Ti írtátok

Osszátok meg ti is az élményeiteket a Turista Magazin olvasóival!

Szöveg és fotó:
2023. november 23.

Kisnána határának kincsei

Nemrég egy félnapos túra keretében Kisnána rejtett természeti és kulturális értékeit ismerhettük és szerethettük meg Csabai András, helyi patrióta értő túravezetésének köszönhetően, így lett a miénk a Mátra egy rejtett szeglete.

A kisnánai vár parkolójából indultunk egy alig ötkilométeres túrára a környék látnivalóinak, legendáinak felfedezésére. Az előző napok nagy esőzései miatt a talaj erősen felázott, minden keréknyomban vízerecske csordogált, így elég sokáig csak a lábunk alá, bakancsunk elé nézegettünk. De rögtön felkaptuk tekintetünket, amikor megálltunk a Fehérföldes-ároknál. Szinte a semmiből tűnt elő az igencsak meredek falú, hatalmas vízmosás, ami bizony most patakos szurdokvölgyként nyűgözött le minket.

A viszonylagosan puha „galgavölgyi riolittufa” kőzetbe a kis lejtés ellenére is mély eróziós völgy vágódott a jelentősebb esőzések során. Ez nem a Mátrára jellemző földtani képződmény, itt inkább ritkaság. Tovább sétálva feltűnt a feketefenyők egyedeinek, sőt helyenként ligeteinek jelenléte. Csodálkoztunk, amikor megtudtuk, hogy ezeket nem az ember telepítette az egykori elhagyott, felhagyott legelőkre, hanem a magjaik elsősorban madarak segítségével jutottak ide a magasabban fekvő fenyőerdőkből.

Lassú emelkedéssel értük el a Juhászpart hatalmas andezittömbökkel tarkított bokros-bozótos-füves területét. Az egykori sziklagyepes legelőt a falubeliek Nagy-Magyarországként is emlegetik. A trianoni döntés után a kisnánai leventék mementóul kirakták kövekből a békeszerződés előtti Magyarországot ide, a hegyoldalba. Mára már nem rekonstruálható a megható kőalkotás.

Innen nyugatnak fordultunk, irány az Ördögvályú-patak! (Egyes térképeken Forrás-patakként szerepel.) Pár lépés után már mehettünk volna a fülünk után is: egyre erősödő morajlás vezetett minket a bőszülten rohanó vízhez. A megtapasztaltak alapján megértettük, hogy a helybeliek az ördöghöz kötötték (a száraz időben jelentéktelen) patak nevét: őrjöngve rohanó víz, hatalmas földi mennydörgéssel. Most, a patak megáradt állapotában lehetetlen volt megvalósítani tervünket: végigtúrázni a szűk, sziklás mederben felfelé. A megáradt patakon az átkelés is egyre kalandosabb, akrobatikusabb lett. Elkelt a segítő bot és kéz. Nehezen hittük el, hogy itt pár hete kisiskolások száraz lábbal hódították meg a szurdokvölgyet.

A Szkalyina (jelentése: „szégyen”) som- és vadrózsabokrokkal tarkított, sziklákkal szórt hegyi rétjén titokzatos dolgok fogadtak minket a múltból. Itt van máris a hely neve, amely lengyel eredetű a szlovákok lakta Magyarországon. A következő nagy rejtély a Kecskefejes-szikla volt. Sűrű bokrok között bújt meg, őrizvén kincsét, titkát. A néphagyomány szerint a környék egykori nagyura, Móré László a szikla alá (vagy a mögötte lévő barlangba) temette kincseit. Ami biztos: a szikla egyik oldalán emberi megmunkálás nyomai látszanak, ami akár kecskét is ábrázolhat.

A vizenyős, sáros úton haladva vezetőnk egyszer csak lehajolt, és egy öklömnyi májopál darabot mutatott fel. Igaz, ez csak a kistestvére a kisnánai andezitbányában talált különlegesen nagy, hárommázsás faopálnak, de igencsak megcsodáltuk a ritkaságot.

Rácsatlakozva a Mária útra délnyugatnak, a szőlők felé haladtunk. Az ültetvény sarkától nem messze elhagytuk a zarándokutat, és délnek, a Macskavár felé fordultunk.

Itt újabb rejtélyek fogadtak; a táj hirtelen mediterránba váltott, mitikus sziklák, titokzatos kősáncok és olajfákat idéző ligetes facsoportok keltették fel kíváncsiságunkat.

Vezetőnk hamar feloldotta a rejtélyt, egykori állattartó telepen, településen vagyunk, a hajdani Lovásznánán. A kőrakások pedig kőkerítések, itató- és bőrcserző medencék nyomai.

A ligetes, úttalan úton pár száz méteres „sétálva merengés” után a Macskavár hatalmas andezitsziklákkal díszített csúcsán pihentünk meg falatozni. Ilyen gyönyörű helyen utoljára az erdélyi Öreg-havas csúcsán voltam. Élveztük a napsütést, a táj szépségét és nyugalmát.

Felgyorsultak az események, innentől Kisnána felé vettük az irányt. Ráadásként még egy patakos átkelés, majd egy kis terepi helytörténet: megálltunk ámulni a Mosoda-völgyben az egykori kenderáztató, majd termelőszövetkezeti halastó látványán, és a betonvályús, sok férőhelyes mosóhely romjainak emlékén. Innen már a helyi vízmű mellett sétáltunk el a falu központja, a vár parkolója felé.

Siófoktól a Piroson, betyárok nyomán

Siófoktól a Piroson, betyárok nyomán

2024.04.24.

Sajnos napközben jó párszor eláztunk a hideg, télvégi esőben, de így is teljesítettük a Dél-Dunántúli Piros túramozgalom több mint 24 kilométerét Külső-Somogy dombjai között.

→ Tovább
A Pilis déli kilátópontjai

A Pilis déli kilátópontjai

2024.04.19.

Ha már unjuk a Pilis-tetőt, de könnyű elérhetősége miatt mégis erre esne a választásunk, ne a Két-bükkfa-nyereg felől, hanem Pilisszántó felől közelítsük meg. A déli lejtő látványos kilátópontjait tartalmas túrává fűzhetjük fel.

→ Tovább
110 éve épült az ország legszebb panorámájú turistaháza, a Vaskapu menedékház

110 éve épült az ország legszebb panorámájú turistaháza, a Vaskapu menedékház

2024.04.19.

Pazar kilátás, remek ételek, történelmi időket idéző, viharvert falak és madárcsicsergős természeti környezet várja azokat a kirándulókat akik fellátogatnak az Esztergom határában emelkedő Vaskapu-hegy ékkövéhez, az idén 110 éves Brilli Gyula Menedékházhoz. Az 1914-ben épült turistaotthon gyalogosan, kerékpárral, de akár autóval is jól megközelíthető.

→ Tovább