Keresés eredménye

A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME) idén is megrendezi az Országos Sasszinkront.

Éppen csak egy napra tűntek fel Dunatetétlennél, majd tovább is álltak a rendkívül ritka kóborlók.

Vonuló madár, a telet a mediterrán vidékeken, Afrikában vészeli át, de évről évre mindig akad néhány példány, amelyik megpróbál áttelelni nálunk. Nevét a hímek jellegzetes, távolból szóló kürtre emlékeztető, mély hangjáról kapta. Szerintetek melyik fokozottan védett gémfélét figyelték meg Kardoskúton?

Ilyenkor télen mindig megugrik a vetési varjak száma, de ez nem jelenti azt, hogy sok varjú élne nálunk. Ezek a hatalmas csapatok csak telelni jönnek hozzánk, a hideg orosz tél elől keresnek itt menedéket, és ha jön a tavasz, visszatérnek északi költőhelyeikre.

Az például megvan, hogy a nyelvét közel teljes testhosszúságúra ki tudja ölteni?

Október és április között kell nyitott szemmel járnia azoknak, aki idehaza is szeretnék megpillantani a messzi északról hozzánk érkező bukórécék egyik legbájosabb képviselőjét, a stabil európai állománnyal büszkélkedő kercerécét, amelynek fiókái nem holmi szokványos fészkekben, hanem természetes faodvakban látják meg a napvilágot.

A téli hónapokban még a nagyvárosok is meg tudják örvendeztetni a madárbarátokat. A parkokban, fasorokban számos északról érkezett vendég keres menedéket és legfőképpen élelmet. Érdemes hát nyitott szemmel járni, néha meg-megállni, és végigpásztázni a belvárosi fák csupasz koronáit.

A hideg, fagyos időszak beköszöntével egyre több természettel, madarakkal kapcsolatos írás foglalkozik a téli madáretetés mikéntjével és szabályaival, de jóval kevesebb szót ejtenek arról, hogy mi a helyzet a madáritatással. Pedig az etetés mellett ilyenkor az itatás is különösen fontos. Cikkünkben mutatjuk, miért.

A tél egyik hírnöke ez a szép énekesmadár, ami hazánkban október és március között figyelhető meg.

A Kiskunságon 11 éve járt utoljára a kopár vidékek madara, ami a fején lévő kettős tollpamacsról kapta a nevét.

Beköszöntött az idei madáretetési szezon, itt az ideje, hogy képeken is felvonultassuk az etetők gyakori és ritkábban látható látogatóit. A galéria képeinek többségét Miskolczi Timi Panny készítette, aki saját kertjében fotózza a madarakat.

A legtöbb szokásosan nagy lilikből van, de felbukkannak a vadlúdsokadalomban más fajok egyedei is, mint például a termetre nem túl nagy, ám igen látványos, gesztenyevörös-fekete-fehér színű veszélyeztetett madár. Melyik ritka vadlúdfajt fedezhetjük fel az alábbi videóban?

Kicsi, kedves, gömbölyded, és igazi színt visz a téli szürkeségbe. Nevét a hangjáról kapta, amely egy lágy, bánatosnak tűnő füttyentés. Északi tájakról érkezik, és a jó hír, egyre többen gyülekeznek a Maros árterében. Kitalálod, kik ők?

A tél közeledtével kisebb-nagyobb csapatokba állnak össze az Alföld nagy madarai. Esetenként akár 20 fős, vagy annál jóval nagyobb egyedszámú csoportokba is összeverődhetnek, és élelem után kutatva békésen együtt mozognak a lucernaföldeken, tarlókon.

Ködös, esős, hideg időben az embernek nem sok kedve van kimozdulni, pedig a természet ilyenkor is tartogat izgalmakat. A szegedi Fehér-tónál például vonuló és telelő madarak sokasága tartózkodik ebben az időszakban, ami nemcsak a tapasztalt madarászok, de a magamfajta amatőr madárbarátok számára is csábító élményeket ígér.

Magyarország leggyakoribb, általánosan elterjedt bagolyfajának képviselőit - gyakorta látható, hosszú tollfülükről - igen könnyű felismerni, a téli hónapokban pedig még arra is van esélyünk, hogy lakott területen pillantsuk meg őket, ahol olykor nagyobb csapatokba verődve várják az éj leszálltát, hogy vadászni induljanak.

A számok riasztóak. Az utóbbi negyven évben 600 millióval esett vissza a házi verebek száma világszerte. Európában 247 millió példánnyal van kevesebb mint 1980-ban.