A folyóvizek kategorizálásában nincsenek éles határok, de akkor mégis melyik fogalom mit jelöl?
A legkisebb folyóvizeket ér, csermely, patak, a legnagyobbakat folyó és folyam néven szokták megkülönböztetni. Ezt a sorrendet már az általános iskolában megtanuljuk, de a fogalmak pontos meghatározása már sokaknak fejtörést okoz. Nem véletlenül. A vízföldrajz fogalomtárában ugyanis megtaláljuk a definíciót, a gyakorlatban viszont sokkal nehezebb dolgunk van egy vízfolyás megítélésében. Kezdjük a forrástól, hiszen a víz útja innen indul, mígnem végül a tengerbe vagy óceánba folyik.
A kezdetek
A lehullott csapadék egyszer valahol felszínre tör, ezt nevezzük forrásnak. Lehetnek természetes és foglalt (kiépített) források. Csoportosításuk történhet geológiai, biológiai, használati, kémiai, fizikai és állandósági szempontok szerint. A felszínen útnak induló vékony vízfolyást főként az irodalmi nyelvben használt ér szóval illetjük. A kutatók finnugor eredetűnek tartják a szót, melynek eredeti jelentése „vérér” vagy „vékony csík” lehetett. Az ér a vízfolyások vízhozam szerinti csoportosításában az állandó felszíni vízfolyások legkisebb egysége. Jellemzően sekély, szélsőséges vízjárású kisvízfolyás, melynek medrében túlnyomó részén dús vegetáció burjánzik. Mértékegységekkel nehezen meghatározható: mint kisvízfolyás átlagos vízhozama <5 m³/s.
Rákóczi-forrás (Mátrafüred)
A másik „kis patak” jelentésű szavunk
Az érnél nagyobb, a pataknál kisebb, esetlegesen elapadó vízfolyás a csermely. Ennek a szónak az eredetét pontosan ismerjük: a Kassán átfolyó Csermelye-patak nevét tették köznévvé, majd a szó végéről elhagyták az -e-t. A Kazinczy Ferenc által terjesztett új kreációt a napjainkban is használt szláv eredetű patak (potok) szó helyettesítésére találták ki. Konkrét paraméterekkel nem rendelkezik. A Pallas Nagylexikon ekképpen definiálja a csermelyt: szélesebb medrű, mint az ér, és száraz időszakokban kiszárad. A népnyelvben egyébként a hasonló hangzású csergeteg vagy csörgeteg szavaink is kis patakot, patakocskát jelölnek, ezek után nem nehéz következtetni a csörgedezik ige jelentésére. A Csermely egyébként ritka női név is lehet.
Az Által-ér itt érkezik meg a tóhoz, majd tovább siet a Duna felé
Akkor mi a patak?
A fentiek után nem csoda, ha elbizonytalanodtunk. A patak keskeny medrű, sekélyes, maximum néhány tíz kilométer hosszú állandó vízhozamú felszíni vízfolyás. A magyar természetföldrajzi rendszerezés szerint azok a vízfolyások tekinthetők pataknak, melyek hossza nem haladja meg a 100 km-t, vízgyűjtőterületük pedig kisebb 1000km²-nél.
Nehéz megkülönböztetni a patakokat a csermelyektől vagy az erektől, mivel gyakran nem a besorolás szerint nevezték el őket, hanem a köznyelvben meghonosodott elnevezésük érvényesül. Jó példa erre a Duna egyik mellékfolyója, az Által-ér, amely hossz és vízhozam tekintetében is meghaladja azokat a paramétereket, melyek egy érre jellemzőek.
A zöld ismét átkelt a Kemence-patakon
Folyó vagy folyam?
A folyó olyan felszíni vízfolyás, amely az erek, csermelyek és patakok vízét összegyűjti, 100 és 1000 km közötti hosszúságú, és más folyóba, tóba, tengerbe vagy óceánba ömlik. Folyó eredhet tóból is, vízgyűjtő területe pedig 1000 és 150 ezer km² közé esik. A folyam kifejezést általában az adott folyó hajózhatóságával hozzák összefüggésbe, azonban paraméterekkel rendelkező fogalomról van szó. Ez a legnagyobb felszíni vízfolyás: legalább 1000 km hosszú és 150 ezer km² vízgyűjtőterülettel bír. Ha több, mint 2500 km hosszú és 1 millió km² vízgyűjtő területű, akkor óriásfolyamnak nevezik. Ilyen például az Amazonas.
Hogy lesz valakiből kilométer- és turistaereklye-gyűjtögető?
A füzéri vár fehér falai már a távolból virítanak a csupasz kőoszloprengeteg tetején.
