Hogyan fotózz a természetben? – Az egyszerű turista örömképei

Ma, amikor már mindenkinek a zsebében ott lapul egy okostelefon, szinte természetes, hogy képeken is hazaviszünk sok élményt és szépséget a természetből. De amikor lehajolunk egy szép virághoz, netán meglátunk egy állatot, legyen az egy apró bogár, egy helyes mókus, egy előttünk elcsusszanó sikló, vagy egy fészkéhez siető madár, akkor vajon tudjuk-e, mi a helyes viselkedés?

Sokfélék vagyunk, de mi most alapvetően a természetben fotózók két nagy csoportját fogjuk megnézni, hogy mik azok a dolgok, amiket érdemes szem előtt tartaniuk fotózás közben. Mostani, első cikkünkben az „egyszerű” turistát vesszük górcső alá, a következő részekben pedig azokat a fotósokat, akik kifejezetten a fényképezés céljával indulnak útnak.

Az első esetben, amikor valaki pusztán csak az élményeket szeretné képekben hazavinni, egyszerűbb dolgunk van, hiszen nekik főként ugyanazokat a szabályokat kell betartaniuk, mint az átlagos túrázónak, azaz a kulturált, etikus természetjárásra törekedni.

Tudd, hova léphetsz!

Az első és legfontosabb, hogy mindig tartsuk szem előtt, hogy mi csak vendégek vagyunk a természetben. Az ott élő állatoknak ez az otthona, és mi sem örülnénk, ha idegenek trappolnának végig rajta. Természetes, hogy szeretnénk megörökíteni egy szép növényt, virágot, esetleg gombát, netán egy csodaszép lepkét, de amikor megközelítjük őket, jobb, ha tisztában vagyunk a következőkkel.

Így ha nem épp az út mellett van a fotótéma, és nincs teleobjektíves gépünk, akkor csak messziről csodáljuk meg. Nem véletlenül jelölték ki ezeket a területeket, hiszen itt sok olyan növény, állat, de akár geológiailag fontos képződmény lehet, amit óvatlan járkálásunkkal tönkretehetünk.

A kevésbé szigorú, védett területeknél a törvény nem tiltja a kijelölt útról való letérést, de ahogy az előbbi kategóriánál, itt se véletlenül kapta meg a védett minősítést a terület. Hacsak nem vagyunk minden állat és növény nagy tudora, jobb, ha elfogadjuk, hogy nem feltétlenül tudjuk, éppen mire léptünk vagy feküdtünk egy jó fotó kedvéért, így itt is leginkább az útról könnyen megközelíthető témákat fotózzuk. Ráadásul ezeken a területeken előfordulhatnak olyan helyek is, ahová mégis korlátozzák, vagy meg is tiltják a belépést,

Vegyünk például egy szabadon látogatható barlangot, amely védett denevérek otthona. A barlang bejáratánál biztosan lesz tábla, ami figyelmeztet minket erre, hogy mely időszakban töltik ott szokásos téli pihenőjüket, amikor jobb, ha nem zavarjuk őket, bármennyire is szeretnénk meglesni és lefotózni az apró, függeszkedő bőregereket.

A legkönnyebb dolgunk az állami erdőkben, nem védett területeken van, hiszen ezeken a helyeken szabadon közlekedhetünk. Így talán ezek a területek azok, ahol leginkább kiélhetjük fotózási szenvedélyünket. De nem árt tisztában lenni azzal, hogy az erdőben a vadak a kijelölt utakon számítanak ránk, így ha nem szeretnénk elijeszteni őket, akkor inkább az úton sétálva figyeljük őket, hátha lencsevégre kaphatunk egy szép őzet vagy szarvast.

Ne zavarj!

Apropó, vadak! Reméljük, már mondanunk sem kell, hogy ha árvának tűnő kis őzgidát vagy mezei nyúl kölykét látjuk kucorogni a földön, akkor semmiképp se akarjuk egy kép kedvéért megközelíteni, netán megsimogatni, hiszen elijeszthetjük, de ha nem is szalad el, az anya visszatérve megérezheti a szagunkat, és akkor magára hagyhatja kicsinyét.

Ha meglátunk egy vadat, ne kezdjük el üldözni a fotó kedvéért, ha pedig vadmalacokba botlunk, akkor viszont jobb, ha szedjük a lábunkat, hogy minél messzebb kerüljünk tőlük, nehogy a fotózás hevét az anyamalac hűtse le.

Madarak esetén, ha költési időben fészket fedezünk fel, szintén nem tanácsos közel menni, hogy ne zavarjuk a tojásokon ülő madarakat, és a fiókáikat etető szülőket. Maximum messziről, távcsővel figyeljük őket, a teleobjektívvel rendelkező fotósok pedig akár még pár szép képet is készíthetnek a távolból.

Semmiképp se próbáljuk étellel magunkhoz csalogatni az állatokat egy közösségi oldalon sok lájkkal kecsegtető poszt kedvéért, nemcsak azért, mert a számunkra finom rágcsa nem tesz jót nekik, hanem ezzel az ő túlélésüket is kockáztatjuk. Ha túlzottan az emberhez szoknak, mert rájönnek, hogy így könnyebben jutnak élelemhez, akkor lehet, hogy a természetes élelemszerző ösztönüket zavarjuk meg ezzel. Jó példa erre a Bükkben is kóricáló néhány róka, akik teljesen rászoktak a koldulásra.

Ne tedd tönkre!

Ha virágot, gombát, vagy valamilyen szép növényt szeretnénk fotózni, ne rendezzük át a környezetét, és legfőképp ne tépkedjük ki a téma körül a növényzetet a szebb háttér reményében, mert sosem tudhatjuk, milyen értékes dolgot teszünk épp tönkre, vagy esetleg milyen apró állatnak dúljuk fel a lakhelyét.

A hatalmas virágmezők sokakat arra csábítanak, hogy a növények ölelésében készítsenek fotót magukról, és ezért belesétálnak a mezőbe, netán még bele is fekszenek. Védett virágok esetén beláthatjuk, hogy ez nem épp természetszerető cselekedet, és hatalmas természeti kárt okozunk ezzel. De nemcsak a védett virágok esetén nem szép dolog beletrappolni a mezőbe, egy gyönyörű repce-, bíborhere-, vagy mézontófű-mező, egy virágzó napraforgótábla letaposása is ugyanolyan illetlen cselekedet, ráadásul a tulajdonosnak komoly anyagi kárt is okozhatunk.

Mindkét esetben készítsük a képet az út széléről, úgy is épp elég látványos lesz a fotó a közösségi oldalra, ha pedig közeli képet szeretnénk a virágról, onnan azt is megtehetjük. Így az utánunk jövők is ugyanazt a szép virágmezőt csodálhatják meg, és nem egy csúnyán letaposott területet.

És mivel ez a rész az átlagos túrázót célozta, aki okostelefonnal, esetleg egy nagyon egyszerű fényképezőgéppel fényképez, és az elkészült képek tényleg csak a családi emlékeket és a közösségi oldalak falait fogják színesíteni, így sok olyan természetfotós szituációt nem érintettünk, amelyhez már komolyabb felszerelés és tudás szükségeltetik. Hogy a „fekete öves” természetfotósoknak még mi mindenre kell odafigyelni a fotózásnál, hogy az etikus legyen, azt a következő részekben járjuk majd körül.