Tóth Judit cikkei

Az utóbbi években sokszor jártam Tatán, sok mindent megnéztem, bejártam, és nem gondoltam, hogy a kisváros, ami annyiszor lenyűgözött már, még mindig tartogat meglepetéseket, és még mindig van olyan arca, amit eddig nem láttam.

Decemberben sokan a lábukat sem teszik be a pesti belvárosba, mert irtóznak a tömegtől, mások, ha máskor nem is, most azért csak eljönnek, hogy kicsit sétáljanak az ünnepi hangulatú utcákon, tereken. Mi is erre indulunk most, de a szokásos látnivalókon túl szeretnénk néhány érdekességet mesélni és megmutatni.

Azzal a kijelentéssel valószínűleg kevesen vitatkoznak, hogy a hajnalmadár az egyik legszebb téli madárvendégünk. Röptében, kivillanó kárminpiros tollaival valóban trópusi pillangókat idéz, de meglátni csak ritkán lehet.

Ködös, esős, hideg időben az embernek nem sok kedve van kimozdulni, pedig a természet ilyenkor is tartogat izgalmakat. A szegedi Fehér-tónál például vonuló és telelő madarak sokasága tartózkodik ebben az időszakban, ami nemcsak a tapasztalt madarászok, de a magamfajta amatőr madárbarátok számára is csábító élményeket ígér.

A magányos dolomitszirten álló fraknói vár már messziről látszik, és épp olyan, amilyennek egy valamirevaló várat elképzel az ember. Méltóságteljesen és megközelíthetetlenül magasodik a környék fölé. Az erősség a közeli kismartoni kastélyhoz hasonlóan hajdan az Esterházy-uradalom része volt, ma pedig Burgenland egyik legismertebb jelképe.

November közepén, az erdőt járva, az ember már kevésbé számítana lepkékre. A törékenynek tűnő téliaraszolókat azonban nem riasztja el a hideg, sőt, ilyenkor vannak igazán elemükben.

A házaktól, kertekből ilyen-olyan úton kivadult kaktuszok nálunk egyelőre még nem jelentenek kezelhetetlen problémát. Ahogy azonban azt más országok példái mutatják, a kaktuszok könnyen kikerülhetnek a kontroll alól, ezért nem árt résen lenni.

A Bükk és az Alföld találkozásánál fekvő Bükkalja egy gyönyörű, dimbes-dombos vidék, amely különleges látnivalók sokaságát rejti. Ha felkeressük a még ma is titkokkal teli kaptárköveket és a bükkaljai kőkultúra többi emlékét, nemcsak nagyszerű túraélmények várnak ránk, de egy különleges időutazás részesei is lehetünk.

Az erdők irtása világszerte komoly probléma, Amazóniában különösen nagy a baj, de a kanadai Brit Columbia erdeit is veszélyezteti az ipari fakitermelés. Ezekről a gyönyörű erdőkről és az értük folyó küzdelemről szól a Verzió filmfesztivál két emlékezetes dokumentumfilmje.

November 3-tól vetítik a hazai mozik A tölgy – Az erdő szíve című francia filmet, amelynek főszerepében egy 210 éves tölgyet és annak lakóit láthatjuk. A filmben egyetlen ember sem szerepel, sőt egyetlen szó sem hangzik el. És ettől lesz igazán nagyszerű.

Félúton a Káli-medence és a Balaton között, szerényen húzódik meg egy kis völgy öt aprócska faluval. A novemberi Turista Magazinban bemutatjuk a dombok ölelte Nivegy-völgyet, de most sem jöttünk üres kézzel.

A Pest megyében található Csévharaszt környéke nem tartozik a legismertebb kirándulóhelyek közé, pedig számos érdekes látnivalót találhatunk itt, mint amilyen például a pótharaszti templomrom.

A tatai Kálvária-dombon álló, égbe szökő téglatornyot most a Fellner Jakabról elnevezett kilátóként ismerjük, de 1939-ben, amikor megépült, még egészen más feladatot látott el.

Jártam már párszor Kőszegen, de hol a környék remek túralehetőségei, hol a keresztcsőrűek inváziója vonta el a figyelmemet a városról. Így legfőbb ideje volt, hogy a legismertebb látnivalók kipipálásán és a rövid sétálgatásokon túl végre alaposabban is megismerjem az ország egyik legszebb települését.

Ha valaki a Balaton délnyugati oldalán autózik az M7-esen, és fejét nemcsak a tó felé, hanem a másik irányba is elfordítja, nagy kiterjedésű nádasokat láthat. A hajdani Nagyberek ma már csak foltokban maradt meg, de ha közelebb megyünk, feltárulnak előttünk ennek a különleges lápi világnak a titkai. A novemberi Turista Magazinban bemutatjuk ezt a csodás vidéket.