Tudástár

Éjszakázás a szabadban, sátor nélkül – Bivakolásról kezdőknek és haladóknak

Arra buzdítunk minden kalandvágyó, saját komfortzónájának határait ismerő, szükség esetén azok átlépésére hajlandó természetjárót, hogy sátrát otthon hagyva ismerkedjen meg a természetben éjszakázás semmihez sem fogható varázsával.

2021. július 24.

Arra buzdítunk minden kalandvágyó, saját komfortzónájának határait ismerő, szükség esetén azok átlépésére hajlandó természetjárót, hogy sátrát otthon hagyva ismerkedjen meg a természetben éjszakázás semmihez sem fogható varázsával.

Játéktér szabályokkal

A bivakolás nem más, mint sátor vagy egyéb épített menedék nélkül történő táborozás, éjszakázás. Ez a tevékenység rendszerint előre eltervezett, de egy váratlan szituációban vagy vészhelyzetben testi épségünk, életünk védelme érdekében szükségszerűségből is alkalmazható lehet – utóbbit kényszerbivakolásnak nevezzük. A bivakolás definíciója a legkevésbé sem hasonlít a másodfokú egyenlet megoldóképletére, egzaktnak még barátok között sem nevezhető, de hát mégsem szólhat minden a matematikáról. Mivel cikkünkkel élményszerzésre, nem pedig szabály- vagy törvénysértésre szeretnénk ösztönözni, gólyafészekben, rendőrautó tetején, leengedett vizű közparki szökőkútban vagy arborétumi virágágyásban még elméletben sem fogunk éjszakázni, ahogy látogatók elől elzárt barlangban, temetőben, más epreskertjében vagy fokozottan védett lejtősztyeppréten sem. A legtöbb gyalogtúrázót vonzó területekre, a hazai erdőségekre fókuszálunk.

Jó, ha tudjuk, hogy az erdőben huszonnégy órát meghaladóan üdülési, illetve sportolási célból tartózkodni, táborozni, továbbá sátrat felverni csak az erdőgazdálkodó hozzájárulásával szabad. A túrázók számára legkedvesebb erdők jelentős része védett vagy fokozottan védett természeti területen fekszik. A védett természeti területek állapotát és jellegét a természetvédelmi célokkal ellentétesen megváltoztatni tilos, a fokozottan védett természeti területeken pedig nem térhetünk le a jelzett turistautakról és a tanösvényekről. Korábban már foglalkoztunk ezzel a témával, de egy kis ismétlés nem árthat meg.

Többváltozós egyenlet

Tervezett bivakolásunk sikere legfőképpen a választott éjszakázóhely jellegétől, az időjárástól, a felszerelésünktől és testi-lelki állapotunktól függ. Az említett tényezők mindegyikét figyelembe kell venni, egymásra gyakorolt hatásukról nem szabad megfeledkezni. Egy sziklafal száraz időben alkalmasnak tűnő, szélvédett töve égszakadás esetén vizesárokká változhat. Legyengült, kiéhezett és dehidratált állapotban hidegtűrő és fizikai teljesítőképességünk drasztikusan lecsökkenhet. A vizes élőhelyek közelében az év jelentős részében vérszívó rovarok célpontjaivá válhatunk. Erős lehűlés idején fokozódik a hipotermia veszélye. Ezek a példák nem az elrettentést szolgálják, csak rávilágítanak arra, hogy célszerű észnél lenni. Szép időben természetesen egy szimpla hálózsákkal és egy mezei polifoammal is pazar esténk lehet a Balaton-felvidéken.

Magunkhoz mérten fitten, éhséget vagy szomjúságot nem érezve, tiszta elmeállapotban, megfelelő felszerelés birtokában lássunk neki az éjszakázóhely kiválasztásának. Kerüljük az árkokat, a sziklaperemeket, az erősen lejtő, egyenetlen, göröngyös vagy túlzottan süppedős, vizenyős talajú, éles kövekkel, szúrós növényzettel borított területeket. Vadcsapások, vadetetők, szórók és dagonyázóhelyek szomszédságában, kóbor kutyák járta, településekhez túlzottan közeli helyeken sose bivakoljunk. Szintén óvakodjunk azoktól a helyektől, ahová kőzettörmelék, illetve ág hullhat. Viharos időben ne magányos fák lombkoronája alatt keressünk menedéket.

Felszerelés

A szabadban alvásnál leginkább a hőmérséklettel, a széllel és a csapadékkal lehetnek gondjaink. Fázni és izzadni sem jó, ezért mindig az évszaknak megfelelő hőtartományú hálózsákot válasszunk. Hálózsákunk alá helyezzünk derékaljat.

Az a lényeg, hogy a kényelmi elvárásainknak megfelelő vastagságú és alapterületű, míg szigetelőképességében a bivakolás idejére várható hőmérsékleti viszonyokhoz passzoló darabot vigyünk magunkkal.

Amennyiben csak hálózsákban, tehát bivakzsák nélkül szeretnénk élvezni az idillt, de olyan helyre megyünk, ahol szúrós dolgok is felbukkanhatnak a talajszinten, akkor vagy zárt cellás derékaljat vigyünk, vagy egészítsük a kényelmes (önfelfújós, felfújható) fekhelyünket egy vékony, de strapabíró alátétponyvával, hogy elejét vehessük a nemkívánatos levegőkiáramlásnak. Csapadékmentes időben ez az alapszett jó választás, ám ha biztosra akarunk menni, pakoljunk be a hátizsákunkba egy könnyű sátorlapot is, amelyet túrabotjaink, erdőben fellelt ágak és/vagy feszítőzsinórok segítéségével feszíthetünk ki alvóhelyünk fölé. A napsugárzástól is védő ponyvamenedék installálása némi rutint igényel, ezért bölcs lehet még az éles bevetést megelőzően begyakorolni a dolgot. Akár házunk kertjében, akár egy park csöndes szegletében.

Bivakzsákból lélegző és nem lélegző anyagú, vízlepergető és valóban vízálló, szűk és tágas szabású, részben nyitott és teljesen lezárható, továbbá tasakszerű és merevített, a vízszintes síktól jócskán elemelt fejrészű is létezik. A nem légáteresztő anyagú modellekben könnyedén befülledhetünk, aminek rendre csatakos reggeli ébredés és kialvatlanság az eredménye. Ezt elkerülhetjük, ha külső védvonalunkat nem cipzárazzuk vagy húzzuk be teljesen, így azonban testhőnk egy része kiáramlik a külvilágba, a hulló csapadék pedig be is eshet a „párakieresztő szellőzőnyíláson”. A komoly, membrános modellek esetében ilyen szellőzős-beázós problémákkal nem kell küszködnünk, cserébe viszont mélyen a pénztárcánkba nyúlhatunk.

Szerencsére azoknak sem kell feltétlenül lemondaniuk a száraz hálózsákban alvásról és ébredésről, akiknek se bivakzsákjuk, se sátorlapjuk nincsen, mert egy közönséges izolációs fóliával, pár méter zsinórral és némi kreativitással csodákat lehet tenni.

Ennek a csillogó, leheletvékony fóliának egyébként minden természetjáró elsősegélykészletében ott kell(ene) lennie, és ez nem vicc vagy túlzott óvatosság. Ha semmilyen bivakolós felszerelés nincs nálunk, de az élet úgy hozza, hogy hosszú órákat, esetleg egy teljes éjszakát kell a szabadban töltenünk sérülés vagy bármilyen nem várt esemény miatt, ezzel a speciális takaróval a kihűlést, a túlhevülést és az elázást is elkerülhetjük.

Függőágyazás

Ha felidézzük magunkban a bivakolás definícióját (sátor vagy egyéb épített menedék nélkül történő táborozás, éjszakázás), könnyen beláthatjuk, hogy bizony egy klassz függőággyal felvértezve is hódolhatunk a műfajnak. Ha függőágyban szeretnénk éjszakázni, alaposan fel kell készülnünk az estére. Nyári napokon elegendő lehet a hálózsák, hűvösebb időben azonban már egy derékaljra is szükségünk lehet. Szükség esetén egy filléres polifoam is megteszi, a kifejezetten függőágyazáshoz tervezett, rendszerint elnyújtott csepp alakú derékaljak nyújtotta komfortról azonban így le kell mondanunk. Választhatunk speciális függőágy-melegítőt is, amelyet kívülről kell a függőágy aljához erősíteni. Az éjszakázás kellékeit (ivóvíz, lámpa, telefon, nassolnivaló stb.) úgy célszerű elhelyezni, hogy azok a kezünk ügyében legyenek. A nemkívánatos betolakodók (pókok, rovarok) ellen moszkitóhálóval védekezhetünk, amely csak akkor hatékony, ha egyetlen pontján sem tudnak bejutni az állatkák. A szűk terektől ódzkodók számára a csőszerű, kis „belmagasságú” moszkitóhálók helyett a tágasabb, akár rudazattal is merevített modellek lesznek a nyerők. Az eső, a szél és a napsugárzás ellen sátorlappal védekezhetünk, tehát ugyanazzal a ponyvamenedékkel, amelyről cikkünkben korábban írtunk.

Folyadékbevitel

Az emberi test 50–75%-a víz, víztartalmunk pedig korunk előrehaladtával csökken. Az, hogy mekkora mennyiségű folyadékot kell a szervezetünkbe bevinnünk, hogy elkerüljük a kiszáradást, azaz a dehidrációt, illetve az ezzel járó tüneteket (kínos szomjúságérzés, szájszárazság, fejfájás, szaporább szívverés, csökkenő vizeletmennyiség, a fizikai és szellemi teljesítőképesség romlása, gyengeség, súlyos esetben zavartság, eszméletvesztés, kóma), rengeteg dologtól függ, és itt most a környezeti hőmérséklettől kezdve – a fizikai aktivitás intenzitásán és időtartamán át – a viselt ruházatig tényleg számtalan tényező van játékban. Alapvetően folyadékháztartásunk egyensúlyára kell törekednünk. Egyensúly akkor van, ha a vizelettel, verejtékezéssel, bőrön keresztüli párolgással, légzéssel és széklettel leadott, valamint a folyadékként és táplálékkal felvett, illetve az anyagcsere-folyamatok során termelt (úgynevezett oxidációs) víz mennyisége megegyezik. A felvett folyadék mennyisége tehát nem más, mint az ivással és az evéssel bevitt folyadék mennyisége. Ha feltétlenül kellene mondani egy irányadó vízbeviteli értéket, akkor az 3,7 liter lenne férfiak esetében, nőknél pedig 2,7 liter, de ebben benne van a termelt és a táplálékkal felvett víz mennyisége is (a kettő együtt körülbelül 1 liter), ezt ne feledjük! Ahogy azt sem, hogy nyári kánikulában és/vagy aktív sporttevékenységet végezve ennek a mennyiségnek többszörösére is szükségünk lehet, és a verejtékezéssel távozó elektrolitok (Na, Cl, K, Ca, Mg) pótlásáról szintén gondoskodnunk kell. Igyunk rendszeresen, egyszerre ne sokat, lehetőleg vizet vagy magas víztartalmú folyadékot, eszegessünk szépen és kiegyensúlyozottan, élvezve az életet.

Bivakolós felszereléslista

– hálózsák

– derékalj (függőágyazás esetén opcionális)

– bivakzsák (opcionális)

– sátorlap (opcionális)

– izolációs fólia (az elsősegélykészletben a helye)

– ivóvíz és élelem

– fejlámpa

– mobiltelefon

A cikk a Turista Magazin 2020. július-augusztusi számában jelent meg.

Cikkajánló