Mit néz Attila sisakos feje?
A Vadálló-kövek között álló gigantikus kőfő a Rám-szakadékot elbújtató Rám-hegyet stíröli rendíthetetlenül, már 12 millió éve. Gyerekekkel a Prédikálószékre - az ideális kezdés.
A Visegrádi-hegységben trónoló Prédikálószék (639 m) az egyik leglátványosabb kilátópont Magyarországon, ráadásul az odavezető kb 5 kilométeres úton meredeznek a Vadálló-kövek, a közöttük kígyózó csúszós ösvény főleg tél környékén izgalmassá teheti az utat. Kitűnő kedvhozó túra bárkinek, főleg gyerekeknek. (Az alábbi panorámafotó sajnos borús időben készült a Prékikálószékről, ezért a kissé Mordor-szerű hangulat.)


Mikor két nagyobb fiam érdeklődni kezdett a kirándulások iránt, először a Rám-szakadékba vittem őket. Természetesen térkép nélkül indultunk és el is tévedtünk. Egy helyen megkérdeztünk egy embert, hol járunk, azt mondta, hogy erre a Prédikálószék van. Később kiderült, ő is rosszul tudta, de az orom neve annyira megtetszett, hogy elhatároztam, ez lesz túraérettnek nyilvánított (2009-ben 11 és 7 évesek voltak) fiaim első csúcsa.
Prédikálószék nagyobb térképen való megjelenítése
Erre a túrára már megvettem a térképet, amit viszont a legnagyobb természetességgel otthon is felejtettem. Dömösig rendben volt az autóút. Ott leraktuk a kocsit, a Szentfa kápolna melletti Kaincz-forrásig nem lehetett elkeveredni. Onnan balra felfele kellett volna mennünk a forrás mögött, de megintcsak bekeveredtünk a Szőke-forrás-völgybe, mint korábban (ez az út megy el a tőle jobbra haladó Rám-szakadék és a Prédikálószékre vezető út között).


Egy idő után gyanús volt, hogy alig van emelkedő, és 1-2 kilométer után visszafordultunk. Ez nem tett jót fiaim közérzetének. A forrásnál útbaigazítottak minket, és elindultunk felfelé a meredeken. Két fiam még kevésbé lelkesedett, ezért azt mondtam nekik, hogy csak megnézzük az út elejét, ha legközelebb jövünk, már biztos ne tévedjünk el.


Addig-addig nézegettük, míg felértünk a Vadálló-kövekig. Ahogy a fenti fotón látszik, itt már nem volt probléma a lelkesedéssel, a gerinc oldalán sorakozó hat (Nagytuskó, Szélestorony, Bunkó, Függőkő, Felkiáltójel és Árpád trónja) kihűlt lávából megszilárdult kőzettömb ugyanis impozáns látvány. Az egyik kőtömböt formája alapján más néven Attila sisakos fejének is nevezik. A gigantikus kőfő a Rám-szakadékot elbújtató Rám-hegyet stíröli rendíthetetlenül, már 12 millió éve.


A Vadálló kövek a szakirodalom szerint ugyanis egy 12 millió évvel ezelőtt felrobbant vulkán kalderájának (karimájának) egyik peremét alkotják, és évmilliók alatt formálódtak ilyenre. Van persze egy alternatív elképzelés is a keletkezésükre, ami szerint a kövek egy ősi nagy vár védművének, azaz a Dunához levezető falának a maradványa, és elsősorban a vízvételező szolgák útjának biztonságát szolgálta hajdanán.


Mindenesetre a kövek látványosak, itt már jó a kilátás a szomszéd (Rám-szakadékot rejtő) Rám-hegyre. Megszűnik az eddigi kaptató, az Árpád trónját elhagyva már csak egy 5 perces séta a Prédikálószék, enyhe emelkedőn. A lenti panorámakép a Dobogókőről készült, a jobboldali csúcs a Prédikálószék, és látszanak előtte a Vadálló-sziklák bordái is.


A Prédikálószékre kiérve elénk tárul a Duna-kanyar íve, a part túloldalán magasodó Szent Mihály heggyel, amelynek az oldalában ott sötétednek a Remete-barlang fekete foltjai, és mögötte pedig a Börzsöny tömege. A Prédikálószék magaslatán számítani kell a gyakori szélre is. A szemközti Remete-barlangból egyébként így néz ki a Prédikálószék (a baloldali hegy) és Dömös nyáron (szemben a Dobogókő):


Rövid pihenő, fotózás, nézegetés, hangos halandzsa-prédikálás és természetesen a csúcskereszt alatt elfogyasztott csúcscsoki elmajszolása után elindultunk visszafelé. Lefelé a gyereklábak valahogy sokkal gyorsabban és jobb kedvvel vették az akadályt, így mintegy másfél óra alatt ott is voltunk a parkolóban hagyott kocsinál.


Az első kirándulás után három évvel a harmadik fiammal is felmásztunk a Prédikálószékre (idén, 2012-ben) egy szintén borús februári vasárnapon (fenti fotó). Igaz még csak hétéves, de rendkívül lelkesen lépegetett bátyjai nyomába. A Vadálló-kövek mellett elvezető jeges-havas ösvénynél egy kicsit megremegett, ki is jelentette, hogy téliszonya van, de kitartott, és sikerrel vette első hegymászását.


A túra hossza: oda-vissza 8 km, a szintemelkedés 537 m, az ideje normál tempóban, oda-vissza bő két óra, gyerekekkel 3-4 óra. Parkolás (fizetős) Dömösön. (Diagram, adatok: turistautak.hu)
A poszt a Szepkilatas.blog.hu oldallal együttműködésben készült.

Kevély-kör extrákkal: minden szinten szinte minden
Vannak Budapestnek olyan pontjai, ahonnan kiemelten jól látszik egy-egy főváros környéki hegy. Ilyen Dél-Pesten a Soroksári út, ahol naponta tízezrek csodálkozhatnak rá munkába menet a város fölött misztikusan elterpeszkedő Nagy-Kevélyre. A hegy sziklás tetejét sokan ismerik, de jóval kevesebben, tudják mennyi izgalmas hely van még rajta.
→ Tovább
Famúmiák temetője: a Páris-patak szakadékvölgye
Egy szakadékvölggyel télen nem lehet hibázni, kivéve, ha túlcsordulnak benne a kirándulók. A palócok „Grand Canyonjában” szerencsére általában nem lesz tömeg; a szurdok rövid, de tömény.
→ Tovább
Zöldmáli delta: Budapest ismeretlen zöldfolyosója
Kétféle hétvégi fáradtság van. Az egyik a punnyadt fáradtság. Ezt fotelben üldögélve lehet elérni. A másik a kellemes fáradtság. Ezt pedig ezzel a túraúttal kaphatjuk meg, ami ki se megy a városból, mégis tele van kilátókkal, meredek sziklákkal, barlangokkal. Sőt, egy élő remetével is összefuthatunk.
→ Tovább