Új-Zéland madarai tobzódnak a COVID–19-járvány idején

A szigetország madarai imádják az életbe lépett korlátozásokat: nem kell többé rivalizálni az autókkal, a buszokkal, a repülőgépekkel vagy az emberekkel. A tollas jószágok egyre többen és bátrabban merészkednek be a városokba Új-Zélandon.

Szerző:
Joó Annamária
Fotó:
Adobe Stock
2020. április 16.

A szigetország madarai imádják az életbe lépett korlátozásokat: nem kell többé rivalizálni az autókkal, a buszokkal, a repülőgépekkel vagy az emberekkel. A tollas jószágok egyre többen és bátrabban merészkednek be a városokba Új-Zélandon.

Kereru száll le a hátsó kertek kerítésére, piwakawakák játszanak az öblök mólóin, és tuik énekelnek hajnalhasadáskor a kertvárosokban. Érdekes módon, az Új-Zélandon élő fiatal madarak a kirándulók inváziójának eltűnése után egyszerre kíváncsivá váltak – az ember iránt. Például a magányos erdészeket hosszan követik napi ellenőrző munkájuk során. A piwakawa, avagy legyezőfarkú madár egyébként is egy meglehetősen izgága, kíváncsi jószág, amely sokszor karnyújtásnyira is megközelíti az embereket.

A felbátorodott madarak – részben a hosszan tartó szárazság miatt is – élelem után kutatva, bemerészkednek a házak között lévő kertekbe. Ennek az a következménye, hogy a „maradj otthon!” szlogennek engedelmeskedő polgárok figyelme, a lelassult életforma miatt, a madarak felé fordult. Csodálják őket, és szórakoznak rajtuk.

Az egyik ilyen érdekes madár az óriás-gyümölcsgalamb, vagy maori nyelven kereru, amelynek népszerűségét mutatja a szigetországban, hogy 2018-ban az Év Madarává választották. Nevét onnan is kaphatta, hogy kedveli az érett gyümölcsüket, s mivel az a szervezetében megerjed, előfordul, hogy az alkoholtól „becsiccsent”, vagy egyenesen berúg. És mi ennek a következménye? Itt megnézhetitek:

A zaj, a légszennyezés, az autólámpák fényeinek csökkenése következtében madarak vették birtokba a közparkokat is, melyekben a karbantartás hiánya miatt burjánzik a vegetáció.

Hogy mit hoz a jövő, az igazából akkor fog eldőlni, miután megszűnnek a korlátozások. Visszaülnek-e az emberek az autóikba ugyanolyan számban, mint régebben? Vagy felfedezik a „home office” értékeit, előnyeit, és otthonról fognak dolgozni hetente egyszer vagy kétszer? Talán belenyugodnak abba, hogy a közparkok egy kicsit élhetőbbek maradnak a madarak és más apróbb élőlények számára, és nem kell mindenáron körömollóval lenyírt pázsitot teremteni rajtuk?

E kérdéseket e pillanatban senki sem tudja megválaszolni, habár az emberek többsége reméli, a településeken korábban ritkán látott madarak csoportos megjelenése felhívja a figyelmet a természet megóvására, az emberi tevékenységek által okozott klímaváltozásra és arra, hogy a járvány elmúltával nem fogjuk ott folytatni a környezetpusztítást, ahol abbahagytuk a COVID–19 koronavírus veszélyének felismerésének pillanatában.

Forrás: rnz.co.nz


Cikkajánló