A botanikus kertekre általában úgy tekintünk, mint gyönyörű helyekre, ahol jókat lehet sétálni a sok-sok növény között. A botanikus kertek azonban a fajbemutatás mellett ma már fontos természetvédelmi munkát is végeznek.
Napjainkban a fajok kihalása egyre komolyabb problémát jelent. A fajok kihalási rátája ugyanis ma nagyságrendekkel magasabb, mint a földtörténeti átlag, ráadásul ma már nem geológiai léptékű idő alatt történnek a változások; egy emberöltő is elég ehhez. Az okok között pedig nem egy globális természeti jelenség, egy becsapódó meteor, vagy egy vulkánkitörés, hanem az ember áll.
És mielőtt azt gondolnánk, hogy a fajkihalás csak távoli egzotikus szigeteket érint, az a helyzet, hogy ma már a közvetlen közelünkben is előfordul, ahogy azt a mára kihalt bordás homorcsa (Melanopsis parreyssii) nevű különleges vízicsiga faj esete is mutatja, ami 2014-ig egy Nagyvárad melletti tóban élt.
Van, ahol különösen ritka élőhelyeket is őriznek
A botanikus kertek a 20. század második felétől kezdtek el természetvédelmi munkát is végezni, a veszélyeztetett fajok természetesen élőhelyen kívüli megőrzése, illetve felszaporításának és visszatelepítésének terén. Ahogy azt Fráter Erzsébet Botanikus kertek a 21. században című könyvében olvashatjuk, vannak olyan hazai botanikus kertek is, ahol nemcsak fajokat, de eltűnőben lévő élőhelyeket is őriznek.
Soroksári Botanikus Kert
A Soroksári Botanikus Kertben például a Duna-Tisza-közére jellemző, és mára már nagyon visszaszorult meszes talajú láprétet és homokpusztagyepet láthatunk, az Erdőtelki Arborétumban pedig egy védett égerláp-társulást, de lehetne még sorolni a hazai példákat.
A rekorder indiai lótusz magja 2000 év után is kicsirázott
Nemcsak az élő növényeket, de a nyitva-és zárvatermők esetében a magokat is meg lehet őrizni, amelyek kulcsfontosságú szerepet játszhatnak egy esetleges katasztrófa után. Ennek megfelelően a magbankok többségében azoknak a mezőgazdasági növényeknek a magjait őrzik, amelyek az emberiség élelmezésében a legfontosabb szerepet játsszák.
A biodiverzitás vészes csökkenésével párhuzamosan azonban egyre több helyen gyűjtik a veszélyeztetett vadon termő növényfajok magjait is.
A magbankokban a magvak csírázóképességének megtartásához speciális körülményekre van szükség, ezért a magok nedvességtartalmát jelentősen csökkentik, és folyamatosan -20 fok alatt tartják azokat. Hogy meddig maradnak csírázóképesek a magok? Eddig közel 150 éves magok csírázóképességét igazolták kísérletekben, de vannak extrém példák is. Az indiai lótusz esetében például egy japán ásatásról származó, 2000 éves magot tudtak kicsíráztatni és felnevelni.
Július végétől szeptemberig virágzik az indiai lótusz
A Pannon Magbankba 910 faj magjait gyűjtötték össze
A Földön 1300 körül van a magbankok száma. A legnagyobb magbankot a leggazdagbb élőnövény-gyűjteménnyel rendelkező londoni királyi botanikus kert, a Kew Gardens működteti. A Milleniumi Magbank azonban nem itt, hanem Londontól 50 km-re, egy másik botanikus kertben van, és benne 40 ezer növényfaj magjait őrzik.
Magyarországon 2015-ben indult el a Pannon Magbank, ahol 910 Kárpát-medencében őshonos faj magjait tárolják.
Ezek között 204 védett faj, valamint 45 fokozottan védett faj magjai is ott vannak. A magokat három helyszínen tárolják, Tápiószelén a Nemzeti Biodiverzitás- és Génmegőrzési Központban, a vácrátóti Nemzeti Botanikus Kertben, ahol a maggyűjtési munkát koordináló Ökológiai Kutatóközpont Ökológiai és Botanikai Intézetének központja is található, valamint az Aggteleki Nemzeti Parkban.
A Pannon Magbankról, a biológiai sokféleségről, illetve a botanikus kertek természetvédelmi munkájáról többet is megtudhatsz a vácrátóti botanikus kert Berkenyeházának kiállításán. A Turista Magazin október-novemberi számában pedig a fajkihalásokról olvashatsz egy átfogó cikket.
Forrás: Fráter Erzsébet Botanikus kertek a 21. században
A vácrátóti Nemzeti Botanikus Kert oldala
->siteRenderer->imageSrc(null, 'https://crm.mtsz.org/msite/24/J5VKJS69CYF.jpg', 270, 366, '', '', false, false, '', '', false, 1, false);?>)
