Magyarország pallósoros ösvényei, II. rész

A Magyarország nagy részén terpeszkedő alföldi táj valaha a folyók, az árterek és a mocsarak világa volt. A hajdani vízi világ buja képét mára csak a gátak közé szorított árterek egy-egy apró foltja őrzi, ahol az időszakos vízborításhoz alkalmazkodott, áthatolhatatlan növényzet az úr. Többnyire ezekbe a sűrű szövetű, zöld „útvesztőkbe" engednek betekintést a pallóösvények, amelyekről a vizes élőhelyek pezsgő élővilágát is megfigyelhetjük.

Nádasban és nyílt víz fölött, zsombékon és ingoványban kanyargó cölöpsétányok országszerte találhatók, de persze az ország domborzati adottságai miatt legtöbbjüket a Dunától keletre kell keresnünk. A kínálat meglepően változatos: forrástó és láperdő, sekély tiszai holtág, part menti nádas, patakmeder vagy éppen tőzegláp – karakteres, jellegükben igencsak eltérő tájrészletek hosszú sorából választhat az, aki sétálna egyet valamelyik vizenyőben. A pallósorok látogatásához a nyári félévben rovarriasztó spray használata elengedhetetlen, az élővilág fürkészéséhez pedig a távcső nélkülözhetetlen eszköz.

Alábbi gyűjtésünkben összeszedtük Magyarország cölöpsétányait – a lista nem teljes, de a leghosszabb és legérdekesebb pallósorokat tartalmazza. (A leromlott állapotú, nagyon rövid vagy bizonytalan sorsú ösvényeket kihagytuk.) Mindegyikük megtalálható a Természetjárón és a Természetjáró appban a szükséges információkkal együtt.

Ami az Alföld vízi világából megmaradt

Ha alföldi vízpart, akkor Tisza-tó. Ott pedig 1500 méter hosszan mutatja be egyedi vízi sétány a Poroszlói-medence paradicsomát. A csak hajóval elérhető tanösvényt kilátó, játékos elemek és pihenősziget is tarkítja, különlegessége pedig abban áll, hogy a tó természeti képének máskülönben elérhetetlen részét teszi átjárhatóvá.

Nem messze az előző helyszíntől, a Hortobágyi Nemzeti Park területén 500 méter hosszú pallósor hatol az ősszel 30-50 ezer darunak „szálláshelyet" biztosító Kondás-tó nádasába. Közép-Európa egyik legfontosabb vízimadár-élőhelyén kisvasút is jár, és nagyobb sétákat is tehetünk a bivalyoknak is otthont biztosító tavak között. A Hortobágy-halastavi tanösvény felfedezése így legalább fél-, vagy akár egynapos programot jelent.

Egyszerű, tipikus pallósor épült a tiszakécskei Holt-Tiszára madármegfigyelő-toronnyal, információs táblákkal, játszótérrel és mezítlábas tanösvénnyel. A Nádirigó tanösvény 2500 méteres pallósora pont ideális egy délutáni sétára, könnyen megközelíthető, és tökéletes ízelítő a Tisza-holtágak „kozmoszából".

A mártélyi Tisza-holtág tanösvény a sok kidőlt vagy vízben álló fa, a sűrű nádasok, a süppedős partszakaszok és a fonatként összekapaszkodó erdő miatt se csónakkal, se lábon nem elérhető buja ingoványra, a folyószabályozások előtti árterek képére nyit kilátást. A 200 m hosszú deszkajárda egy szakaszon általában (kb. bokáig) vízborítás alatt van, körülötte pedig hangulatos ártéri ösvényekről figyelhetjük meg a szürke gémeket, bakcsókat, kis kócsagokat és fekete gólyákat.

Kétségtelenül a legötletesebb kialakítású cölöpsétány hatol a sándorfalvi Nádas-tó mocsaras, bivalyok járta mikrouniverzumába. A merengőnek nevezett pihenőépületek az égre, a víztükörre és a vízi környezetre is rálátást engednek, utóbbit ráadásul függőágyakban ringatózva is szemlélhetjük, de az 500 méteres pallósor végén kilátó is áll.

Eltávolodva a Tiszától, a Hajta mente mocsaraiban is pallósoros tanösvényre lelhetünk. A csapadékos időszakban a vízszabályozás előtti alföldi állapotokat bemutató területen 210 méter hosszan sétálhatunk a cölöpjárdán, és némi szerencsével akár vidrákat is megfigyelhetünk. A farmosi Kékbegy tanösvény pallósora július elejétől általában szeptember közepéig madárgyűrűzés miatt nem látogatható (ebben az időszakban hálókat feszítenek ki itt).