Keresés eredménye

A denevérek a téli időszakban barlangokba, bányajáratokba húzódnak telelni. A mennyezetről kapaszkodó állatok ilyenkor hibernálják magukat, ezért ha zavarás miatt váratlanul fel kell ébredniük, az akár végzetes is lehet számukra.

Budapest természeti értékekben az egyik leggazdagabb európai nagyváros. A jó kirándulóhelyeket sokan ismerik, de az ott fellelhető értékekkel a legtöbben nincsenek tisztában. Sorozatunkban szeretnénk bemutatni néhányat a főváros helyi jelentőségű védett területei közül. Ezúttal a budai hegyekben barangoltunk.

A kétéltűek a klímaváltozás által az egyik leginkább érintett élőlénycsoport. Hosszú távú megóvásuk érdekében a Bükki Nemzeti Park Igazgatóság természetvédelmi projektet indított a Mátrában és a Keleti-Cserhát területén.

Fatörzsbe vésett szívecskét valószínűleg már mindenki látott, mostanában viszont az is egyre gyakrabban előfordul, hogy az élő fákba különböző ábrákat vésnek a természetben járók. Biztosan sejted, hogy ez nem tesz jót a növénynek, most azt is kifejtjük, miért, és megpróbálunk utánajárni, mi készteti arra az embert, hogy belerondítson a természetbe.

A hétvégén a börzsönyi erdők csendjét motorzúgás verte fel. Mondanunk sem kell, védett területen tilos a terepmotorozás, mert komoly károkat okoz a természetben. Egy összehangolt akciónak köszönhetően ezek az illegális terepmotorosok most pórul jártak, a probléma azonban sajnos nem egyedi.

Hogy mennyire egészséges egy erdő, azt többek között a benne élő harkályok faj- és egyedszáma is jelzi. Ahol harkályok élnek, ott öreg és holt fák is vannak, s ha ők megfelelőnek találnak egy élőhelyet, annak számos más faj is örülhet.

Ki gondolná, hogy vannak olyan kaktuszfajok, amelyek remekül elvannak nálunk, nemcsak otthon a cserépben, de kint a természetben is. De mit keresnek kaktuszok a kiskunsági homokon, a Vértes sziklagyepén vagy a Pilis lejtőjén? És miért nagy baj, hogy ott vannak?

Hegyről leszáguldó bringások, az erdő csendjét felverő motorzúgás; aki rendszeresen túrázik, annak ezek az élmények bizonyára nem jelentenek újdonságot. A Turista Magazin novemberi számában megnéztük, hogy az illegális utakat választó kerékpárosok és motorosok milyen nyomokat hagynak maguk után a természetben.

A Fővárosi Állat- és Növénykertbe vittek már erdőből és közparkból mentett, illetve teljesen jól fejlett sünt is, sokuknak az égvilágon semmi baja nem volt. Csak a legfiatalabb, legkisebb sünök lehetnek veszélyben a tél közeledtével.

A sünök téli álmot alszanak, s ahogy egyre hidegebbre fordul az idő, gallyakból, ágakból, száraz levelekből fészket készítenek maguknak. A puha, meleg vacokban akár öt hónapot is átalusznak. Segítsük a kertünkben élő sünöket, például azzal, hogy az összegyűjtött avart nem égetjük el, inkább süntanyát alakítunk ki belőle.

Az ibériai hiúz egyike azon fajoknak, amelyek az utóbbi évtizedekben a gondos védelmi programoknak köszönhetően menekültek meg a kihalástól. Hasonlóan alakult a Przsevalszkij-ló sorsa is, amelynek legnagyobb félvad állománya a Hortobágyon él.

A székicsér hazánk egyik legritkább fészkelő madárfaja, épp ezért a Hortobágyi Nemzeti Park Igazgatóság szakemberei évről évre nagy figyelmet szentelnek a faj védelmének.

A Karud névre keresztelt madár a Tardi-legelő Természetvédelmi Területen kapott műholdas jeladót, és remélhetőleg a jövőben sok hasznos információval segíti majd a fokozottan védett madárfajjal kapcsolatos védelmi munkát.

Tizenegy mentett tojásból keltetett túzokfióka nevelkedett fel sikeresen az idén a Körös-Maros Nemzeti Park Igazgatóság dévaványai Túzokvédelmi Állomásán. A fiatal madarak készen állnak arra, hogy csatlakozzanak vadon élő fajtársaikhoz.

Messzire kell utazni az élményért, de megéri. Mert a Kis-Sárrét azon kevés helyek egyike, ahol tényleg belecsöppenünk a vadonba. Egy igazi madárparadicsom, ami mindig tartogat érdekességeket a természet kedvelői számára. Még a nyári forróságban is. Biharugrán jártunk.

A tiszaugi hullámtéren idén januárban vágtak ki egy közel 100 éves erdőrészletet. Augusztusban újabb illegális tarvágás történt a Tisza hullámterében, amelynek ismét egy védett, idős fákból álló erdőrészlet esett áldozatul.

A tiszavirág kisebb méretű és kevésbé ismert rokonát évtizedekig nem lehetett látni nálunk, majd 2012-ben újra megjelent, és azóta rendszeresen rajzik a hazai folyókon. A vízminőség ma már nem okoz problémát a faj számára, a fényszennyezés annál inkább.