História

Egy úttalan templom, melyet különleges rommá sűrített az idő

Ha még nem hallottál a somolyi templomromról, nem hibáztatlak, mert nem tartozik az ismertebb és egyszerűen elérhető turistacélpontok közé. De ha szereted a kalandosan megközelíthető és emberek által alig járt helyeket, melyeknek olyan atmoszférájuk van, hogy napok múlva is nyugalom árad szét benned, amikor felidézed, azt javaslom, mindenképpen keresd fel egyszer.

Szöveg:
Fotó:
Somogyvári D. György
Joó Annamária
2021. szeptember 10.

Ha még nem hallottál a somolyi templomromról, nem hibáztatlak, mert nem tartozik az ismertebb és egyszerűen elérhető turistacélpontok közé. De ha szereted a kalandosan megközelíthető és emberek által alig járt helyeket, melyeknek olyan atmoszférájuk van, hogy napok múlva is nyugalom árad szét benned, amikor felidézed, azt javaslom, mindenképpen keresd fel egyszer.

Kevés olyan kirándulási célpont maradt Magyarországon, amelyet a kijárási korlátozással súlyosbított járványhelyzet után, nyár elején ne rohantak volna meg a szabadba és a természetbe vágyó tömegek. De a Tolna megyei somolyi templomrom egyike azoknak az eldugott helyeknek, amelyik megúszta a „népvándorlást”.

A Regöly határában, mezőgazdasági földek és szántók ölelésében, a Somolyi-patak bal oldalán, egy kis dombon álló rom érdekessége, a kalandos megközelítésen túl, hogy a templomot középkori oklevél nem említi, védőszentje is ismeretlen. Először írásos forrásban 1721-ben szerepel. Építési dátumát és pusztulását is csak becsülni lehet, mivel ezekről sem rendelkezünk pontos adatokkal.

Csupa feledésbe merült történet ez a templomrom. Apró téglák egymáson, felfeslő vakolat, boltívek, résablak, beomlott toronytető. Szinte minden szegletéből szivárog az ismeretlen múlt. Elég, ha az ember kinyitja a szemét, és a történelem máris a képébe bámul.

A varlexikon.hu szerint több szakember 14. század végén építettnek tartja, de valószínűbb a 15. századi építése késő gótikus stílusban. Építtetői az Újlakiak, vagy Ozorai Pipó is lehet. Az egykori Somoly (vagy Somogy) falu a török hódoltság után már nem népesedett be újra.

A török megszállást követően az elhagyatott faluban a templom még bizonyára állt. 1622-ben Somoly már Eszterházy tulajdon, lakossága pedig rác. Lakói a települést a 17. századi háborúk alatt hagyhatták el végleg, területét Regöly alá vonták be. A történeti források az 1820-as évektől a templomból már csak a ma is látható tornyot említik.

A csonka torony magányosan áll ki a szántóföldből, körötte pár lombos fa, bokor. Az idő is megenyhült, olyan szép őszi nap volt, amikor az alacsonyan járó nap aranypatinát terít a földre. Bámulom, ahogy bevág a fény a boltíves bejáraton, megtelepszik téglák közt, repedéseken, ablaknyílások szegleteiben.

Jó és megnyugtató figyelni a meleg, kora őszi tájat a pusztatemplom körül. Dimbes-dombos vidék, szántók, magas, fakóra száradt kukoricaföldek, sárguló erdősávok parcellázzák a vidéket. A kék ég alatt lengedező friss szellőben érezni lehet az ősz illatát. A csendes tájban magasztosan ácsorgó torony festői látványa megérinti a látogatót, és simán az egyik legjobb dolog lett, ami emberrel történhet egy ragyogó szeptemberi napon.

Megközelítés

A 65-ös főútról már jól látható a templom megmaradt tornya, és nincs is messze onnan, mégsem olyan egyszerű a megközelítése, mint ahogy elsőnek tűnik. A főúton Tamásitól Szakály felé haladva, közel félúton, balra megpillantunk egy adótornyot. Itt befordulunk a földútra, ahol le is parkolhatjuk az autónkat. A földúton továbbsétálunk addig, amíg keresztezzük a Somolyi-patakot. A patak menti fasor mellett találunk egy gazdák által használt keréknyomot, amelyen jobbra fordulunk, és kb. 800 méteres séta után megérkezünk a templomrom alá. Esős időjáráskor a földút személyautóval járhatatlan, és nem ajánlott a szántóföldekre sem bemenni, illetve a patak megduzzadása szintén nehezíti a rom megközelítését.

Cikkajánló