Keresés eredménye

A napokban az újszegedi panelházak között havasi sarlósfecskék tűntek fel. Elképzelhető, hogy a megfigyelt négy madár költésbe is kezd.

Hazánkban rendkívül ritkán vendégeskedik ez a nem túl nagyméretű, elegáns partimadár. Legutóbb 2012-ben bukkant fel Magyarországon, a napokban a Kígyósi-pusztán figyelték meg. Hosszú citromsárga láb, feltűnő szemsáv. Vajon ki ő? Itt megnézheted.

Akasztó mellett egy hazánkban eddig még nem észlelt pintyfajt figyeltek meg. A trombitás sivatagipinty igazi madárritkaság, még a Kárpát-medencében sem sikerült eddig azonosítani, és ez az első hazai előfordulása.

Nem csupán életmódja, de táplálkozási szokásai is egyedivé teszik ezt a spéci csőrrel rendelkező szép énekesmadarat. Nézzük, mitől is érdekes a lucfenyők eme specialistája?

Magyarország madárvilágának egyik legszebb, más fajokkal összetéveszthetetlen képviselője április végén, május elején érkezik vissza hozzánk afrikai telelőhelyéről. A Nyugat-Európa egyes országaiból már eltűnt szalakóta az öreg, odvas fákkal tarkított füves élőhelyekhez, leginkább a legeltetett vagy kaszált területekhez kötődik. Jövője veszélyben forog, az elmúlt évek odútelepítési projektjei azonban ígéretes eredményekkel kecsegtetnek.

Földszínű tollazatának és kiváló rejtőszínének köszönhetően beleolvad a környezetébe, szinte láthatatlanná tud válni. Az egyetlen feltűnő rajta a testéhez képest jókora, sárga szeme. De vajon miért hívják bagolyfejű lilének vagy bagolyszemű sneffnek ezt az érdekes megjelenésű madarat?

Itt a dolmányos varjak fiókareptetési időszaka, ezért nem árt, ha résen vagyunk, de ne feledjük, a bütykös hattyúk és a macskabaglyok sem feltétlenül kedvesek az emberrel.

Eddig alig hússzor sikerült észlelni, most kettőt is láttak az Ópusztaszer melletti Baksi-pusztán.

Egy hazánkban nem őshonos, óriás ragadozó madarat fogtak be a Lupa-tónál. Később az is kiderült, hogyan kerülhetett hozzánk e Magyarországon nagyon ritkán látott sasféle.

Ha valaki mostanában az alföldi pusztákon jár, már láthatja a szélsebesen röpködő kék vércséket. A madarak, az egyik utolsó vonuló fajként április végén-május elején érkeznek vissza hozzánk Afrika délnyugati részén található telelőhelyeikről.

A kékbegyek az év nagy részében észrevétlenül élik életüket, kivéve a költési időszakot, amikor a kékmellű hímek kiülnek éneklőhelyükre, és onnan kiáltják világgá szerelmüket.

Különlegesen kecses megjelenése, jellegzetes lefelé hajló, hosszú csőre, fényesen csillogó tollazata összetéveszthetetlenné teszi. Repülése könnyed és szép. Ő a batla. Nem sűrűn láthatjuk Magyarországon, most három példány is felbukkant belőlük Kardoskúton és a Kígyósi-pusztán.

Ezzel a különleges népi elnevezéssel egy hosszú lábú partimadarat illettek régen, amely jellegzetes „lütyő-lityő-lütyő” hangja után kapta ezt a fura nevet.

A nagy kócsagot ma már az egész országban sokfelé láthatjuk, de nem volt ez mindig így, a 20. század elején félő volt, hogy a faj eltűnik Magyarországról. Szerencsére nem így történt, ennek emlékére pedig a nagy kócsag a magyar természetvédelem címermadara lett.

A gólyatöcsöt régen széki gólyának is hívták, mert színezetével és hosszú lábaival nagyon emlékezet a fehér gólyára. A gólyatöcsök már visszaérkeztek a telelőterületekről és javában készülődnek a költéshez.

Lassan május van, de a madárvonulás még mindig tart, a kései vonulók, mint a kék vércse, a szalakóta, a gyurgyalag, a kakukk vagy a sárgarigó mostanában érkeznek vissza telelőhelyeikről.

Tudtad, hogy az egyik legszebb tollazatú fakopáncsunk hímjei nászidőszakban a kopogás helyett inkább nyávogó hanggal jelzik a területüket? A tavaszi erdőben járva áprilisban megütheti a füledet ez a különleges hang. Érdemes meghallgatni ezt a „harkályéneket” az alábbi cikkre kattintva, hogy élőben is felismerd, amikor kirándulsz.