MAGYAR TERMÉSZETJÁRÓ SZÖVETSÉG weboldalaiTermészetjáróGerecse 50KéktúraGalyacentrumGalyakilátó

Kőről-kőre a Bükkben

Önellátó teljesítménytúra a Bükk-fennsík koronáján, ahol tavaszi színekbe boruló erdők, bükkök, fenyvesek között zúgó szél és kőtengeres panorámák várták a túra teljesítőit.

Fotó: Lánczi Péter

Őr-kő


Korán kellett kelni annak, aki április 17. vasárnap a Kőről-kőre a Bükkben teljesítménytúrát választotta hétvégi programnak. A túra rajthelyszíne és a reggel 6 órás indítása, illetve a több mint 50 km-es táv komoly logisztikát igényelt a résztvevőktől. A Bükk belsejéből, Bánkútról induló és ott végződő túrát tömegközlekedéssel megközelíteni nem lehet. Ezért a messzebbről jövők többórás autóúttal érkeztek, vagy már egy nappal korábban megszálltak a helyszínen. Mi az utóbbit választottuk a bánkúti síházban.


Fotó: Mohai Kata

Reggeli kilátás


Hajnalban izgatottan keltünk és készültünk a Bükk csodáira. A rajtnyitás után már neki is vágtunk az 53 km-es távnak. Korán volt még. A lábaink álmosan vittek a meredek, köves Ördög-oldalban az első ellenőrző pont felé. Sokáig nem találkoztunk túratárssal, a hajnali szürkeségben csak a fák törzsei között felkelő Nap és a lombjaiban zúgó szél kísért minket. A lépteinktől ijedten megugró őzek jelezték csak, hogy nem vagyunk egyedül az erdőben.


Fotó: Lánczi Péter

Dédes-vár


A Dédes-vár kaptatója, a fent elénk táruló kilátás és a metsző hajnali szél egyszerre kezdte kiűzni belőlünk az álmosságot. A táj is még ébredezett, de a harsányzöldbe öltözött erdő és a tarka virágok illata már sejtették, hogy milyen szép tavaszi túrának nézünk elébe. Itt már több útitársunk is akadt, akikkel a második ellenőrző pont felé vettük az irányt. Felkapaszkodtunk a Látó-kövek csúszós szikláira, ahonnan messze elláttunk a Bükk északi területein túl is.


Fotó: Lánczi Péter

Látó-kövek

 

Egyre erősödő szélben, hulló gallyak közt követtük az itinert Szentléleken át a völgyben megbúvó Ómassáig. Innen aztán meredeken fölvágtunk a Bükk-fennsík néhol alpesinek ható vidékére. Dimbes-dombos fenyvesekben arborétumot idéző tájban kanyarogtunk a Nagy-Mezőn keresztül a Kis-Kőhát-nyeregig. A szélben zúgó és nyikorgó lombok zaja a kidőlő fák villámcsapásszerű robaja még félelmetesebbé tette az erdőt. A túra kezdett veszélyessé válni, de mire a Három-kőhöz értünk a szél enyhülni kezdett.


Fotó: Lánczi Péter

Három-kő


Innen kezdődtek csak igazán a híres bükki panorámák. A 900 méter feletti szirtekről Magyarország legszebb kilátásait csodálhattuk meg. A sziklákról letekintve terepasztalként terült el alattunk a dél-bükki táj.


Fotó: Lánczi Péter

Tar-kő


Kőről sziklára, szikláról kőre lépve haladtunk a Három-, a Tar-, a Cserepes-köveken át egészen az Őr-kőig. A lábunk elé figyeltünk, de a tőlünk balra eső pompás kilátásra mindig ki-ki pillantottunk.

 

Fotó: Lánczi Péter

Cserepes-kő felé

 

Jócskán benne jártunk már a napban, ezért szednünk kellett a lábunkat, hogy tartanai tudjuk az igencsak szűkre szabott 13 órás szintidőt. Lekocogtunk a Horotna-völgybe, egészen a Fátyol-vízesésig, ahol már jelentkeztek a fáradtság első tünetei, és már a vizünk is fogytán volt.


Fotó: Lánczi Péter

Őr-kő


A túra, mint máskor is önellátó volt. A frissítőpontok ott vannak, ahol a hátizsákunkba nyúlunk. Délutánra a meleg, párás idő sokunk vízkészletét felemésztette. A lehető legjobbkor jött a Szalajka-forrás mint természetes depó, hiszen még majdnem ezer méter szintemelkedés és 13 km állt előttünk.

 

Fotó: Lánczi Péter

Istállós-kő felé kapaszkodva

 

Az Istállós-kőig vezető két és fél km-es meredek izzasztóan lassította a tempónkat. Felérve konstatáltuk, hogy további kocogásra lesz szükség, hogy szintidőn belül érjünk célba. Ráadásul még a Gerennavárhoz is kitérőt kellet tennünk egy igazolókódért. Onnan meg vissza, kellemetlen palalépcsős emelkedőn kellet visszaszerezni a már korábban oly nehezen megszerzett magasságot. A túrán összeverődött csapatunk ekkor már szétszakadva rótta a kilométereket.

 

Fotó: Lánczi Péter

Istállós-kő felé kapaszkodva

 

Naplementében és fáradtan közelítettem meg a bánkúti célt, de itt még nem ért véget a túra. Innen még a teljesítéshez egy 2 km-es kitérőt kellett tenni a Bálványra és vissza. Ez a kis séta a végére már nem esett jól, de sikerült így is szintidőn belül beérni a célba. A teljesítést szép jelvénnyel honorálták, ami a gyűjteményem legújabb kedvence.

 

Fotó: Lánczi Péter

50-es és 25-ös táv jelvényei

 

A nap fáradalmait a bánkúti síházban pihentük ki, ahol a háziak kiváló sztrapacskával és más finom ételekkel várták a célba érkezőket. Tapasztalt túratársaimmal sörözés közben megbeszéltük, hogy a Kőről-kőre a Bükkben túra az 50 km-es túrák között a nehezebbek közé sorolandó, a maga 53,3 km-es távjával és 2565 m szintemelkedésével. Kíváncsian várjuk a Kőröl-kőre sorozat következő túráját, ami a Pilisben lesz június 25-én.

 

Kőről-kőre a Bükkben 

Szöveg: Lánczi Péter
Fotó: Lánczi Péter és Mohai Kata





HOZZÁSZÓLÁSOK

Hozzászóláshoz jelentkezz be!


Közösségi oldalak
PROGRAMOK
2017. július
H K Sze Cs P Szo V
0102
03040506070809
10111213141516
17181920212223
24
252627282930
31
program
korlátozás
A hónap fotója
2017. július
Megyeri Máté:
Berepülés
36. GERECSE 50
Így látták az idei Gerecse teljesítménytúrák résztvevői ezt a borongós, kissé hűvös, húsvét...