Nem teljesen igaz, hogy minden ház kertjében megtalálható, de a védett házi rozsdafarkú igenis rászolgált a nevére.
A házi rozsdafarkú (Phoenicurus ochruros) a tavaszi hóolvadás után tér vissza hazánkba mediterráneumi vándorútját követően. Fészkét a legtöbb esetben időjárási hatásoktól védett helyen, például ereszcsatornák alatt, gerendákon, garázsokban, részben nyitott melléképületekben, építkezéseken kezdi építeni, de „C-típusú” odú kihelyezésével mi is tehetünk azért, hogy szaporodását elősegítsük.
Étrendjét leginkább rovarok, pókok teszik ki, a vonulási időszakban bogyókat is fogyaszt
Évente két vagy akár három alkalommal is költ. Átlagosan öt tojást rak, és az egyre éhesebb fiókákat a hajnali óráktól kitartóan eteti mind a két szülő. Karcsú testű, egyenes tartású madár, rozsdavörös farkát sűrűn rezegteti. Az öreg madarak egymástól jól elkülöníthetők.
A képen egy hím példány látható, a tojók világosszürkék
Természetes ragadozója emberi környezetben a karvaly és a szajkó, az éjszakai órákban aktív menyétformák is elragadhatják a tojásokat vagy a röpképtelen utódokat.
Nem zavarja az ember közelsége, szívesen fészkel az épületek védett helyeire. A fészket a tojó építi fűszálakból, gyökérdarabkákból, melyet tollakkal bélel ki
A költést nagymértékben veszélyezteti a házi macska jelenléte, fészket is kifoszthat és kirepülés után a rutintalan, ügyetlenebb fiókák is áldozatul eshetnek. Kirepülés előtt a fiókák hangos csiviteléssel jelzik, hogy hamarosan elhagyják a fészket, ezeken a napokon fokozottan érdemes odafigyelni, hogy házi kedvenc ne férhessen a frissen kirepült madarakhoz, amelyeket a szülők tovább etetnek. A házi rozsdafarkú nagy szúnyogfogyasztó, segítsük őt.
