Tóth Judit cikkei

A Budaörs központjában magasodó Kő-hegy, tetején a kedves kápolnával, a hatalmas kereszttel és a fura sziklaalakzatokkal már messziről látszik. A sziklatömbök egy barlangot rejtenek, ahol hajdan egy remete élt. Ki volt ő, és miért költözött a Kő-hegyre?

A főváros peremén fekvő Zugliget volt királyi vadaskert, termeltek itt szőlőt, később a városi polgárok kedvelt kirándulóhelye, majd budai elitnegyed lett. Sétánk az erdő és a város határán halad, miközben sokat látott épületek mesélnek Zugliget évszázadokon átívelő történetéről.

Már az út tervezésekor tudtam, hogy nem lesz elég időnk mindarra, amit szeretnénk megnézni, mert Sopron és környéke tele van látnivalókkal. Lehetetlen küldetésre vállalkozik az, aki az ország másik feléből csak pár napra érkezik ide, és mindent látni szeretne.

A XII. kerület a főváros legzöldebb kerülete, amelynek egyik leghangulatosabb része Svábhegy és a vele szomszédos Széchenyihegy. Pazar villákban nincs hiány errefelé, de egy séta során a környék mozgalmas múltjának emlékeit is felfedezhetjük.

A kispesti Határ úti metrómegállótól pár percnyire mintha egy másik városba csöppenne az ember, sőt nem is városba, inkább egy faluba, amely varázsát nemcsak hangulatos, régi épületeinek, de összetartó közösségének is köszönheti.

Budapest 2. kerületében, nem messze az Apáthy-sziklától, a Kondor út egyik félreeső telkén áll egy gyönyörű fa, egy idős libanoni cédrus. Már ez önmagában különleges, hisz nem sok hasonló fa van az országban, de ennek a cédrusnak a története is tartogat érdekességeket.

A Turista Magazinban idén nyáron indítottuk el Ökotúra rovatunkat, amelyben hónapról hónapra ellátogattunk egy-egy nemzeti parkba. Az elmúlt fél évben jártunk többek között Szarvason, a szegedi Fehér-tónál és az ország tetején is. Év végi visszatekintésünkben felvillantjuk a legérdekesebb látnivalókat.

Télen nagyobb túrák helyett sokan inkább csak kisebb sétákra indulnak. Számukra lehet kiváló úti cél Budapest egyik legszebb és legzöldebb városrésze, Svábhegy, ahol szinte minden épületnek különös története van.

Ajándékok utáni rohangálni egy plázában nem igazán segít abban, hogy lelassítsunk, és a mindennapi stresszt magunk mögött hagyva, lélekben is megérkezzünk a karácsonyfa elé. Mi lenne, ha ezúttal inkább a természetben hangolódnánk az ünnepekre?

A mohákkal sokfelé találkozhatunk, erdőkben, sziklákon, háztetőkön, de akár a legzordabb betondzsungelekben is láthatjuk őket. Ott vannak szinte mindenhol, mégis keveset tudunk róluk. Pedig nemcsak szépek és nagy túlélők, de a mohaerdők mélyén egy külön kis univerzum is rejtőzik.

Téli túrák alkalmával néha meglepően csendesnek tűnik az erdő. Persze, ha kitartóan fülelünk, innen-onnan felhangzik egy-egy jelzőhang, károgás vagy harkálykopácsolás. Következzen most, a teljesség igénye nélkül, egy hangos összeállítás, főszerepben a téli erdő madaraival.

A Normafa lejtőjének alján, távol a forgalmas ösvényektől egy különleges emlékmű bújik meg a fák között. Mi történt közel kétszáz éve Zugliget egyik leghíresebb fogadójában, és mi köze van mindehhez a főváros első Kossuth-emlékművének?

A téli Őrség elképesztően csendes. Az egymástól távol eső szerek között alig van mozgás, a táj is mozdulatlannak tűnik, de a színeit vesztett természet most olyan részleteket is megmutat, amelyeket máskor nem.

Az Erzsébet híd budai hídfőjének két oldalán egy-egy hatalmas platánfa áll. Az elmúlt száz évben a városnak ez a része alaposan megváltozott, az idős fák azonban, csodával határos módon, túlélték a háborút, a hídépítést, és ma is itt vannak velünk.

Budapest természeti értékekben az egyik leggazdagabb európai nagyváros. A jó kirándulóhelyeket sokan ismerik, de az ott fellelhető értékekkel a legtöbben nincsenek tisztában. Sorozatunkban szeretnénk bemutatni néhányat a főváros helyi jelentőségű védett területei közül. Ezúttal a budai hegyekben barangoltunk.