Akik harmincegyszer végigmentek: Szabó András

András célja: 50 Gerecse50!

Fotó:
Szabó András magánarchívumából
2013. április 16.

András célja: 50 Gerecse50!

Miért indult el az első Gerecse 50-en? Milyen élmény volt?
Az első túrán azért indultam, mert akkoriban kezdtem a közepiskolai tanulmányaimat és ott volt természetjáró szakkör is. Rövidebb túrákkal kezdtünk, készültünk a Gerecse 50-re. Szeretném ezúton is megköszönni tanáromnak, Kavalecz Sándornak, hogy megszerettette velem a túrázást! Olyan élményeket kaptunk tőle, amelyek a mai napig meghatározzák az életem. Hogy milyen élmény volt az első Gerecse50? Fantasztikus volt, magam sem hittem el elsőre, hogy ez sikerülhetett! Emlékszem: nagyon el voltam fáradva.
Miért érezte úgy, hogy a következőn is elindul, aztán egyet sem hagy ki, s olyan elhivatott lesz, hogy most 1200 km-t (2400-et) vezet a Gerecse túra miatt, időt s pénzt nem sajnálva jön? (Ez az interjú emailen készült, mivel András nem Magyarországon él.)


Hosszú éveken át az tartotta bennem a lelket, hogy ha a tanár úr is részt vesz, akkor nekem is ott a helyem! Csalódott is voltam, amikor megtudtam, hogy egyet is kihagyott. De őt, mint tanárt is, annyira megkedveltem, hogy őmiatta is elindulok minden évben. Talán még egyszer összefutunk valahol egy állomáson. Nekem ez nem pénz kérdés. Jóval több annál: szenvedély!


Mi változott Önben az eltelt 31 év alatt? Belső dolgokra gondolok főleg..
Az évek során tapasztaltabb lettem. Nem nézem le azokat sem, akik feladják. Az első években talán csak mosolyogtam rajtuk, amikor ott álltak a buszmegállókban, amikor szakadt az eső. Ma már felnézek rájuk, mert ők is elindultak, csak feladták. Legfőképpen pedig az változott, hogy bízom saját magamban, hogy meg tudom csinálni! Ez nagyon fontos. Fontosabb, mint mondjuk egy jo túracipő. Jó időben mezitláb is lehet menni. És már a túrán arra gondolok, hogy milyen kár, hogy a következőre egy évet várni kell.


Milyen taktikája van?
Nincs különösebb taktikám. Az elején nem szabad nekilódulni túlságosan, mert az később megbosszulja magát. Sokakat utólértem már, akik elszaladtak mellettem. Nem szabad sokat cipelni, nem viszek hátizsákot sem, csak egy fényképezőgépet.


Mikor, mennyit és miket túrázik?
Amikor csak tehetem, akkor túrázok. Nem így hívom, csak járok egyet, akár több órán keresztül is. Leginkább az idegen tájak felfedezese indít meg. Két éve már annak, hogy Ausztriában kezdtem el dolgozni. Nagyon tetszik Salzburgerland, Voralberg és környéke es sorolhatnám a szebbnél-szebb helyeket. Munkám mellett mindig szakítok időt a környező hegyek-völgyek bejárására. Nemetországba is egy osztrák lizíngcegen keresztül kerültem ki. Nem a szakmámban dolgozom, mert ahhoz kevés a nyelvtudásom. Asztalos segéd vagyok jelenleg Kall városában. Végzettségem vegyipari gépész üzemmérnök. A Pollack MIhály Műszaki Főiskolán végeztem Pécsett. Másoddiplomámat munka mellett szereztem meg a Holcimnel. Mész- es cementipari szakmérnökkent végeztem 2002-ben. Sajnos azóta a Lábatlani Cementgyár is bezárt. Ez volt a korábbi munkahelyem 10 éven keresztül.


Mit ad a túrázás Önnek?
Szinte mindent! Leírhatatlan boldogságot, a természet szeretetét, a szépséget és az elmúlást egyszerre. Igyekszem pozitívan gondolkodni és nem veszem észre, ha elhúz mellettem egy kerékpáros vagy egy autó jön velem szembe, vagy a favágókat, akik ezen a napon sem tudnak pihenni. Észreveszem a mosolyokat az arcokon, a csigát, ahogy lassan átmegy az úton, vagy a napsugarat, a lombok közt.


Voltak-e holtpontok a túrán? Hogyan vészelte át ezeket?
Holtpontok leginkább a rossz időjárás esetén fordultak elő De mára már ezeket is másképpen kezelem. Elöre felkészülök minden eshetősegre. Időben kell indulni, delutánra gyakran elered az eső. Előfordult, hogy megfáztam, de ez is hozzátartozik ehhez a turához. Egy hét és elmúlik.


Akkor tudom, hogy jó formában vagyok, ha a Bánya-hegyre úgy tudok felmenni, hogy közben egyszer sem kell megällnom pihenni. Ezt tudom javasolni mindenkinek, aki csak teheti, hogy ne álljon meg közben! Ha sokan vannak és emiatt kétséges, hogy feljut-e így, érdemes egy kicsit megállni es várni, amíg elmegy a tömeg.


Azt kívánom, hogy legalább 50-szer teljesítenem végig a Gerecse 50-et, akkor elégedett leszek! És ezt kivánom útravalónak a többi indulónak is! Kitartás, minden a fejben dől el! Meg tudod csinálni, csak erre gondolj és ne vedd észre, hogy az állomásokon mennyien ülnek, csak menj tovább, mert nem adhatod fel!

Cikkajánló