Ha a gyerkőcök első bakancsos lépteit tervezzük és szervezzük, sok dologra kell ügyelnünk, már ha mi is élvezni akarjuk a túrát. Legyen gyerektársaság, gyermekszemmel érdekes „akció”, mese és játék a túrába szőve, étkezési lehetőség a túra után, ne legyen túl meredek az ösvény, s nem baj az sem, ha egy játszótér is található akár az indulásnál, akár menet közben.

 

Pilisborosjenő északnyugati határában van egy, a kerékpárosok és kirándulók között amúgy is népszerű túrabázis (a főutcán kell koppanásig menni), de jobban megnézve a térképet több, gyermekszemmel is kifejezetten élvezetes és egyben kivitelezhető túra is rejtőzik itt, sőt, van büfé, bográcsban főzött friss és megfizethető étellel, és van egy kellemes játszótér is.

Érdemes tehát megjegyezni a helyet. A több kiváló túralehetőség közül fedezzük most fel a Teve-sziklát, amely azért jó választás, mert egyrészt közel van (kevesebb, mint 1 km a parkolótól), másrészt, mert - bizonyos szögekből - tényleg úgy néz ki, mint egy teve! A parkolóból kiszállva fölöttünk magasodik a Nagy-Kevély sasbérce, meg is jegyezzük gyorsan, hogy meghódítjuk hamarosan gyerekekkel is. Mi azonban a széles földúton indulunk el (a K kerékpár jelzés halad ezen az úton) Csobánka felé, lényegében tartva azt az irányt, ahogy autóval jöttünk.

 

 

Az erdőt elérve jobb kéz felől egy feszületet találunk. Vagy itt térünk le balra egy jelzetlen földútra, vagy tovább megyünk még pár métert addig, amíg elérjük a szemből érkező K jelzést, s azon élesen visszakanyarodunk balra (az előbb említett jelzetlen földútra csatlakozik be egyébként a K jelzés). Ha a jelzetlen földúton haladunk, pár méterrel azt követően, hogy a K jelzés jobb kéz felől becsatlakozik, kövessük tovább a jobbra kanyarodó földutat, amin eddig is jöttünk (a K balra letér), s 200 méter múlva oda is érünk a sziklához.

 

A szikla geológiájáról és az egykori bányában megfigyelhető földtörténeti rétegekről információs tábla tájékoztat. A dolomit egy könnyen erodálódó, üledékes kőzet. Azonban ahol kovás, forró vizes oldaltok járták át a már leülepedett rétegeket, a környezeténél ellenállóbb lett a kőzet, és érdekes formákban preparálódott ki, itt éppen tevealakot magára öltve.

A gyerekek imádták, az egykori bányában lehet kicsit mászni is, de a móka a dolomitporral vette kezdetét. Ezt régen az asszonyok súrolópornak használták, a gyerekeknek pedig remek móka volt „belisztezni” a kezüket.

 

A játékkal és a mászással el is ment az idő, az innen nem messze található „egri várnak”, azaz a híres film forgatási helyszínének felkeresését egy másik kirándulásra napoltuk el. Az ismert úton tértünk vissza a parkolóba, ahol a játszótér és finom babgulyás várt ránk. És a történet ott lett nagyon kerek, hogy a falu szélén található kevély-hegyi levendulamező időközben kinyitott, és „szedd magad”-akció keretében a kisebb és nagyobb lánykák egy szép csokor levendulával lettek gazdagabbak.

A szikláig a földút nagykerekű babakocsival is járható, bár helyenként kissé köves, a táv pedig oda-vissza valóban kifejezetten gyermekbarát (kb. 1,5 km).

Szöveg és fotók: Szigeti-Böröcz Ferenc