A Balaton „új” tanúhegye – Haláp

Egykoron ez a tanúhegyekkel tarkított vidék is Zala vármegyéhez tartozott, erről árulkodik a hegy alatt fekvő község neve is: Zalahaláp. Innen, a Tapolcai-medence legészakibb településének szőlőskertjei mentén indulunk felfedezőutunkra, egy jól kitáblázott és széles murvaúton, ami egészen az egykori bánya bejáratig, valamint a hegytető alatti parkolóig vezet. Már ettől a ponttól is pompás kilátás tárul elénk a mindössze 14 km-re hullámzó Balatonra és persze a környék jellegzetes hegyeire, de az igazi látnivalókért még pár lépéssel feljebb kell mennünk.

A Haláp bazaltbányászat során keletkezett tájsebe első látásra elég lehangolónak hat, de bejárva, jobban megismerve már egészen más szemmel fogunk nézni erre a hajdanán 358 méter magas, most csupán 291 méteres hegyre. A parkolótól induló Haláp tanösvény infótáblái is segítenek ebben a szemléletváltásban, hiszen minél több ismeretet szerzünk a környék természeti képződményeiről és történelméről, annál izgalmasabb lesz ez a páratlan helyszín.

Az irányjelzőtáblákkal is ellátott útvonal 11 állomásból áll, egy kisebb és egy nagyobb kört ír le, bejárva az egykori bányatelep egészét. Ha a megadott irányba kezdjük el a túrát, akkor először a hegy délnyugati oldalát fogjuk megismerni, ahonnan több alkalommal is módunk lesz kitekinteni az alattunk elterülő síkra, illetve a távolban látszó Keszthelyi-hegységre. Kezdetben füves, cserjés, majd erdős részeken haladunk, és már az első lépéseink során is feltűnhet számunkra a halápi növényvilág sokszínűsége.

A bazaltbányászat nem csupán a hegy koronáját formálta át. A megbolygatott talajt főként özönfajok (fehér akác, siska nádtippan, magas aranyvessző stb.) lepték el, de helyenként még találkozhatunk cserjés és sziklagyepes részekkel, melyek a hegy természetes flórájának számítanak. A bányászat felhagyásával a kopár bányaudvart elkezdte visszahódítani a természet, és olyan védett növényfajok költöztek ide, mint az agárkosbor, a pusztai árvalányhaj, a magas borsó vagy a tarka nőszirom, de kisvirágú hunyort és lisztes berkenyét is megfigyelhetünk.

Közel 30 hektáron folyt a Halápon a bazalt kitermelése, ami jókora krátert hagyott maga után. Ennek következtében a hely sajátos mikroklímával bír, ami főként a melegkedvelő rovarfajoknak kedvez, illetve a különböző gyíkféléknek (fali gyík, zöld gyík, fürge gyík), amelyek táplálékul szolgálnak számos védett madárfajnak, főként énekes madaraknak. A sziklákon nem csak a gyíkok szeretnek sütkérezni. Gyakran látni rókát, nyulat vagy borzot, de összefuthatunk itt delelő őzzel, néha még vaddisznóval is.

Alig gyalogoltunk pár száz métert a kiindulóponttól, máris egy teljesen eltérő flórájú tájrészletbe érkeztünk. A Haláp bányászat által érintetlen északi oldalában megmaradt az eredeti törmeléklejtő-erdő. Ezt a hegyoldalt a kövek természetes aprózódása során létrejött bazaltömlés fedi, amit páfrányok és vastag moharéteg lepnek el. Amíg a hegy túlnyomó része rendkívül száraz és napnak kitett mediterrán tájat mutat, addig itt az árnyéktűrő fajok érzik magukat otthon. Mintha csak egy őserdőbe csöppentünk volna, ahol még a nyári kánikulában is sokkal kellemesebb a klíma, annak ellenére is, hogy hegyoldalnak csupán egy kis részéről beszélünk. A bazalt egyébként nehezen melegszik fel, de ha huzamosabb ideig éri az erős napfény, akkor olyannyira fel tud hevülni, hogy nyáron megérinteni is alig lehet.

Ahogy befordulunk a bányaudvarra, egy gigászi, 7-8 hektáros kőfejtő közepén találjuk magunkat, amelynek méreteit akkor érzékelhetjük igazán, amikor a sziklafallal körbevett kráter 10-15 méteres partfalai mellett állunk. Már a római korban is bányászták itt a bazaltot, de a modernkori kőfejtés 1910-től 1990-ig zajlott. Ez idő alatt több 10 millió tonnát vájtak ki a hegyből, aminek anyaga többek között budapesti utcák útburkolatát adta elsősorban kockakövek formájában. A bánya végül a faragott kövek iránti igények csökkenése, továbbá a természetvédelem előtérbe kerülése miatt bezárt, a termelés helyszíne pedig rekultivációs területté vált.

Földtani szemmel mindez mintha tegnap történt volna. Ha belegondolunk, hogy a lábunk alatt több száz méteres mélységben különböző korszakok rétegsorai a 440 millió évvel ezelőtt zajlott eseményekről is tanúskodnak, beláthatjuk, hogy a Haláp még csupán csecsemőkorú. Maga a Tapolcai-medence is mindössze 20 millió éve alakult ki, mikor a térségben a horizontális eltolódásokat függőleges mozgások, illetve tágulás váltotta fel. Ennek hatására a Keszthelyi-hegység, a Bakony és a Balaton-felvidék közötti terület közel 200 métert süllyedt, mely elsőként kavicsos és karbonátos, majd agyagos rétegekkel töltődött fel. 10 millió évvel ezelőtt az egész Kárpát-medence süllyedésnek indult, ennek következtében ezt a vidéket is tenger árasztotta el. A Pannon-tenger, illetve később Pannon-tó üledékeire 6-7 millió éve rakódtak le azok a bazaltrétegek, melyek ma nemcsak a Haláp, de az egész környék látképét meghatározzák.

Kilátásban a bánya kráterpereméről több ízben is részünk van, de az igazi 360 fokos panoráma a Haláp megmaradt „csúcsáról” tárul elénk. Ide egy meredek lépcsősoron juthatunk fel, ahonnan bármelyik égtáj felé is nézünk, egészen egyedi látványban lesz részünk. Dél felé tekintve a hegyek lábai alatt ott csillog a Balaton víztükre. Balról a Csobánc, majd jobbra tartva szép sorban a Tóti-hegy, a Gulács, aztán mind közül a legmagasabb, a Badacsony, majd a Szent György-hegy sorakoznak előttünk, és ha tovább halad a tekintetünk, már a Keszthelyi-hegység vonulatát látjuk. Mögöttünk északi irányba a Déli-Bakony magaslatai látszanak, köztük a legmagasabb az 511 méteres Agár-tető.

Körbetekintve nem csupán a pompás hegyeket, a magyar tengert és a balatoni táj hangulatos településeit pásztázhatjuk. A Haláptól északnyugatra fekvő dolomitkopárokon egy hatalmas lőtér helyezkedik el, ahol a Magyar Honvédség és a NATO-országok alakulatai hajtják végre az éleslövészettel egybekötött harcászati gyakorlataikat.

Mindenképpen megéri felkapaszkodni a Halápra, hiszen egy nem megerőltető túra során, a kiépített és biztonságos tanösvényen a Tapolcai-medence ezidáig méltatlanul elfeledett, sokáig elzárt és roppant látványt nyújtó tanúhegyét ismerhetjük meg, amit bár a bányászat alaposan helyben hagyott, feltáruló fantasztikus értékeit részben ennek is köszönhetjük.

A cikk 2020. márciusában jelent meg először.