Hosszúlépés

Élmények az országon innen és túl - a Turista Magazin szerkesztőségi blogja

Szerző:
2016. július 5.

Kőről-kőre a Pilisben

Kánikula, perzselő napsütésben felhevült sziklák, kabócakoncert és 50 km-es táv várta múlt szombaton (június 25-én) a „Kőről-kőre”-túrasorozat pilisi állomásának résztvevőit. Mi is ott voltunk.

 

 

A remekül sikerült börzsönyi és bükki teljesítménytúrák után most a Pilis és a Visegrádi-hegység üledékes és vulkáni szirtjeit jártuk be a Kőről-kőre Kupa részeként. Már a túrasorozat elején elhatároztam, hogy a kiírásban szereplő túrák mindegyikét teljesítem. Igaz, a kánikula miatt ezúttal kicsit hezitáltam a részvételen, de végül túratársammal, Anikóval, nekivágtunk a több mint 50 km-es távnak.


 

Kattints  térképre a nagyításhoz!

 

Aki ismeri az Orbán Imre által szervezett teljesítménytúrákat, az tudja, hogy ezek a megmérettetések általában önellátók, vagyis az útvonalon nincsenek kihelyezett frissítőpontok. Így volt most is, és ennek tudatában, illetve az előre jelzett kánikulát figyelembe véve lett a hátizsákunk a megszokottnál nehezebb a többletvízmennyiségtől. Azért útközben is voltak vízvételi lehetőségek. Sőt több is, mint amire számítottunk, nem úgy, mint legutóbb a Bükkben. A rajtot követően kissé még álmosan kapaszkodtunk fel a piros jelzésen Dobogókőre. A sűrű, párás reggeli levegőben szuszogva megjelentek rajtunk az első verejtékcseppek, pedig még csak fél 7 volt. Már ekkor a térképet vizslattuk a potenciális víznyerő helyek után.

 


Dobogókő felé


Szinte még hajnalban, 5.45-kor indultunk Pilisszentkeresztről, de a tiszta égboltot beragyogó nap már sejtette, hogy mi lesz a táv és a szintemelkedés mellett a legnagyobb kihívás a túrán. Ez később be is igazolódott.

 


Thirring-sziklák

 

A korai órákban Dobogókőn átbukva az északi völgyekben még kellemes volt a klíma. A nap sugarai ide még nem férkőztek be, hogy mohón kiszívják a növények, források, patakok és a túrázók erejét. De nem sokkal később a Prédikálószékre érve már a nap uralta és terítette be sugaraival mind a négy égtájat.

 


Kilátás a Prédikálószékről 

 

A Vadálló-kövek pompás andezitkúpjai között ért minket az igazi forróság, ami aztán végigkísért a célig. Az égen csak egy-két áttetsző felhőszalag kúszott, nem nyújtva semmilyen védelmet a nap ellen, és az ide-oda ténfergő levegőt sem lehetett szélnek nevezni. Ekkor kezdték a kabócák mediterrán hangulatú koncertjüket, mintha csak hálából zenélnének a napnak az égető sugaraiért cserébe.

 


 Vadálló-kövek

 

Bár az erdő fái némi védelmet adtak, a forróság mindenhol ott volt, és csak a Rám-szakadék nyirkos és hűvös zugaiban lehetett egy pillanatra megfeledkezni a hőségről. Árpád-vár, Szakó-nyereg és megint fel Dobogókőre. Talán nem is bírtuk volna a hosszú kaptatókat, ha útközben nem akadtak volna források, amelyekben gyakorlatilag megfürödtünk.

 


Rám-szakadék 

 

Dobogókőtől a két évvel ezelőtti jégkárban megtépázott fák csonka lombkoronái alatt követtük a kék jelzést. A poros utat csak a Zsivány-sziklák árnyéka szakította meg.

 


Zsivány-sziklák 

 

Innen a Két-bükkfa-nyergen keresztül a Fekete-kő sziklatornyához érkeztünk, ahonnan kiválóan rálátni a környékre és Pilisszentlélekre. Le is ereszkedtünk a házak közé, majd az igazoló pecsételés és némi frissítés után nekiláttunk a Fekete-hegy megmászásának.

 


Kilátás a Fekete-kőről 

 

A Sasfészek kulcsosháztól mozdulatlan levegőben és egyre fáradtabban a Kétágú-hegy kilátópontja felé vettük az irányt. A panoráma nem volt biztató. Izzadtan és vörösre égett arccal szemléltük a tájat, ami nyílt tereppel, naptól perzselt rétekkel és izzó aszfaltúttal várta utunk folytatását.

 


 Kesztölc felé

 

A Pilis nyugati oldalát Kesztölcön keresztül Klastrompusztáig jártuk a tűző napon. Jócskán benne voltunk a délutánban, és fáradt lépteinket csak az oázisként ható közkutak látványa gyorsította.

 


 Oázis

 

De még várt ránk a Klastrom-szirtek megmászása, valamint utolsó emelkedőként a Pilis hegy oldalába felkapaszkodó sziklás út. Sót és energiát kiizzadva gyűrtük le utolsó erőpróbánkat, hogy aztán már csak ledöcögjünk a Vaskapu-völgyön keresztül a pilisszenkereszti célba.

 


 Kémény-szikla

 

Fülledt erdőkben, naptól felhevült köveken és aszfaltút felett remegő hőségben tettünk meg 51,4 km-et, közel 2600 méter szintemelkedést leküzdve a Pilisben és a Visegrádi-hegységben. Kissé nyúzottan és leégve vettük át a teljesítésért járó jelvényt és oklevelet, ami ismételten szép emlék egy fárasztó túráról. Szerencsénkre egy túratársunk hazafuvarozott minket, így a naplementét már Budapesten, a Duna partján, hideg fröccstől felfrissülve nézhettük. A nap élményeit átbeszélve terveztük el, hogy a következő „Kőről-kőre”-túrára is elmegyünk, amelyet a számomra oly kedves Zempléni-hegységeben rendeznek meg augusztus 27-én.

 

 

Fotó és szöveg: Lánczi Péter

Felsőrákosi tanösvény: Budapest eldugott zöld oázisa, nem kevés szeméttel

Felsőrákosi tanösvény: Budapest eldugott zöld oázisa, nem kevés szeméttel

2021.04.06.

Még a 10. kerületben majd tíz éve élő ismerősöm sem hallott Budapest második legnagyobb természetvédelmi területéről, ezért nem csoda, hogy én sem jártam még erre. Nagyon kíváncsi voltam, hogy vajon mit találok ott. Azt már hallottam, hogy a Felsőrákosi-rétek élővilága országos szinten is kiemelkedő jelentőségű, és az is a tudomásomra jutott, hogy szemétgondokkal küszködnek a tanösvény környékén, ennek ellenére kicsit elszomorított, amit láttam.

→ Tovább
Festői sziklaszirt Epöl határában

Festői sziklaszirt Epöl határában

2021.03.16.

A Keleti-Gerecse egy kevésbé ismert, ám messziről is hívogató bércéről megkapó látvány tárul elénk. Szemlélődő természetjáróknak ez nem csupán egy kőkupac, hangulata és értékei miatt inkább sziget, semmint hegy.

→ Tovább
Csillagvirágok közt lépkedve egy mesés ártéri erdőben

Csillagvirágok közt lépkedve egy mesés ártéri erdőben

2021.03.10.

Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy falu a Csepel-szigeten, amelynek tó van a közepén, holtágát és ligeterdeit megannyi élőlény lakja, pompás virágok virítanak mesés szigetén, a békés csendet pedig olykor csak az állatok hangja, neszezése töri meg. Ez a falu pedig nem csak a mesében létezik, gyertek velünk Szigetbecsére és sétáljunk végig együtt a Tőzike tanösvényen!

→ Tovább