A kisnánai vár parkolójából indultunk egy alig ötkilométeres túrára a környék látnivalóinak, legendáinak felfedezésére. Az előző napok nagy esőzései miatt a talaj erősen felázott, minden keréknyomban vízerecske csordogált, így elég sokáig csak a lábunk alá, bakancsunk elé nézegettünk. De rögtön felkaptuk tekintetünket, amikor megálltunk a Fehérföldes-ároknál. Szinte a semmiből tűnt elő az igencsak meredek falú, hatalmas vízmosás, ami bizony most patakos szurdokvölgyként nyűgözött le minket.

1 / 12

Fotó: Németh Imre

A viszonylagosan puha „galgavölgyi riolittufa” kőzetbe a kis lejtés ellenére is mély eróziós völgy vágódott a jelentősebb esőzések során. Ez nem a Mátrára jellemző földtani képződmény, itt inkább ritkaság. Tovább sétálva feltűnt a feketefenyők egyedeinek, sőt helyenként ligeteinek jelenléte. Csodálkoztunk, amikor megtudtuk, hogy ezeket nem az ember telepítette az egykori elhagyott, felhagyott legelőkre, hanem a magjaik elsősorban madarak segítségével jutottak ide a magasabban fekvő fenyőerdőkből.

Kapcsolódó cikkek

A Mátra gerincének legszebb panorámaútján

Tovább

A Keleti-Mátra vadregényes bércein

Tovább

Lassú emelkedéssel értük el a Juhászpart hatalmas andezittömbökkel tarkított bokros-bozótos-füves területét. Az egykori sziklagyepes legelőt a falubeliek Nagy-Magyarországként is emlegetik. A trianoni döntés után a kisnánai leventék mementóul kirakták kövekből a békeszerződés előtti Magyarországot ide, a hegyoldalba. Mára már nem rekonstruálható a megható kőalkotás.

5 / 12

Fotó: Németh Imre

Innen nyugatnak fordultunk, irány az Ördögvályú-patak! (Egyes térképeken Forrás-patakként szerepel.) Pár lépés után már mehettünk volna a fülünk után is: egyre erősödő morajlás vezetett minket a bőszülten rohanó vízhez. A megtapasztaltak alapján megértettük, hogy a helybeliek az ördöghöz kötötték (a száraz időben jelentéktelen) patak nevét: őrjöngve rohanó víz, hatalmas földi mennydörgéssel. Most, a patak megáradt állapotában lehetetlen volt megvalósítani tervünket: végigtúrázni a szűk, sziklás mederben felfelé. A megáradt patakon az átkelés is egyre kalandosabb, akrobatikusabb lett. Elkelt a segítő bot és kéz. Nehezen hittük el, hogy itt pár hete kisiskolások száraz lábbal hódították meg a szurdokvölgyet.

2 / 12

Fotó: Németh Imre

A Szkalyina (jelentése: „szégyen”) som- és vadrózsabokrokkal tarkított, sziklákkal szórt hegyi rétjén titokzatos dolgok fogadtak minket a múltból. Itt van máris a hely neve, amely lengyel eredetű a szlovákok lakta Magyarországon. A következő nagy rejtély a Kecskefejes-szikla volt. Sűrű bokrok között bújt meg, őrizvén kincsét, titkát. A néphagyomány szerint a környék egykori nagyura, Móré László a szikla alá (vagy a mögötte lévő barlangba) temette kincseit. Ami biztos: a szikla egyik oldalán emberi megmunkálás nyomai látszanak, ami akár kecskét is ábrázolhat.

6 / 12

Fotó: Németh Imre

A vizenyős, sáros úton haladva vezetőnk egyszer csak lehajolt, és egy öklömnyi májopál darabot mutatott fel. Igaz, ez csak a kistestvére a kisnánai andezitbányában talált különlegesen nagy, hárommázsás faopálnak, de igencsak megcsodáltuk a ritkaságot.

Rácsatlakozva a Mária útra délnyugatnak, a szőlők felé haladtunk. Az ültetvény sarkától nem messze elhagytuk a zarándokutat, és délnek, a Macskavár felé fordultunk.

Vezetőnk hamar feloldotta a rejtélyt, egykori állattartó telepen, településen vagyunk, a hajdani Lovásznánán. A kőrakások pedig kőkerítések, itató- és bőrcserző medencék nyomai.

3 / 12

Fotó: Németh Imre

A ligetes, úttalan úton pár száz méteres „sétálva merengés” után a Macskavár hatalmas andezitsziklákkal díszített csúcsán pihentünk meg falatozni. Ilyen gyönyörű helyen utoljára az erdélyi Öreg-havas csúcsán voltam. Élveztük a napsütést, a táj szépségét és nyugalmát.

4 / 12

Fotó: Németh Imre

Felgyorsultak az események, innentől Kisnána felé vettük az irányt. Ráadásként még egy patakos átkelés, majd egy kis terepi helytörténet: megálltunk ámulni a Mosoda-völgyben az egykori kenderáztató, majd termelőszövetkezeti halastó látványán, és a betonvályús, sok férőhelyes mosóhely romjainak emlékén. Innen már a helyi vízmű mellett sétáltunk el a falu központja, a vár parkolója felé.