Hírek

A vadvilág visszaköveteli az életterét

A Los Angeles Times érdekes írásban számolt be arról, hogyan változtatták és jelenleg is változtatják meg a CODVID-19-járvány által érvénybe hozott kijárási korlátozások az ember és az őshonos állatok viszonyát a látogatók elől március idusa körül lezárt kaliforniai nemzeti parkokban.

Szerző:
Joó Annamária
Somogyvári D. György
Fotó:
Adobe Stock
2020. május 21.

A Los Angeles Times érdekes írásban számolt be arról, hogyan változtatták és jelenleg is változtatják meg a CODVID-19-járvány által érvénybe hozott kijárási korlátozások az ember és az őshonos állatok viszonyát a látogatók elől március idusa körül lezárt kaliforniai nemzeti parkokban.

„Az maga a mennyország – lelkendezik a helyszíni riportban Gerry Hans természettudós –, hogy nem hallom a süketítő dübörgését egyetlen helikopternek sem, mely a HOLLYWOOD felirat fölött lebeg!” – utalva ezzel L. A. határában lévő Lee-hegy meredek oldalán elhelyezett óriásbetűkre.

Szombat délelőtt van, Hans egy aszfaltúton gyalogol a Griffith Park kellős közepén, mély lélegzetet vesz a szokatlanul friss levegőből annak ellenére, hogy arcán maszk díszeleg… Csodálja az újjászületett természet látványát, hallgatja az út két oldalán húzódó erdő felszabadult hangjait abban a szokatlanul békés hangulatban, ahol „normális körülmények között” turisták ezrei, autók százai, buszok tucatjai lármáznak, pufognak a hétvégeken.

AdobeStock_259827568

Képünk illusztráció: A Griffith Park az obszervatóriummal

Fotó: Taya Johnston / Adobe Stock

A koronavírus-járvány okozta lezárás a harmadik hónapjában jár csupán, de a park mentén élő lakosok számára már szembetűnő a változás: a természet lassan, de következetesen visszaköveteli jussát, melytől még nemrégiben is megfosztotta az ösvényein tolongó embertömeg. A közösségi oldalakon egymást követik a közvetlen észlelések prérifarkasok nászénekéről, mely behallatszik „karanténszobákba”, az elcsendesedett utcákon lopakodó, élelem után kutató mosómedvékről; mások fotókat tesznek közzé a kertjeikben, a kertvárosok kisebb parkjaiban, sőt, az útsávokat elválasztó zöld szigetek fáin megjelent karvaly- és bagolyfészkekről.

Az üzenet egyértelmű: amint mi, emberek eltűnünk valahonnan, oda azonnal benyomul a természetes élővilág.

A szakemberek szerint ezek az élőlények mindig is körülöttünk voltak, szinte az orrunk előtt élték az életüket, csak okosan tették. Kihasználták önteltségünket és szellemi vakságunkat. S most rajtunk van a csodálkozás sora… Mint ahogy Gary Hans is tapasztalta azon a szóban forgó szombaton. A parkban honos harkályok szokatlanul hangosan csevegve, trillázva, s persze kopácsolva sürgölődtek körülötte, miközben a turisták által ritkán, tán soha nem látott vándormadarak, mint például a nyugati sáfránytangarák (Piranga ludoviciana), a feketefejű magvágók (Pheucticus melanocephalus), a csíkoshátú trupiálok (Icterus cucullatus), vagy éppen a sisegő füzikék (Phylloscopus sibilatrix) rajcsúroztak önfeledten az aszfaltút menti erdőszélen.

USA - California - San Diego - Hooded Oriole

Képünk illusztráció: Csíkoshátú trupiál

Fotó: Adobe Stock

A cikk szerzője megjegyzi, hogy amióta a Griffith Park területére nem engednek be semmiféle motoros járművet, az aszfaltozott utakról eltűntek a halálra gázolt szürkemókusok, nyulak, gyűrűsnyakú kígyók vagy varangyos békák.

Hansnak, mint a Griffith Park Baráti Testületének egyik oszlopos tagjának, személyes tudomása is van arról, hogy az elmúlt hetek folyamán e természetvédelmi terület mélyéből előmerészkedtek olyan rejtőzködő életmódot folytató vadállatok, mint a rendkívül félénk erszényes rágcsálók, az északi oposszumok, a csíkos bűzösborzok, a prérifarkasok, a szarvasok, a hiúzok vagy a pumák, és láthatóvá váltak a park völgyeiben, hegyoldalaiban a felkészült természetbúvárok számára.

Ugyanakkor érdekes megfigyelés az is, hogy a karantén eddigi hossza nem volt még képes kiiktatni a nagyvadakból az autósztrádák által jelentett veszélyérzetet, s amely állat eddig nem lépte azt át, és inkább ragaszkodott a saját oldalterületéhez, az (egyelőre) még most sem teszi meg, inkább visszafordul.

65, 83, 67, 73, 73, 0, 0, 0, 83, 83, 85, 67, 118, 51, 72, 52, 115, 73, 65, 65, 65, 65, 65, 65, 65, 69, 65, 72, 49, 83, 115, 87, 55, 67, 77, 66, 68, 100, 75, 47, 85, 102, 107, 71, 100, 111, 89, 120, 74, 67, 48, 113, 49, 106, 104, 55, 90, 106, 66, 56, 84, 103, 50, 66, 101, 52, 52, 115, 84, 73, 100, 11

Képünk illusztráció: Északi oposszum

Fotó: Adobe Stock

Niamh Quinn, egy állat és ember közötti kapcsolatokat kutató tudós szerint bár a karanténnal járó események jócskán megváltoztatták az emberi viselkedésmódot az állatvilággal szemben, s ennek eredményeképpen szűkült a mezsgye az otthonok és a vadon között, óvatosnak kell lennünk, és egy ponton meg kell állnunk. „Távolságot kell tartanunk ember és állat közötti interakcióink során – mondja Niamh. Ennek főleg az az oka, hogy nem ismerünk minden betegséget, melynek csíráit magukban hordozzák.” Nem hangzik túlzónak ez a megállapítás, különösen, ha a jelen karanténállapotot kiváltó COVID-19-járványra gondolunk.

Forrás: Los Angeles Times

Cikkajánló