Ti írtátok

Osszátok meg ti is az élményeiteket a Turista Magazin olvasóival!

Városnézés a Dunakanyarban és a mumus legyőzése a Naszályon - 1. rész

Turista Magazin 2019.09.12.

Tanult turista barátaimmal történt beszélgetésekből, beszámolókból, leírásokból nekem a Naszály egyfajta mumusnak tűnt az OKT-teljesítők körében. Nyár végén egy kétnapos túrát terveztünk ide és a Cserhátba. Pozitívan csalódtunk, de a két nap egyáltalán nem indult jól, sőt. Összességében azonban élménydús túrán vagyunk túl.

Esett. Rohadtul esett. Sőt, ahogy közeledtünk a Dunához, egyre jobban esett, ömlött. Nem elég, hogy előttünk tornyosult a „Nagykék” egyik mumusa, az eső mellé viharos szél és erőteljes lehűlés társult. Nem olyan régen még Zuboly athéni takácsmesterre hallgattunk volna: „Ide nekem az oroszlánt”, és simán nekirontunk a túrának. Az évek múlásával aztán talán a bölcselet is nő, így inkább Koós Jani tanácsait kezdtük ízlelgetni: „Lassan a testtel, kis pajtikám”.

 

14_szentendre_duna-korzo__-2.jpg

Szentendre Dunapartja 
 

Agyunkban forogtak, kattogtak a kerekek, tárgyaltunk B, C és még ki tudja hány tervről, míg végül kialakult a menetrend. A Duna mellett sok érdekes, csodás látnivaló található, így egy városnézős, kirándulásos délelőtt mellett döntöttünk. Délben gondoltuk felülvizsgálni a továbbiakat. Ekkor még lett volna értelme egy rövidebb túrának a Cserhátban, de mivel még akkor is rossz volt az idő, délutánra is maradt a kirándulásos „buli”. Így még arra is adódott alkalom, hogy letudjuk az OKT egy rövid, eddig még hiányzó szakaszát. Erről később.

  

13_szerb_kereskedo___ta__rsasa__g_keresztje_szentendre_fo___te__r-2.jpg

Szentendre, Fő tér 
 

Miután átzötykölődtünk a „Nagyfalun”, először Kovács Margit szeretett városában tettünk egy esős sétát. A lenyűgöző természeti környezetben fekvő Szentendrén már sokszor jártunk, többek között a nászutunkat is itt töltöttük. A mai sétát egyfajta emlékeztetőnek, ismétlőnek fogtuk fel. A város elsősorban művészetével, kultúrájával teszi feledhetetlenné a látogatást, de a zegzugos, dimbes-dombos utcákon való andalgás is erősen beleég a látogató emlékezetébe. Lépten-nyomon múzeumba, műemlékbe botlunk, lenyűgöznek a keskeny, macskaköves sikátorok. A fáradtságunkat a nívós éttermekben vagy cukrászdákban tudjuk kipihenni, melyek feledhetetlen kulináris élvezetekkel fognak megajándékozni.

 

7_szentendre_utcake__p-2.jpg

Belvárosi utcakép

 

Az utóbbiakhoz aznap a korai időpont miatt nem volt szerencsénk, így sétáltunk az ismerős épületek közt, korzóztunk egyet a Duna-parton. Pár fénykép elkészülését követően aztán tovább is álltunk a magyar reneszánsz fellegvárába. Visegrád a Dunakanyar ékköve, népszerű kirándulóhely. A középkorban a magyar királyok egyik legfontosabb székhelye volt, fénykorát Károly Róbert, majd Mátyás király idején élte. Épített emlékei közül a legismertebbek a Fellegvár, a Salamon-torony és a királyi palota. A kisváros csodálatos természeti környezetben található, így a környéken feledhetetlen túrákat, kerékpáros kirándulásokat tehetünk a számtalan jelzett és jelzetlen útvonalon. Ha időnk engedi, mindenképpen keressük fel a Nagy-Villám tetején található Zsitvay-kilátót, ahonnan a Dunakanyar egyik legszebb panorámája tárulhat elénk.

 

19_kira__lyi_palota_-visegra__d-2.jpg

A visegrádi királyi palota
 

Visegrádon is számtalanszor jártunk már, mind kirándulni, mind turistáskodni, ezért most csak a palota környékén és a centrumban tettünk rövid, esős sétát. Eközben ugrott be: hisz még hiányzik az OKT teljesítéséből a Visegrád-Nagymaros szakasz pár száz métere! No, uzsgyi a révhez, ahol jó 20 percet kellett várni a komp indulására. Ezt az időt a Duna-parton ázással-fázással, nézelődéssel és fotózással töltöttük.

 

25_a_visegra__di_kompro__l-2.jpg

Kilátás az induló kompról

 

Nemcsak az indulás időpontja érkezett el, de állandó túratársam legendás víziszonya is előjött. Bármilyen folyó- vagy állóvíztől, vízi járműtől irtózik, amit azért le szokott győzni. Most sem volt másképp, így a fotós dokumentálást is el tudta végezni a rövid átkelés alatt. Végre sikerült összekötni a „kék csíkot” a Duna két partja között. Nagymaroson a révi büféknél tízóraira benyomtunk egy sült halat és egy retró hambit, majd a Duna bal oldalán a Dunakanyar ékszerkövéhez hajtottunk.

 

29_a_duna__n-2.jpg

Visegrád a Dunáról 

 

Bár már többször túráztunk a festői szépségű Zebegény környékén, de a Börzsöny nyugati oldalánál, a Malom-patak partján található településen még nem jártunk. Feljegyzések a 13. század végén említik először, majd a török hódoltság alatt elnéptelenedik. A 18. század elején a lakosság pótlására több nemzetiséget, köztük németeket telepítettek be. A Mainz környékéről érkezők a Dunakanyar láttán így kiáltottak föl: „See beginnt (tenger kezdődik), így új falujukat Sebeginnek nevezték el. A Budapest-Pozsony vasút építésével a falu gyors fejlődésnek indult, ekkor épült meg az impozáns hétlyukú zebegényi völgyhíd is. Páratlan természeti adottságainak köszönhetően a 20. század elején vált népszerűvé a közeli főváros polgárainak, művészeinek körében. Valóságos nyaraló-paradicsommá változott.

 

31_he__tlyuku___vasu__ti_vo__lgyhi__d_zebege__ny-2.jpg

A hét nyílású zebegényi viadukt 

 

A Havas Boldogasszony tiszteletére épült templom 1906 és 1910 között épült Kós Károly tervei alapján, melynek „ikerpárját” Iváncon, a RP-DDK mentén találjuk. Az 1920-as évek elején házassága révén a már akkor ismert Szőnyi István festőművész költözött a településre, ahol haláláig élt és alkotott. Az így kialakult művészkolóniának köszönhetően pezsgő szellemi élet alakult ki a településen, mely a mai napig jellemző.

A falu fölötti dombon egy monumentális Trianon-emlékmű és országzászló található, melynél egyúttal nemzeti hőseink emlékparkja is helyet kapott. A hatalmas építmény tervezésével Maróti Géza világhírű építészt bízták meg, aki őslakosnak vallotta magát. Az építés 1935-38 között zajlott, majd az ide zarándokló tömegek és Zebegény polgárainak kezdeményezésére 2000-ben Trianon-emlékhellyé szentelték.

  

33_havas_boldogasszony_templom-zebege__ny-2.jpg

Zebegény, fő tér a templommal

 

A falu főterén könnyen találtunk parkolót, és egy kiadós sétával fedeztük fel a települést. Először természetesen a modern külsejű templomot akartuk megnézni, de zárva találtuk. Elgyalogoltunk a monarchia stílusú vasútállomásra, majd célba vettük a Kálvária-dombot. Békebeli hangulatot árasztó utcákon andalogtunk, a már csak szemerkélő esőben. A patinás ingatlanok egyikén különös figyelmeztetést vettem észre: „Vigyázz, a kutya harap, de a macska sem teljesen megbízható”. Na, ez megadta az alaphangulatot. Szerpentinező sétányon törtünk egyre magasabbra. Elhaladtunk a falu első kápolnája, egy sziklakápolna mellett, melynél állítólag egy remete is lakott, ő építette.

 

40_orsza__gza__szlo___-s_trianon_emle__khely-zebege__ny-2.jpg

Országzászló és Trianon-emlékhely 
 

A szerpentin kanyarodásainál kis pihenők lettek kialakítva, ahonnét csodás látkép tárul elénk a Dunáról, a Visegrádi-hegységről és a Pilisről. Alig győztük feltolni az állkapcsainkat. Az emlékhelyen többen gyűltünk össze most is, ez még csak fokozta a hely sugallta melankóliát. Fájdalmas volt ezúttal is a szörnyű és szégyenteljes időkre emlékezni. Még elsétáltunk a nem oly régen emelt kilátóhoz, melynek panorámája részben elűzte a rosszkedvünket. A faluba egy másik meredek ösvényen tértünk vissza. Megvizuáltuk a Hajózástörténeti Múzeumot és a Szőnyi István Múzeumot. Ezután autóba pattantunk, és a völgyhíd egyik lyukán át távoztunk a faluból, melynek varázsa teljesen ámulatba ejtett. Visszatérünk még!

 

46_panora__ma_a_kila__to__bo__l-2.jpg

Zebegény a Koós Károly-kilátóból

 

Verőcén keresztül Magyarkútra mentünk, közben az eső megint jobban rákezdett. Kékeztünk már erre, de akkor időhiány miatt a Turista-kápolnát nem tudtuk felkeresni. A Gonzágai Szent Alajos tiszteletére felszentelt (1933) kápolnát a MÁV Gépgyári SE (MÁVAG) Turista Osztálya építette.

 

52_turista_ka__polna-magyarku__t-2.jpg

Gonzágai Szent Alajos kápolna

 

Ha Nógrád, akkor Nógrád is természetesen, így készült pár esős kép is a már jól ismert várról és a településről. Nógrádról Horpácsra autóztunk, a „legnagyobb palóc” választott otthonába, ahol Magyarország egyetlen Mikszáth-emlékmúzeuma található. Amit szintén nem sikerült megnézni, mert kettő órakor zár, mi pedig 10 perccel később értünk oda. Nagyon sajnáltuk, ki tudja, mikor vetődünk újra erre. A neoklasszicista kúriát maga Mikszáth építtette, leszármazottai egészen az államosításáig (1950) itt éltek, ekkor kitelepítették őket. Felesége (Mauks Ilona) és gyerekei is a faluban vannak eltemetve (a templom mellett). Az író Budapesten hunyt el, a Fiumei úti sírkertben temették el.

 

57_no__gra__d_va__ra-2.jpg

Nógrád vára 
 

Mérgesen nézelődtünk a kihalt faluban, felkerestük a Szeplőtelen Fogantatás római katolikus templomot és továbbálltunk, a szállásunkra hajtottunk. A panzióban találkoztunk 3 sráccal, akik bevállalták a mai napot és Nógrádtól Szendehelyig túráztak. Hát mit mondjak, amikor rájuk néztem, megerősödött a döntésünk helyessége. Ők is úgy nyilatkoztak: megbánták, hogy nekiindultak.

 

60_miksza__th_mu__zeum-horpa__cs-2.jpg

Horpács, Mikszáth-múzeum 
 

Korán vacsoráztunk a szállásunk éttermében, betoltunk egy üveg szendehelyi Cabernet Franc-t, aztán pihentünk. Igyekszünk Sinály Károly örökbecsű gondolatainak megfelelni, mely a mai napra fokozottan igaz volt: „Ne csak a lábunkkal turistáskodunk, hanem a lelkünkkel is”.

 

Írta: Soós Lajos

Fotók: Soós Margit

 

Oszd meg te is a Turista Magazin olvasótáborával a természetjárás közben szerzett élményeidet és fotóidat! A beszámolókat a szerkesztoseg kukac turstamagazin.hu címre várjuk.

 

Kapcsolódó cikkeink:

Zebegényben a partifecskék érdekében leállították a strandfelújítást

Túra Zebegény festői templomához

A Naszályban kalandoztak a Bakancslistások

Magyarkút és a Naszály között változott a Kék nyomvonala