​Vadkempingezés – Legális vagy illegális kaland?

Sokan kóstolnak bele a természetélmény esszenciájaként is felfogható vadkempingezésbe, holott csak nagyon kevesen vannak tisztában azzal, hogy ezt miként lehet legálisan megtenni. Utánajártunk a dolognak.

Fotó:
Adobe Stock (kiemelt kép)
2021. augusztus 11.

Sokan kóstolnak bele a természetélmény esszenciájaként is felfogható vadkempingezésbe, holott csak nagyon kevesen vannak tisztában azzal, hogy ezt miként lehet legálisan megtenni. Utánajártunk a dolognak.

Arra a kérdésre, hogy lehet-e Magyarországon legálisan vadkempingezni, nem lehet egyértelműen és általánosságban véve azt mondani, hogy igen vagy nem. Bölcsebbek vagyunk, ha azt feleljük: igen is meg nem is, illetve az attól függ. Kezdésnek nézzük, miként határozhatnánk meg a vadkempingezést magát, mert az értelmező szótárakra nem hagyatkozhatunk. A mi értelmezésünk szerint a kempingezés – beleértve az e tevékenységtől gyakorlatilag elválaszthatatlan sátorozást is – minden olyan formája vadkempingezésnek minősül, amely során táborhelyünk, illetve éjszakázóhelyünk olyan területen (jellemzően természeti területen) fekszik, amely hivatalosan nem minősül kempingnek vagy nomád táborhelynek, a civilizációtól, a lakott területektől pedig rendszerint távol esik.

Vadkempingezni természetesen a család nyugalmat árasztó, öreg tőkéknek otthont adó szőlőskertjében vagy a saját tulajdonunkban álló, hagyásfákkal ékesített legelőn is lehet, de lássuk be: nem ez a jellemző. Hanem az, hogy rábökünk a térképre, hogy abban az erdőben, annak a tónak a partján, azon a sziklás fennsíkon, azon a hangulatos réten szeretnénk sátrat állítani.

Irány az erdő!

Az erdőről, az erdő védelméről és az erdőgazdálkodásról szóló törvény (a továbbiakban: Evt.) értelmében az erdőben – annak rendeltetésétől függetlenül – pihenés, üdülés, sportolás és kirándulás céljából gyalogosan, emberi erővel hajtott kerékpárral, lóval, valamint az erdészeti feltáróhálózat részét képező erdei úton sport- vagy turisztikai célú, lóval vontatott járművel bárki saját felelősségére közlekedhet, illetve ott tartózkodhat, amit az erdőgazdálkodó tűrni köteles, kivéve, ha más jogszabály azt korlátozza, vagy az arra jogosult a látogatás korlátozását az Evt.-ben foglaltak alapján elrendelte. Ez lesz a kiindulópontunk, innen haladunk tovább lépésről lépésre, hogy lássuk, az élet nem fenékig tejfel, csüggedésre azonban nincs okunk. Üdülési, sportolási, kirándulási célból – a kijelölt út kivételével – gyalogosan, kerékpárral és lóval sem vehető igénybe az erdősítés területe, amíg a rajta lévő faállomány a két méter átlagos magasságot el nem éri, valamint az erdőrezervátum magterülete.

A természetjárók számára kifejezetten fontos információt hordoz az Evt. azon paragrafusa, amelynek értelmében az erdőgazdálkodó hozzájárulásával szabad az erdőben huszonnégy órát meghaladóan üdülési, illetőleg sportolási célból tartózkodni, táborozni, továbbá sátrat felverni.

Mit is jelent ez? Azt, hogy amennyiben ezen tevékenységek időtartama nem haladja meg a 24 órát, szabad előttünk a pálya, nem kell az erdőgazdálkodói hozzájárulást „beszereznünk”. Ez klassz hír, hiszen láthatjuk, hogy nem tilos az erdei táborozás és az erdei sátrazás Magyarországon. Ezt a kérdésben illetékes Agrárminisztériummal kapcsolatban álló külsős szakértőnk is megerősítette.

Mégsem dőlhetünk hátra nyugodtan, abból kiindulva, hogy amennyiben tartjuk magunkat a 24 órás kerethez, illetve elkerüljük az erdőrezervátum magterületét és a fentebb említett (még nem kellőképpen felcseperedett fák lakta) erdősítéseket, akkor minden rendben van. Túl egyszerű lenne ez így, és most kúszik be a képbe az a bizonyos „ kivéve, ha más jogszabály azt korlátozza” rész, amely már szemet szúrhatott a figyelmesebbeknek. Dobpergés! Védett természeti területen lévő erdő esetén az Evt. rendelkezéseit a természet védelméről szóló törvényben (a továbbiakban: Tvt.) foglalt eltérésekkel kell alkalmazni. Bizony, és éppen ez a törvény lesz a „szűk keresztmetszet”, ráadásul nemcsak erdők esetében, hanem úgy általában is.

Óvjuk, védjük a természet értékeit!

Száraz, korábbi cikkeinkben évekkel ezelőtt már részben bemutatott, de mind a mai napig aktuális információk következnek, amelyek a legkevésbé sem pihentető esti mesébe illők, mégsem megemészthetetlenek. A nemzeti park, a tájvédelmi körzet, a természetvédelmi terület és a természeti emlék a védett természeti területek kategóriájába tartozik.

Magyarországon valamennyi forrás, láp, barlang, víznyelő, szikes tó, kunhalom és földvár a Tvt. erejénél fogva (ex lege) védelem alatt áll.

A lápok és a szikes tavak természetvédelmi területnek, a források, a víznyelők, a kunhalmok és a földvárak természeti emléknek, a barlangok pedig természeti értéknek minősülnek. Védett természeti értékek ezenfelül a védetté vagy fokozottan védetté nyilvánított élő szervezetek (növények, állatok, gombák, zuzmók) egyedei, fejlődési alakjai, szakaszai, azok származékai, illetőleg az élő szervezetek életközösségei (társulások), továbbá az ásványok, az ásványtársulások és az ősmaradványok.

A Tvt. erejénél fogva fokozottan védett a nemzeti park természeti övezete (ha úgy tetszik, a legértékesebb része), a bioszféra-rezervátum magterülete, továbbá az erdőrezervátum magterülete. E törvény továbbá úgy rendelkezik, hogy amennyiben egy adott védett természeti érték vagy terület védelme csak különleges intézkedéssel biztosítható, a természeti értéket, területet vagy annak egy részét fokozottan védetté kell nyilvánítani. Fokozottan védett természeti területtel – némi túlzással élve – gyakorlatilag bárhol összefuthatunk, hiszen nemcsak a nemzeti park természeti övezete, a bioszféra-rezervátum magterülete és az erdőrezervátum magterülete rendelkezhet ezzel a státusszal, hanem többek között a tájvédelmi körzetek vagy a természetvédelmi területek egyes részei is.

Szusszanjunk egyet, ha pedig szükségesnek érezzük, olvassuk el még egyszer a csak „részben megemésztett” mondatokat, bajunk nem lesz belőle. Védett természeti területen a természetvédelmi hatóság engedélye szükséges többek között a járművel történő közlekedéshez, az arra kijelölt mezőgazdasági és erdészeti használatú utak, az engedélyezett tevékenységek végzéséhez szükséges munkagépek, valamint a feladatukat ellátó – külön jogszabályokban erre feljogosított – személyek járműveinek kivételével. Ez azért fontos, mert amíg az Evt. az emberi erővel hajtott kerékpárt nem tekinti járműnek, a Tvt. annak tekinti. Oké, a bringázás egy dolog, de mi van a gyaloglással, a kirándulással, a túrázással, úgy általában a védett természeti területen való tartózkodással?

Fokozottan védett természeti területre történő belépéshez – a jelzett turistautak és tanösvények kivételével – a természetvédelmi hatóságnak a nemzetipark-igazgatóság szakértői véleményének figyelembevételével kiadott engedélye szükséges. A legkeményebb kiskapukeresők mondhatnák, hogy akkor majd jól felverjük a sátrat a fokozottan védett természeti területen áthaladó, jelzett turistaút kellős közepére, hogy más ne férjen el rajta, de ezt a lehetőséget célszerűbb a józanság talaján maradva elvetni.

Fokozottan védett természeti területeken tehát tilos a jelzett turistautak és a tanösvények elhagyása, ami egyben azt is jelenti, hogy még az elméleti lehetőség sem adott táborozásra, sátorozásra, vadkempingezésre (vagy bármi másra).

A „sima” védett természeti területek vonatkozásában nem tartalmaz turistaút- és/vagy tanösvényelhagyási tiltást vagy korlátozást a Tvt., így akár azt is gondolhatnánk (joggal), hogy az ilyen területeken már lehet gyalogszerrel szabadon császkálni (tartózkodni), ami előfeltétele a táborozásnak, sátrazásnak, vadkempingezésnek. Nem tévedünk feltétlenül, ahhoz azonban, hogy nagyobb fokú bizonyosságot szerezzünk elképzeléseink helyénvalóságáról, mélyebbre kell ásni a jogszabályok világában. Védett természeti területen vagy annak meghatározott részén ugyanis a közlekedést és a tartózkodást – ha a védelem érdekei szükségessé teszik – a természetvédelmi hatóság korlátozhatja, illetve megtilthatja. Szuper! Amennyiben tehát a tartózkodás korlátozva vagy tiltva van, értelemszerűen a vadkempingezésnek is lőttek.

Fontos továbbá, hogy valamennyi védett természeti területre – az ott tevékenységet folytatókra kötelező erejű, tízévente felülvizsgálandó – természetvédelmi kezelési tervet kell készíteni. A dokumentum a természetvédelmi célkitűzéseket, stratégiákat, kezelési módokat, valamint az esetleges korlátozásokat és tilalmakat tartalmazza. Számunkra az érintett (ún. tervezési) területekre történő belépésre, valamint az ott-tartózkodásra vonatkozó előírások és esetleges korlátozások lehetnek különösen érdekesek a Tvt. általános rendelkezésein felül.

Példaként a Belsőbárándi-tátorjános Természetvédelmi Terület, valamint a Somogyvári Kupavár-hegy Természetvédelmi Terület (jogszabályban megjelent) természetvédelmi kezelési tervének látogatásra vonatkozó előírásait mutatjuk be. Előbbi esetében „a terület látogatása csak természetvédelmi érdekeket szolgáló tevékenység esetén, szakvezetéssel történhet”, utóbbinál pedig „a látogatók csak a kijelölt útvonalakat használhatják”. Hoppá, gondolhatnánk, hiszen nem fokozottan védett természeti területekről van szó.

Nem kell szomorkodni, nézzük meg inkább a Mátrai Tájvédelmi Körzet természetvédelmi kezelési tervét, amelyben többek között ez szerepel: „A terület gyalogosan szabadon látogatható, kivéve a fokozottan védett természeti területeket. Fokozottan védett természeti területen a kijelölt, jelzett turistaútról letérni tilos.” Ez már sokkal inkább megfelel annak, ami egy átlagos természetjáró fejében van a védett és a fokozottan védett természeti területekről, de hangsúlyozzuk: azt, hogy egy védett természeti terület gyalogszerrel szabadon látogatható-e, vagy sem, nem önmagában a Tvt. kérlelhetetlenül szigorú betűje, hanem az adott területre vonatkozó, esetenként szezonális – rendszerint védett vagy fokozottan védett madarak költési, illetve fiókanevelési időszakát érintő – látogatási korlátozásokat is tartalmazó természetvédelmi kezelési terv határozza meg végső soron. A korlátozások tényéről nekünk értelemszerűen nem a természetvédelmi kezelési tervekből kell értesülnünk (akit nagyon érdekelnek, mert előre akar tervezni, az megtalálhatja e dokumentumokat a termeszetvedelem.hu weboldalon is), elég csupán nyitott szemmel járnunk a terepen, az illetékeseknek ugyanis információs táblákat kell kihelyezniük az érintett területre bevezető utak, ösvények mentén, hogy tájékoztassák az arra járókat. Fokozottan védett természeti területek esetén tisztább az ügy, ahogy azt pár sorral feljebb írtuk.

Idekívánkozik továbbá, hogy az Evt. egyik paragrafusának értelmében az erdőgazdálkodó átmenetileg korlátozhatja és feltételhez kötheti az erdő egyes részeinek látogatását, amennyiben az ott-tartózkodás életet vagy testi épséget veszélyeztet, avagy az egyes erdőgazdálkodási munkák végzését veszélyezteti vagy akadályozza. A vadászat időtartamára a vadászatra jogosult az erdőgazdálkodó hozzájárulásával átmenetileg korlátozhatja az erdő egyes részeinek a látogatását.

A fejtegetés végére hagytuk a Tvt. egyik legklasszabb „ütőkártyáját”, amelyek értelmében tilos a védett természeti terület állapotát (állagát) és jellegét a természetvédelmi célokkal ellentétesen megváltoztatni. Hát, fogas kérdés, hiszen ha abból indulunk ki, hogy outdoor menedékünk pár négyzetméteren lenyomja a gyepalkotó növények hajtásait, illetve többet le is tör belőlük, akkor bizony akár meg is változtathatja. Nem véletlen a feltételes mód. Ha kellő körültekintéssel járunk el, akkor nem változtatja meg, a sátorállítás tehát önmagában nem „tiltólistás tevékenység” a Tvt. értelmében. Ezt az egyik nemzetipark-igazgatóságnál dolgozó külsős szakértőnk is megerősítette.

Vajon egy sátor felállítása megváltoztatja egy védett természeti terület állapotát (állagát) és jellegét?

Akkor lehet vadkempingezni, sátorozni természetvédelmi oltalom alatt álló területen? Fokozottan védett természeti területen tilos, védett természeti területen pedig vagy igen, vagy nem. Ha a védett természeti terület természetvédelmi kezelési tervében az szerepel, hogy csak a kijelölt utakat használhatják a látogatók, akkor nem lehet, illetve ha időszakosan nem látogatható a terület, akkor a szóban forgó időszakban sem lehet. Ezen korlátozásokról információs táblák hivatottak tájékoztatni az érintett területeken járókat. Amennyiben a védett természeti terület természetvédelmi kezelési tervében nem szerepelnek ilyesfajta látogatási korlátozások, akkor lehet, de értelemszerűen csak abban az esetben, ha nincs érvényben egyéb (pl. erdőgazdálkodási munkák vagy vadászat miatt elrendelt) látogatási korlátozás az adott területen. Dióhéjban.

Más birtokán

Hozhatja úgy az élet, hogy egy számunkra ismeretlen tulajdonos szőlőjében, egy községi focipályán vagy egy templomkertben kell felállítanunk a sátrunkat. Legyen az a kiindulási alap, hogy tiszteletben tartjuk más tulajdonát, tulajdonhoz fűződő jogát, a közterületet pedig tekintsük szigorúan közterületnek, ne a saját udvarunknak. Ökölszabályként fogadjuk el, hogy a felsorolt helyszínek „vadkempingezés” céljából történő igénybevételéhez tulajdonosi hozzájárulásra van szükségünk, amelyet sok esetben még akkor sem fogunk megkapni, ha személyesen összefutunk az illetékessel.

Mi már sátoroztunk más szőlőjében, községi focipályán és templomkertben is. Tulajdonosi hozzájárulást is szereztünk: láttuk, hogy ott kapálgat a szőlősgazda, megkérdeztünk, maradhatunk-e estére, rábólintott; felhívtuk a községi önkormányzatot telefonon, beszéltünk a polgármesterrel, mondta, nem gond, hajrá, srácok, mi pedig örültünk; becsöngettünk a plébániára, kijött a tisztelendő, előadtuk a sztorit, áldását adta. Ne becsüljük alá a kommunikáció erejét, de ne opcióként tekintsünk rá ilyen esetekben, hanem kötelességként!

Útravaló

Sok mindenről volt szó, de korántsem mindenről, ami ahhoz kell, hogy a vadkempingezés legális keretek között maradjon. A cikkünkben leírtak a vízitúrázókra és a bivakolással kacérkodókra is vonatkoznak. Utóbbiak jellemzően a szabad ég alatt kívánják eltölteni az éjszakát, de simán behúzódhatnak egy fedett erdei pihenőhelyre vagy egy esőházikóba is, ha a helyzet megkívánja. A geodéziai mérőtornyokat kerüljük, több is életveszélyes állapotban van, a szabadon látogatható kilátókban viszont nem tilos álomba szenderülni, csak ezt lehetőleg ne akkor tegyük, amikor másokat is megzavarhatunk a panorámafürkészésben.

Indulás előtt csekkoljuk a természetvédelmi térképet (a fokozottan védett természeti területek határai sajnos egyetlen szabad felhasználású, országos lefedettségű térképen sem szerepelnek, táblák ugyanakkor vannak a terepen), ha pedig nagyon ráérünk, akkor a jogszabályban megjelent természetvédelmi kezelési tervekbe is belekukkanthatunk. A nemzetipark-igazgatóságok és az erdészetek honlapjait szintén célszerű végigböngészni.

Arra kérjük a vadkempingezést tervezgetőket, hogy csakis a vonatkozó szabályokat és előírásokat betartva, a természet és környezetünk védelmére prioritásként tekintve vágjanak bele a kalandba, erdőben és védett természeti területen pedig kizárólag az arra kijelölt, kiépített tűzrakó helyeken rakjanak tüzet.






Cikkajánló