Ti írtátok

Osszátok meg ti is az élményeiteket a Turista Magazin olvasóival!

Szerző:
2016. május 30.

Pilisi panoráma

Már régóta terveztem, hogy végigjárom a Magyarország túraútvonalai című könyvben található, ún. pilisi panorámatúrát. Az első nyárias hétvégét kihasználva nekivágtunk a Dobogókőről induló túrának. 

Dobogókő

 

Talán fél évvel ezelőtt került a kezembe a Budapest környéki túrákat összegyűjtő kötet, melyben megakadt a szemem a pilisi kilátópontokat érintő túrán. A táv nagyjából 18 kilométer, az út főként ereszkedik, ezért ideálisnak gondoltam egy rövid, hétvégi kirándulásnak. Ugyanakkor rögtön az elején szeretném leszögezni, hogy kevésbé szeretek a Pilisben túrázni. A főváros közelsége miatt ez az egyik legkedveltebb kirándulóhely, így bármerre is megyünk, lépten-nyomon emberekbe botlunk, és nehéz kicsit elvonulni a természetbe. Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint hogy a pomázi buszállomáson a Dobogókőre induló kocsi állásnál már az indulás előtt fél órával hosszú sorokban tömörültek a kirándulók.

A hegytetőn már rendesen sütött a nap, érezhetően nyári melegre számíthattunk. A túra a turistaház mögötti panorámateraszról indul, ahonnan valóban csodás kilátás nyílik a Dunakanyarra, és a közvetlen szemben lévő Szent Mihály-hegyre. Innen a zöld kereszten haladtunk lefelé egy kellemes ösvényen egészen a Két-bükkfa-nyeregig. Nem sokkal később már meg is bántam, hogy a térképem nem volt épp aktuális, ráadásul én még az a túrázó vagyok, akik GPS és más, modern, telefonos alkalmazás nélkül indul útnak.

 

Fekete-kő


Egy rövid emelkedő után kiérünk egy köves útra, melyet a térképem még nem jelölt, de zöld háromszögjelzés láttunk a fákon, és az irány is jó volt. Egy darabig. Ez az út a Nagy-Szoplák hegyet keletről kerüli meg, de mire ez kiderült, már nem fordultunk vissza, így a hegy másik oldalán, a zöld jelzésen tértünk vissza az eredeti útra. Ez egészen a Pilis-nyeregbe vitt, ahonnan csak pár száz méter a Fekete-kő kilátópontja a zöld háromszögön. A kopár szirtről bal kéz felé jól látszik Fekete-hegy gerince, alattunk pedig Pilisszentlélek háztetői.

Rövid pihenő után visszaereszkedtünk a Pilis-nyeregbe, ahonnan a sárga jelzésen folytattuk az utat, mely egészen Klastrompusztáig visz el, ahol csatlakozhatunk az Országos Kéktúrhoz is. Mi inkább a balról becsatlakozó zöld keresztre tértünk rá, mely rövid emelkedő után felkanyarog a Klastrom-szirtekre, és ahonnan egy kis ösvény kivezet a Kémény-szikla kilátópontjához. Ennek ellenére mi sehogy sem vettük észre a leágazást, így ez az állomás ezúttal kimaradt. Az ösvény végén balra a piroson mentünk tovább, s nemsokára megérkeztünk a túra egyetlen, komolyabb emelkedőjéhez. A Simon-halála eredetével több weboldal is foglakozott, máig nem tiszta, honnan kapta az elnevezését, annyi viszont bizonyos, hogy a felfelé tartó kaptató kellemesen meredek. Ha van egy kis időnk szétnézni, akkor még láthatjuk a védett tavaszi görvélyfüvet és a szintén védett erdei holdviola terméses példányait is.

 

Panoráma a Budai-hegység felé

 

Miután kifújtuk magunkat, ismét a zöld jelzésen folytattuk az utat, mely a Pilis gerincének déli oldalán halad, és számos ponton tudunk kisétálni a peremre, ahonnan jó kilátás nyílik az alattunk elterülő medencére, Piliscsév házai, és a távolban a Gete-hegy is. A turistaút kellemesen halad kelet felé az erdőben, néha egy-egy orchidea bújik meg az aljnövényzetben, aztán hamarosan kiérünk egy rétre, ahonnan újabb zöld háromszög visz fel a 756 méteren lévő Pilis-tetőre, melyen a felújított Boldog Özséb-kilátóból nézhetünk körbe. A terület egyébként korábban légvédelmi rakétabázis volt, ennek betonépületei még most is láthatóak a környéken.

 

Piliscsév a Pilisből


Visszatértünk a zöld jelzésre, ami szerpentinszerűen kanyarog lefelé a hegyről, és minden egyes fordulónál gyönyörködhetünk a panorámában. Közel háromszáz méterrel lentebb zöld kör jelzi a Trézsi-forrás felé tartó ösvényt. Az út alig párszáz méter, a forrásnak jól megközelíthető, széles kifolyója van, a víz kellemesen hűs, ezért mindenképp javaslom ezt a rövid kitérőt. Ahogy visszatérünk a zöldre, több lehetőség közül választhatunk. A sárga kereszt ismét felvisz a Két-bükkfa-nyeregbe, és sok kiránduló ezt az utat választja. A piroson viszont dél felé Pilisszántóra, észak felé Pilisszentkeresztre juthatunk el. Mi az utóbbi mellett döntöttük, és bár kicsit ki kellett lépni, de még pont elértük a pomázi buszt.

A túra tehát nem túl hosszú, kevés emelkedő van benne, így átlagos edzettséggel is bárki végigjárhatja, ugyanakkor igen látványos, és az úton számos kilátópontról gyönyörködhetünk a tájban.

Szöveg és fotók: Cserhalmi Dániel


Ha te is szeretnéd megosztani a többiekkel a túrázás közben szerzett élményeidet, jelentkezz a cikkírópályázatunkon és nyerj értékes nyereményeket!
 

Egy eltűnt falu emlékei a somogyi erdők mélyén – Béndek

Egy eltűnt falu emlékei a somogyi erdők mélyén – Béndek

2021.06.14.

Béndek, vagy más elnevezéssel Béndek-puszta már az ókorban is lakott település volt a Somogy megyei Hács közelében, 1983-ban teljesen elnéptelenedett. Ami belőle megmaradt, azt birtokba vette a természet, és az idő szinte teljesen megsemmisítette. Megnéztük az elveszett falut.

→ Tovább
Nyáresti túra későn kelőknek Dobogókőtől Pajkaszegig

Nyáresti túra későn kelőknek Dobogókőtől Pajkaszegig

2021.06.13.

A heti mókuskerékből kiszabadulva három kívánságunk volt csupán a másnapra tervezett kirándulással kapcsolatban. A forróságból menjünk hűvös, erdei környezetbe, legyenek szép, érdekes látnivalók, és végül, de nem utolsósorban, ne kelljen korán kelni. A Dobogókőtől Pilisszentlélekig gyönyörű erdőkben vezető, alig háromórás túra minden szempontból tökéletes választásnak bizonyult.

→ Tovább
Zúgott az Imó, csobogott a Fekete-len, avagy forrásparádé a Bükk-fennsík lábánál

Zúgott az Imó, csobogott a Fekete-len, avagy forrásparádé a Bükk-fennsík lábánál

2021.06.08.

Az Imó-kő égbe szökő, hatalmas sziklafalából egy jókora forrásbarlang mélyéről zubogva tör elő a víz, majd látványos kis vízeséseken szalad tova, hogy lent a völgyben kistestvérével, a Fekete-lennel egyesülve érjék el a Tárkányi-patak medrét. Ez a jellemzően a tavaszi hónapokban látható tünemény ezúttal a sok esőnek köszönhetően egy nyár eleji túra legszebb ajándéka lett.

→ Tovább