a következőre két órát várni. Még délelőtt leértem Szombathelyre, így azt találtam ki, hogy elidőzök még itt, mielőtt átmegyek az Írott-kőhöz legközelebb eső faluba, Velembe. Egy kis rákészülésnek is jó volt a kb. 3 kilométeres séta a vasútállomástól az arborétumig.

 


A Kámoni Arborétum megtekintése után beültem egy sütire, kávéra a Vadász Panzió és Étterembe, aztán visszasétáltam a városközpontba. Közben kiderítettem, hogy két busszal jutok át Velembe a leghamarabb. A buszpályaudvarhoz érve maradt még jó fél órám, így körbesétáltam a hatalmasra méretezett művelődési központ épületét is. Egyszer megnézem belülről is, de aznap zárva voltak.


Az első busz nyitható ablakok és légkondi nélkül vitt át Kőszegre, ezen baromira leizzadtunk. A második buszozáskor már későbbre járt, nem volt annyira meleg. Velembe érkezve elfoglaltam a szálláshelyemet, aztán sétáltam még egyet. Kicsit lejjebb, a büfénél remek velős pirítóst ettem. Feljebb sétálva, még a buszforduló előtt van jobbra egy „régészeti park”, benne egy nagy kőházzal, és még egy-két kisebb-nagyobb építménnyel. A kőház háta mögött van egy kovácsműhely, amögött pedig egy kis pince. Ennek az az érdekessége, hogy itt őrizték a koronát a második világháború végén egy rövid ideig. Pár lépésnyi az egész: bemész, két lépés után jobbra lefelé folytatódik, de a mélyén csak pár behajigált limlom van.

 


 

Reggel korán, már fél hétkor elindultam, és a piros jelzésen mentem fel az Írott-kőre. Több helyen látni fakidőléseket, és sajnos tarvágásokat is - pl. a kék kereszt jelzés elérésekor. Erről a szakaszról itt nem írok részletesebben, meséljenek inkább a képek.

 

 

 


Az útvonal tetején a piros és a kék együtt halad, így oda-vissza be kell járni. Az Írott-kő kilátójánál most is elég párás, borult idő volt. A kilátót már ismerősként üdvözölhettem, hiszen az Országos Kéktúra is innen indul.

 

 


A kilátónál fényképeztem, ettem-ittam kicsit. Aztán elindultam a Rockenbauer Pál Dél-dunántúli Kéktúrán -azaz vissza a kék és a piros közös szakaszán, amin feljöttem. Először meredeken szakad le az út, de a kék kereszt (Hörmann-forrás felé) elérése után lankásabbra vált.

 


A piros jelzést elhagyva egy nagy kanyarral visszakanyarodik a Kék. Ezután jól járható, széles ösvények váltják egymást. Sok a kidőlt fa ezen a részen is.

 

 

A kék háromszög jelzésre a hosszú nap miatt nem tértem ki, de a patakból megtöltöttem a kulacsomat. Lejjebb érve idővel elértem a kék és a zöld közös szakaszát, itt még a piros jelzés is beköszönt egyszer (és utoljára). Nem durván, de emelkedik az út, majd amikor már lefelé tart, egyszer csak elkanyarodik róla a kék jelzés.

 


Innen már csak pár lépés, és megjelenik a jobbra kitérő, nyúlfarknyi kék barlang jelzés, amely a Holler-barlanghoz visz. A barlang inkább csak egy üreg, de előtte van fent pad, ahol lehet pár perc pihenőt tartani. Tartottam.

 


Következett a Kalapos-kő, azaz inkább kövek. Egymás után jönnek itt a sziklák, sziklacsoportok - óriási kövek között vezet az út. A piros barlang jelzésre is érdemes letérni, még száz méter sincs a kitérő.

 

Kalapos-kő

 

A piros barlang jelzésen található Limax-barlang a nevét a benne talált meztelen csigákról (Limax flavus) kapta. Csak kúszva, guggolva járható

 

A Star Wars-ban is szerepelhetne


Innen visszatérve figyelni kell, mert nemsokára szétválik a piros háromszög és a kék jelzés. Meredeken ereszkedik az út, majd a jobbra kanyarodás után enyhébb lejtéssel és később egy balra letéréssel folytatódik Bozsok első házaiig.

 

A kastély ma állami képzési központként működik, nem látogatható

 

A Szent Anna-templomot 1630-ban szentelték fel. 1772-ben kibővítették, ekkor nyerte el mai alaprajzát. A nagyon tágas, szép terű boltozatokra képkompozíciók kerültek, míg a falak az architektúra adottságait kiemelő, egyszerű színezést kaptak 1972-ben. 2000 decemberében díszkivilágítást is kapott az épület. Legutóbbi felújítása 2009-ben kezdődött

 

Az Egészségház udvarában Kneipp-kertet alakítottak ki, ahol különböző anyagokon sétálhatunk végig mezítláb

 

Bozsokra egy luxus kivitelű kis apartmanközpontnál (Malomporta) értem be. Az út felső végében van a Sibrik-kastély a fák között. Az apartmanházak lenti sarkánál bővizű forrásra találtam. Lejjebb sétálva jön a templom, majd az Egészségház. Még lejjebb sétálva, a Kőszegszerdahely felől érkező út becsatlakozásánál, a fa szerkezetű buszmegállóban van a bélyegző. A széles út fenti felén, pár lépéssel arrébb egy régi parasztházban (Rákóczi út 133.) Borház található, az út ezen oldalán maradva, lejjebb sétálva a hatalmas, belső udvaros Kerekes Cukrászda hívogat a Rákóczi út 51. alatt.

 

Az 1819-ben épült házban települési rendezvények idején a helyi borkultúra tárgyi emlékeit mutatják be. A szüret idején a leginkább érdemes elnézni errefelé


Van Bozsokon néhány étterem is, de én inkább itt ettem-ittam egyet, aztán sétáltam is tovább. Az önkéntes tűzoltóság épületénél kell balra letérni, majd az utolsó házak után, a keresztnél jobbra tér az út.

 


Először szántóföldek, legelők mentén visz az út, majd betér a fák közé. Az erdőben figyelni kell, mert nagyon sokszor kanyarodik el, vált utat a kék jelzés. Ezt tovább bonyolította, hogy több helyen egy-egy táblát tarvágással leirtottak, ezzel a jelzéseket is eltüntetve.

 


Egy ilyen irtásnál le is tévedtem a jelzésről, így a Szinese-majornál értem a 89-es utat. Így viszont találkozhattam Zizivel, aki egy nagyon barátságos és érdeklődő varjú. Az egyik itteni háznál lakik.

 


Olad városrésztől már busszal mentem be Szombathelyre. Már elég későre járt, így nem kerestem nyitva tartó éttermet, hanem a Shell benzinkúton ettem egy paninit, meg ittam hozzá egy nagy tejeskávét. A SZÉP-kártyámon felgyűlt pénzt a négy csillagos Artis Hotelben égettem el. Közel 35 kilométert túráztam ezen a napon, így másnapra egy szombathelyi városnézős pihenőnapot iktattam be.

 

Ezeket viszem magammal

A leghosszabb út is egy lépéssel kezdődik, szokták mondani. Nem. A leghosszabb út az összepakolással kezdődik.


Sajnos még nem érkeztek meg a piros bársonymellényes serpáim, akik egyetlen csettintésemre ugranának felkapni a holmimat. Így maradt annak a művészete, hogy minden fogpiszkálónyi tárgyat egyenként vizsgáltam meg, hogy jöjjön-e vagy maradjon. Hogy ott legyen minden, amire szükségem van, de semmit ne vigyek feleslegesen „hátha” felkiáltással.


Végül ez a lista állt össze:

  • x zokni, alsógatya, póló a napok száma szerint
  • 1 hosszúnadrág, 1 rövidnadrág
  • 1 felső (kánikulában elhagyható)
  • 1 esőkabát (az esernyővel nem fogsz boldogulni a gazban, nem kell)
  • 1 fürdőnadrág (ha lesz strand vagy vízpart valahol)
  • 1 pár papucs (akár el is hagyható)
  • 1 túracipő
  • 1 kiskanál (ha veszel a boltban egy joghurtot, dobozos jégkrémet, akkor meg tudod enni útközben egy faluban is)
  • Fényképezőgép, kártya, kis állvány, töltő, SD-kártya
  • Személyi, iratok, készpénz (legyen, falun nincs ATM, nincs bankkártyás fizetés!), lakáskulcs
  • Egy kis dossziéba: bélyegzőpárna, térkép (legyen nyomtatott is az app mellé!), bélyegzőfüzet, tollak, bloghoz jegyzetfüzet
  • 1 zseblámpa (ha rád sötétedik az erdőben, akár életmentő is lehet)
  • Vizespalack
  • Olvasnivaló, tanulnivaló igény szerint
  • Mobiltelefon és a töltője

Egy neszeszeres tatyóba: fogkefe, fogkrém, tusfürdő, sampon (kis kiszerelésben), naptej, szúnyog- és kullancsriasztó spray, papírzsepi, borotva, borotvahab, sebtapasz, Flector gél (ha meghúzódna a lábam), gyógyszerek szükség szerint (pl. allergiagyógyszer, antibefosin)


Törülközőt nem vittem, mert nem sátrazok, hanem szálláshelyeken szállok meg, ott meg úgyis van. Így garantáltan 10-15 kiló körül marad a hátizsák, ami még elviselhető több napon át is. Nekem nagyon tetszik a hátizsákomban, hogy van a hátam és a hátizsák között egy rácsos háló, ami némi szellőzést enged, így nem izzad le a hátam annyira. Na, így már neki lehet vágni a túrának.

 

 

Szöveg és fotók: Papp Géza - ddkektura.blog.hu