Jobb mesekönyvekben, melyek az erdőben játszódnak, valószínűleg felfedezünk egy-két gombarajzot, és szinte az is teljesen biztos, hogy ezeket a légyölő galócáról mintázták.
A légyölő galóca látványra az egyik legmegkapóbb gombánk, itthon főleg Vas és Zala megyében találkozhatunk vele, de nagyjából az egész északi félgömbön megtalálható. Alapvetően a hűvöset kedveli, így az északi országokban és magasabb hegyeken gyakoribb. A neve onnan ered, hogy régebben papírra kenték és légyölőként alkalmazták.
Félgömb alakú kalapja 10-20 cm széles, piros, esetleg narancssárga, idősebb korában barnás-sárgás. A fehér, varszerű foltok burokmaradványok rajta, és olyan is van, hogy az eső teljesen lemossa őket a gombáról. Tönkje szintén fehér, és nagy, lelógó gallérja is van.
Júliustól október-novemberig találkozhatunk vele, főként fenyőerdőben, illetve nyír- és tölgyfák alatt. Magyarországon kevés van belőle, de ahol nő, ott akár tömegesen is felbukkanhat.
Mérgező, de nagyobb gondot inkább csak gyerekek vagy idősek számára okoz. A mérgezés tünetei a szédülés, az álmosság, a félálomszerű, részeg állapot – ahogy a Wikipédia fogalmaz –, a hallucinációk, az izzadás, a könnyezés, a gyomor- és bélpanaszok, a nyáladzás. A halálos kimenetel ritka, ahhoz egy egészséges felnőttnek körülbelül 15 kalapot kellene elfogyasztania. Régebben az északi sámánok arra használták, hogy transzba essenek tőle, de más népek mitológiájában is felbukkan a légyölő galóca, mint bódító italok alapanyaga.
