História

Egy elenyészett falu regényes templomromja – Herpályi csonkatorony

Herpály tipikusan az a fajta település, amelyet nem igazán érdemes a térképen keresni, mert nincs is rajta. Történt ugyanis, hogy a 17. század derekán, a török háborúk idején, mint annyi más alföldi falu, elnéptelenedett. De mégsem tűnt el teljesen, emlékét ma Berettyóújfalu keleti szegletében található középkori templom romjai őrzik.

Szerző:
Joó Annamária
Fotó:
Somogyvári D. György
2020. május 29.

Herpály tipikusan az a fajta település, amelyet nem igazán érdemes a térképen keresni, mert nincs is rajta. Történt ugyanis, hogy a 17. század derekán, a török háborúk idején, mint annyi más alföldi falu, elnéptelenedett. De mégsem tűnt el teljesen, emlékét ma Berettyóújfalu keleti szegletében található középkori templom romjai őrzik.

A változatosság kedvéért ezt a pusztatemplomot – avagy „csonkatornyot”, miként a helyiek nevezik – könnyen megtaláltuk. A kíváncsi utazónak mindössze végig kell hajtania Berettyóújfalu keleti szegélyét ölelő 42-es főúton, s a város utolsó keresztutcájában (Monostor utca) balra fordulnia. (Aki délről érkezik, annak az első keresztutca ez, és természetesen jobb kanyart muszáj tennie!). Csupán 300 méternyi, személyautóval is járható földút megtétele után, az első hajlatban váratlanul felbukkan előttünk a dombtetőt uraló torony.

Szó szerinti értelemben csupán a múltja teszi pusztatemplommá, a város épületeinek közelsége, a közelben dübörgő kamionforgalom miatt kevésbé romantikus a helyszín, hiányzik a környezet magányos „puszta jellege”, ezért vonzerejének titka leginkább a történetében rejlik.

A torony a 19. század közepe óta egymagában, árván mered az égre.

Akkor döntött úgy a helyi földbirtokos, hogy párja, az északi torony életveszélyessé vált, és ezért lebontatta. A még használható téglákat a berettyóújfalui református templom orgonájának alapjába építették be.

Az 1970-es években folytatott régészeti ásatások feltárták az alapok egy részét, és e munkálatok során összeállt a kép: valószínűsíthetően a 12. század végi herpályi lakosok még láthatták az ikertornyos, háromhajós, román stílusú kolostortemplomot, mely fénykorában ezen a helyen magasodott. A történelmet kedvelő látogató ennek tudatában nyel egy nagyot, amikor először megpillantja a ma is álló, maradék falakat, és félve érinti meg annak tégláit. Tisztában van azzal, hogy ez az érintés évszázadokat hidal át.

De miért nevezik herpályi illetőségű romtemplomnak, amikor a dombocska Berettyóújfalu belterületéhez tartozik? Igen, jól sejti a kedves olvasó: valamikor a késő középkorban egy maga nemében „virágzó” kis falu, Herpály házai népesítették be a környéket.

Egy 1418-ban kelt okirat szerint háromszáz lakosához három kocsma tartozott, melyek egyike vendégszállással is rendelkezett, a másik kettő viszont borospincével ápolta és javította a helyiek kedélyállapotát.

A település mindössze négy utcából állt, jelképe és büszkesége a kolostortemplom volt.

A honfoglalás után több mint egy tucat falu alakult ki Berettyóújfalu mai területén és közvetlen környékén. Ezek kalákájának Herpály volt a központja. Magukba olvasztották az itt talált, félnomád gazdálkodást folytató kisebb közösségeket, és idővel fontos szerepet játszottak vám- és pénzszedőhelyként. A később önállóvá vált Berettyószentmártonnak maga Mátyás király adományozott vásártartási jogot.

Magának a templom építésének pontos időpontját azonban homály fedi. Arról is vita folyik az egyháztörténészek között, valójában kik építették azt.

Egyes szakértői feltevések a johannitáknak, mások a premontreieknek, ismét mások a bencéseknek tulajdonítják a kolostormaradványokat.

Rómer Flóris, a magyar régészet atyja szerint nem lehetett Herpály falu temploma, hanem inkább egy Árpád-kori román stílusban felépített apátsági kolostortemplom romról van szó.

Az 1241–42-es tatárjárás idején a templom súlyos károkat szenvedett, a falut feldúlták, a lakosság életben maradt része elmenekült. Ennek ellenére Herpály néhány évtized elteltével újra benépesült, és a századfordulóra helyreállították a kolostortemplomot is. A falut a 17. században érte utol a végzete. Először a török seregeket támogató krími tatárok égették fel 1658-ban a Berettyó folyó völgyét, majd két évvel később Szejdi Ahmed budai pasa bosszúhadjárata pusztította végig ugyanezt a helyszínt, s ezzel pontot tett Herpály, s vele együtt a kolostortemplom krónikájának végére.

A falu nyomtalanul eltűnt a föld felszínéről, az egykori településre csupán a templomrom neve emlékeztet napjainkban.

Amit még érdemes megemlíteni a végső csapásról: e hadjárat egyik csatájában kapott halálos sebet II. Rákóczi György erdélyi fejedelem. A vagdalkozás során leesett a páncélsisakja, és három súlyos szablyavágást kapott a fejére. Az ónodi lovasok ugyan élve mentették ki őt a csatatérről, de később Váradon belehalt sérüléseibe.

A templomromnak a II. világháború adta meg a kegyelemdöfést. A torony súlyosan megrongálódott, ám 1959-ben a helyi műemlékbarátok összefogása megmentette a teljes pusztulástól. A régészeti feltárásokat követően 1975-ben befejezték az alapok helyreállítását, és a rom emléktáblát kapott, ma műemléki védettséget élvez.

A templom maradványai szabadon látogathatók, a kolostortemplom alapjai körüljárhatók.

A romok között sétálva jól ki lehet venni a fő- és mellékszentélyek elhelyezkedését, a hat kőalapra rakott támpilléreket, az oltár, a sekrestyekápolna és a lebontott északi torony helyét.

A tornyot lezárva találtuk, így a belsejébe nem lehet bejutni – csak a madaraknak. Pedig kilátópontnak nem lenne rossz, a kilátás a közel 10 méter magas építmény legfelső szintjéről parádés lehet a környék gabonaföldjeire és erdős részeire, illetve a Berettyó menti homokhátakra. A csonkatorony mindenkinek ajánlható, aki szeret elgondolkodni a múlt történésein.

Sajnos, nekünk az volt a benyomásunk, hogy a város mintha megfeledkezett volna e turizmus szempontjából ugyancsak jelentősnek számító nevezetességéről. A rom és annak környezete kicsit elhanyagoltnak tűnt, néhol eldobált energiaitalos dobozokat és papír zsebkendőket lehetett látni. Úgy gondoljuk, hogy az odavezető rövid útszakasz leaszfaltozása, a dombon lévő rét kaszálása, néhány rönkasztal fapadokkal, valamint egy hulladékgyűjtő felállítása nem kerülhet olyan összegbe, melyet a rom fenntartójának költségvetése alkalomadtán nem bírna el. Ám ennek hiánya nem vesz el a táj szépségéből és a romokból áradó békességből. A tágas tér nyáron remek piknikezőhelynek bizonyul.

Vigyázzunk egymásra a természetben is!

A koronavírus miatti kijárási korlátozásokat május 4-től vidéken, majd május 18-tól Budapesten és Pest megyében is enyhítették. Ezt kihasználva célszerű is minél több időt a szabad levegőn tölteni, de mindannyiunk biztonsága érdekében továbbra is be kell, illetve be érdemes tartani bizonyos rendszabályokat. Kerüld a zsúfolt helyeket, lehetőleg ne tömegközlekedéssel, hanem autóval vagy kerékpárral menj, a természetben is tartsd mindenkitől a 1,5 méteres távolságot, és ne feledd, hogy a 65 évesnél idősebbeknek a saját biztonságuk érdekében még jobb otthon maradniuk. Mi addig is igyekszünk minél több tippet adni a kevésbé felkapott kirándulóhelyekről, amíg teljesen helyreáll a rend. Jó túrázást!


Cikkajánló