História

Középkori lovagok legendáját őrizheti a somogyvámosi pusztatemplom

Somogyvámos határában, a festői somogyi lankák és gabonatáblák között, a mai Ihász-dűlőnek nevezett részen áll közel 800 éve a pusztatorony, amely romos állapotában is egyedi és gyönyörű. Maga a tömény középkor a puszta közepén. A kő és a föld együttese az évszakonként változó vegetációval, bármely hónapban lenyűgöző látványt nyújt.

Szerző:
Joó Annamária
Fotó:
Somogyvári D. György
2020. május 19.

Somogyvámos határában, a festői somogyi lankák és gabonatáblák között, a mai Ihász-dűlőnek nevezett részen áll közel 800 éve a pusztatorony, amely romos állapotában is egyedi és gyönyörű. Maga a tömény középkor a puszta közepén. A kő és a föld együttese az évszakonként változó vegetációval, bármely hónapban lenyűgöző látványt nyújt.

Enyhén szólva is kissé kalandosra sikerült a megközelítés. A népszerű autónavigációs program megtréfált bennünket, és egy hatalmas vargabetűt leírva, traktorok által szinte járhatatlanná tett földutakon, sűrű bokrok közé vezette járművünket az Ihász-dűlő útvesztőiben. Már-már elvesztettük minden reményünket, hogy rábukkanunk kirándulásunk célpontjára, amikor egy hirtelen, derékszögű fordulattal mesebeli látvány tárult elénk.

Ott magasodott előttünk a nyolcszáz éves kövekből és téglákból álló torony, a maga teljes valóságában, dacosan, kihívóan, fittyet hányva az idő múlásának.

Ez a rom csordultig van történelemmel. Minden eresztékéből szivárog a múlt. Elég, ha az ember kinyitja a szemét, és a történelem máris a képébe bámul.

Kis szerencsével talán még megérte az utolsó Árpád-házi király, III. András uralmának végét, megszenvedte a törökök pusztító hadjáratát, túlélte a sötét középkort, a két világháborút, s az azt követő immáron több mint 70 évet. És még most is ott tornyosul egymagában a pusztában. Nyolcszáz éves falakkal, titokzatos, középkori méltósággal.

A somogyvámosi pusztatorony – miként a helyiek nevezik – szántóföldtáblák közé szorulva, egy óriási szószos kanálra emlékeztető földnyelven áll, melyet keréknyomsáv-szélességű csapás köt össze a legközelebbi földúttal. A romtorony mögött fapadra és rönkasztalra leltünk. Leültünk, s némán, az ősi csendben perceken át a templom maradványait csodáltuk.

A határban egyetemes barna hangulat uralkodott, fátyolkék égbolt alatt: a romok rozsdabarnája keveredett a szántóföldek egészséges mélybarnájával, melyből éppen csak kidugták fejüket a világoszöld kukoricapalánták levelei. A torony felsőbb szintjei körül apró madarak röpködtek. Miután meggyőződtek arról, hogy számukra nem jelentünk veszélyt, zavartalanul folytatták a kiesett téglák és kövek helyének üregeibe rejtett fiókáik etetését.

Némi elmélkedés után nekiláttunk, hogy fölfedezzük magunknak a templomromot. Minket is elsősorban a karcsú, téglából épített, 21 méter magas torony érdekelt, s annak fejéke, a középkori gúlasisak. A torony talpazata szabályos négyszög, 4 x 4 méteres belmérettel, boltozott térből indul, azonban felfelé menet, a második emelet szintjén a keresztmetszete hirtelen nyolcszögletűvé válik, s ebben a formában olvad fokozatosan gúla alakúvá a sisakban.

A belsejében fölfelé tekintve még megpillanthatunk néhány csillagalakban egymáson átfektetett, szúette fagerendát, melyek a belső szegleteket kötik össze. Valószínűleg ezekre volt felfüggesztve a templom harangja.

A harang, mely a középkorban túlzengte a tevékeny élet zsivaját, melynek jól ismert hangja egyszer gyászt, máskor örömet hirdetett, veszélyre figyelmeztetett vagy éppen ájtatosságra intett.

A gerendák alatt négy félköríves ablaknyílás tekint a négy égtáj felé. A rajtuk keresztül beáramló fényben tisztán láthatóvá válnak a mesteri módon felrakott téglasorok, az egykori építők szakértelmét dicsérve.

A torony építési módjából kiindulva, Kozák Károly régész több hasonló nyolcszögletű torony korabeli történetét tanulmányozva jutott arra a következtetésre, hogy a „somogyvámosi templom kora gótikus átépítésének köze lehetett a magyarországi Johannita keresztes-ispotályos lovagokhoz”, akik a Szent János lovagrendhez tartoztak, és a keresztes háborúk során megsérült katonákat ápolták. Ezt a feltevést megerősíti az a tény, hogy nem messze Somogyvámoshoz, az egykori johannita konvent helyén, Csurgón szintén látható egy hasonló toronytípus. Egyébként oklevéllel igazolható az, hogy a rend birtokain, a 13. és 14. században több ilyenfajta torony épült, többek között Szegeden, és a délvidéki Aracson és Bácson.

A somogyvámosi torony a sekrestye hagyományos helyén épült, a szentélyszűkület „hónaljában”, magának a templomnak az elrendezése a kor ferences kolostortemplomaira emlékeztet, egy átjáróval a karzatra.

Manapság a torony mellett már csak a nyugati fal áll, és jól kivehető a félköríves szentély.

Írott források hiányában a szakemberek sem tudják, kik voltak a templom építői, s még a feltárások sem nyújtottak arról bizonyítékot, hogy mi volt a templomot körülvevő és a törökök által elpusztított falu neve.

A múlt század második felében Valter Ilona régész ásatásokat folytatott a helyszínen, és felderítette, hogy a mai romtemplom helyén egy „kisebb, félköríves kápolna állt”, amelyet valószínűleg a 12. században építettek. Ennek alapjaira húzták fel, kora gótikus stílusban a későbbi, sokkal nagyobb méretű templomot, felhasználva a kápolna északi falát, s kibővítve annak szentélyét.

Valter Ilona feltételezte, hogy az Árpád-kori Csopak faluhoz tartozott a templom, mivel egy 1229-es oklevél ezt a helyet, ezzel a falunévvel, a fehérvári káptalan birtokaként említi.

Furcsa érzés volt a szentély megmaradt, alacsony kőszegélyén üldögélve azon gondolkodni, hogy hét-nyolcszáz évvel korábban házak sorjáztak a simára boronált kukoricaföldek helyén, emberek tették mindennapi dolgaikat, akik itt születtek, szerettek, családot alapítottak és dolgoztak. Hallgatták a nyolcszögletű toronyban megszólaló harang zúgását, s az alsóbb szinteken lévő lőrésszerű ablakokból őrök figyelték, nem tűnik-e fel a látóhatáron az ellenség. Valahol a közelben kell lenni egy temetőnek is a barna föld alatt, ahol nemzedékek alusszák örök álmukat.

A somogyvámosiak büszkék a tornyukra. A település jelképének tartják, ezért megbecsülik, s gondozzák, ahogy kitelik szerény költségvetésükből. A faluban nemzedékről nemzedékre száll egy legenda, mely szerint a falak Koppány vezér egyik fiának, a kis Kupának holttestét rejti.

Az önkormányzat nemrégiben fehér murvával felszórt utat épített ki a toronyhoz, melyen rövid sétával el lehet érni a rom helyszínét, és melynek kiindulópontján, a falu szélén parkolóhelyet is létesítettek. Mindezt csak hazafelé indulásunkkor fedeztük fel. Úgy tűnik, az általunk használt GPS navigációs program munkatársai elfelejtettek szétnézni Somogyvámos környékén az utóbbi időben.

Megközelítés

Turistaút is vezet ide, Somogyvámosból a sárga sávon lehet idesétálni. Tipp: A somogyvámosi pusztatemplom kétségtelenül érdekes látvány, de nem tölti ki az egész napod. Érdemes összekötni a kirándulást a közelben lévő Krisna-völggyel és az ott található Indiai Kulturális Központ és Biofarmmal.

Vigyázzunk egymásra a természetben is!

A koronavírus miatti kijárási korlátozásokat május 4-től vidéken, majd május 18-tól Budapesten és Pest megyében is enyhítették. Ezt kihasználva célszerű is minél több időt a szabad levegőn tölteni, de mindannyiunk biztonsága érdekében továbbra is be kell, illetve be érdemes tartani bizonyos rendszabályokat. Kerüld a zsúfolt helyeket, lehetőleg ne tömegközlekedéssel, hanem autóval vagy kerékpárral menj, a természetben is tartsd mindenkitől a 1,5 méteres távolságot, és ne feledd, hogy a 65 évesnél idősebbeknek a saját biztonságuk érdekében még jobb otthon maradniuk. Mi addig is igyekszünk minél több tippet adni a kevésbé felkapott kirándulóhelyekről, amíg teljesen helyreáll a rend. Jó túrázást!


Cikkajánló