Egy népes, ciripelő család: a cincérek

Magyarország egyik legmegtermettebb bogara: a diófacincér

Akár hatcentisre is megnőhet ez az elegáns, barna cincérfaj, ami a nevével ellentétben nem kizárólag dió, de bükk-, tölgy-, juhar-, nyár-, fűzféléken is előfordulhat, meg persze az almát, cseresznyét, körtét sem kerüli el, a lényeg, hogy korhadó holtfáról legyen szó. Itt fejlődnek és ezzel táplálkoznak a lárvái, így ahol kevés a holtfa, ott sajnos kevés a cincér is, a diófacincér jelenléte pedig arra utal, hogy egészséges az erdő.

A kifejlett rovarokkal július-augusztusban találkozhatunk, ezek mindössze pár hétig élnek, amikor a legfőbb feladatuk a szaporodás. Ennek még a táplálkozást is alárendelik, van, hogy egyáltalán nem esznek, ha mégis, akkor fanedveket, gyümölcslevet nyalogatnak.

Nem véletlenül ilyen nagy a „műszerük”, azzal érzékelik a nőstények által kibocsátott fermonokat. A peték szintén a fák kérge alá kerülnek, és 2-3 hét alatt kelnek ki. A lárvák jellemzően 3-5 évig fejlődnek, a bábállapot szintén pár hétig tart.

Diófacincérrel Közép- és Dél-Európában és Ázsia nyugati részein lehet találkozni. Itthon középhegységekben, idős, vegyes állományú erdőkben, folyóparti ligeterdőkben, idősebb parkokban, arborétumokban, öreg gyümölcsödökben, nagy ritkán a saját kertünkben találkozhatunk vele. Ha szeretnénk megfigyelni, sötétedés után keljünk útnak, és keressük a holtfákat. A diófacincér Magyarországon védett, természetvédelmi értéke 10 000 Ft.

A címerállat: a havasi cincér

Júniustól augusztusig szúrhatjuk ki a fák törzsén pihenő, ritka havasi cincért, népes családjának talán leglátványosabb képviselőjét.Ugyan a neve ezt sugallná, nemcsak magashegységekben találkozhatunk vele. Európa nagy részén elterjedt, itthon a Dunántúli-középhegységben, a Mecsekben, a Dunántúli-dombság magasabban fekvő területein és az Északi-középhegységben él, leginkább a 400-800 méteres magasságban lévő erdőkben. Szintén az erdei ökiszisztéma egészségének, a sokszínű biodiverzitásnak az indikátora. A diófacincérrel azonos fejlődési stádiumokon megy keresztül, és szintén a holtfákhoz kötődik, legfőképp a bükkökhöz, de más lombhullató fák kérge alá is rakhatja a petéit. A lárvák hosszú évekig a fa belsejében nőnek és táplálkoznak, így segítenek a faanyag lebomlásában.

A Duna-Ipoly Nemzeti Park címerében szereplő kék-fekete rovar 15-40 mm-esre nőhet meg, és színeivel remekül beleolvad a környezetébe. A havasi cincérről is elmondható, hogy a hímek csápjai jóval hosszabbak, szerepük pedig ugyanaz: a nőstények feromonjainak érzékelése.

Ha havasi cincérrel szeretnél találkozni, érdemes napos időben bükkösök felé venned az irányt. Főként dél körül lehet rá esélyed, hogy egy idős fán megpillantsd. A faj védett, természetvédelmi értéke 50 000 Ft.

A parlagfűevő: sárgagyűrűs bogáncscincér

A cincérfaj neve két tulajdonságát is magában foglalja: egyrészt sárga sávos testért írja le, ami egy kicsit a fullánkos rovarokéhoz hasonlít, így elriasztja az ellenségeit, másrészt fő tápnövényére, a bogáncsra utal, amit nemcsak imágó, de lárvakorában is fogyaszt, ebbe rakja ugyanis a nőstény a petéit. A sárgagyűrűs bogáncscincért nem kell félteni, egész Európában megtaláljuk, Magyarországon pedig gyakori fajnak számít, és rendkívüli az alkalmazkodóképessége. Erre utal, hogy a bogáncs mellett más lágyszárúakhoz is tud kötődni, és lárváit az ürömlevelű parlagfűben is megtalálták már.

Ez a cincérfaj is kedveli a meleget, a fényt, és mozgékonynak mondható. Tavasz végefelé kezd szaporodni. A lárvái hónapokig élnek a lágyszárú növényben, közben többször vedlenek, majd bebábozódnak. A kifejlett, 1-2 centis egyed más cincérekkel ellentétben hosszú hónapokat élhet meg, ezalatt többször is szaporodhat. Közben a tápnövény levelét és szárát fogyasztja. Kártevőként a 80-as években azonosították a napraforgóban, de nem okoz komoly problémákat, sőt, a bogáncspopuláció szabályozásában még segít is.. A sárgagyűrűs bogáncscincér nem védett.

Megtévesztő színkombináció: a bársonyos darázscincér

A sárgagyűrűs bogáncscincérnél a darázscincérek sokkal jobban emlékeztetnek a fullánkos rovarokra. Több fajuk is van, Magyarországon a sárgafarú és a bársonyos darázscincér is előfordul. Utóbbi 6-20 mm hosszúra nő meg, és feltűnő fekete-sárga színekben pompázik,

A csápjai és a lábai sárgásvörös színűek.

A faj egész Európában előfordul, itthon országszerte elterjedt és gyakorinak számít, főleg tölgyesekben, de akár kertekben is találkozhatunk vele, májustól júliusig, napsütésben.

Érdekesség, hogy a nőstények lombos fák kérge alá rakják a petéket, a lárvák pedig itt táplálkoznak, a bársonyos darázscincér imágói viszont virágok nektárját és pollenjét fogyasztják. Át tud telelni akár lárva, akár báb, akár fiatalabb bogár formájában.