Klímaváltozás, környezetszennyezés, a természetes élőhelyek pusztulása mind hozzájárulnak ahhoz, hogy állat- és növényfajok halnak ki. Nemcsak a távoli országok egzotikus állatait fenyegeti kihalás, hanem közvetlen környezetünkben is elkezdődött a változás – világszerte legalább félmillió faj van akkora veszélyben, hogy végleg eltűnhet a Föld színéről.
A legutóbbi felmérések szerint Magyarországon a közösségi jelentőségű fajok – azok az állat- és növényfajok, amelyek megőrzése különösen fontos az Európai Unió szempontjából, mivel veszélyeztetettek, sérülékenyek, ritkák vagy csak egy adott térségre jellemzők – 65%-ának a helyzete kedvezőtlen vagy rossz.
Az elevenszülő gyík, a kaszpi haragossikló, a lápi póc, a magyar szöcskeegér vagy a délvidéki földikutya csak néhány példa azokra a fajokra, amelyeknek a teljes hazai állománya eltűnésével fenyeget a közeljövő.
Sok olyan faj is veszélyben lehet, amit még nem is ismerünk
Nehéz teljes körű képet kapni a fajkihalásról: a Vizzu adatvizualizációjával készült történetünkben megmutatjuk, hogy milyen skálán helyezkedik el az egyes fajok kihalásának kockázata, a fajok kiértékelésének változása. Ugyanis a Föld élőlényeinek nagy részét bár még nem is ismerjük, de már veszélyben lehetnek.
A WWF Magyarország felkérésére készült adatvizualizáció a Természetvédelmi Világszövetség (IUCN) Vörös Listájának kutatása alapján készült, mely kihangsúlyozza: leginkább a növényvilágot fenyegeti kihalás; a zárvatermők vezetik a sort, ezt követik a halak, a rovarok, a madarak és a hüllők. A legveszélyeztetettebb gerincesek a kétéltűek, őket követik az emlősök és a hüllők. A növény- és állatvilágunk drasztikus változásával, átalakulásával pedig az járhat, hogy a biodiverzitás csökkenése valószínűleg gyorsabb és nagyobb volumenű, mint gondoljuk.
A Nagyvárad közelében élt csigafajt már elvesztettük
Az emberi behatásoknak köszönhetően már a kihalt fajok között tartunk számon egy olyan vízicsigafajt, amelyik csak egy kőhajításnyira a magyar határtól, egy Nagyvárad közeli tóban élt egészen 2014-ig.
A bordás homorcsa nevű csiga kizárólag a Nagyváradhoz közeli püspökfürdői Pece-tóban élt, amelyet egy melegvizű forrás táplált, ezért a víz egész évben langyos volt. A faj itt helyben alakult ki, és a természetes elterjedési területe az egész világon egyedül ez a kisméretű tó volt.
A bordás homorcsa egészen a múlt század végéig nagy számban fordult elő a tóban.
Utána az egyedszám jelentős csökkenést mutatott, melynek fő oka az élőhelyet ért zavarás és a növekvő szennyezés volt. Ezzel párhuzamosan a tó vízszintje is csökkenni kezdett, ahogy a környéken egyre több nyaraló, szálloda és fürdő épült, ezek közül pedig többen is a felszín alatti rétegből kinyert melegvizet használták fűtésre és a medencék feltöltésére.
Ezek a vízkivételek részben a hatóságok tudtával és beleegyezésével, részben illegálisan történtek. A tó haldoklása a benne élő fajok sorsát is meghatározta. Bár a kutatók a kiszáradás előtt a tóban élő halakból és a csigákból is „kimentettek” több példányt azzal a céllal, hogy fogságban szaporítják, majd miután az élőhely újra jó állapotba kerül, visszaeresztik őket. A kutatók erőfeszítései azonban a bordás homorcsa esetén nem jártak sikerrel, a fogságban szaporítás kudarcot vallott, és nem tudták megmenteni a fajt a kihalástól.
A természet mohó kizsákmányolásának következménye
„A jelenleg zajló fajkihalási hullám csupán egyike azoknak a súlyos problémáknak, amelyekben az ember okozta globális környezeti válság testet ölt. A talaj termőképességének drasztikus csökkenése, a vízkészletek válsága, a klímaváltozással összefüggő egészségügyi kockázatok növekedése és az élőhelyek pusztulása mind ugyanennek a válságnak más-más megnyilvánulásai” – mondta Fehér Zoltán, a WWF Magyarország természetvédelmi vezetője.
A fajok eltűnésének közvetlen ökológiai hatásai sokszor nem azonnal érzékelhetők, ezért sokan hajlamosak alábecsülni jelentőségüket.
Pedig a fajkihalásokra nem elszigetelt eseményként, hanem következményként kell tekintenünk – annak következményeként, ahogyan mi, emberek bánunk a természettel és a természeti erőforrásokkal.
Ahogy a jelenlegi társadalmi-gazdasági rendszer használja a természeti erőforrásokat, az nem fenntartható, ami az ökoszisztéma működésében komoly diszfunkciókhoz vezet. A nem megfelelő működésnek látható jelei vannak már most, de ha így folytatjuk, akkor ennél csak súlyosabb lesz. Ilyen diszfunkció például a talajok termőképességének rohamos leromlása, a vízzel kapcsolatos problémák – többek között az aszályok és villámárvizek – súlyosbodása, a környezetszennyezés miatt és a klímaváltozás következtében fokozódó egészségügyi kockázatok, valamint a természetes élőhelyek állapotának romlása.
„A Pece-tó története sajnos nagyon jól példázza, hogyan vezet a természet mohó és kontrollálatlan kizsákmányolása végleges, visszafordíthatatlan veszteségekhez”
– tette hozzá Fehér Zoltán.
->siteRenderer->imageSrc(null, 'https://crm.mtsz.org/msite/24/TVQHFT5H6FK.jpg', 270, 366, '', '', false, false, '', '', false, 1, false);?>)
Hogy lesz valakiből kilométer- és turistaereklye-gyűjtögető?
A füzéri vár fehér falai már a távolból virítanak a csupasz kőoszloprengeteg tetején.
