I. András csontjait is megtalálhatták a tihanyi királykriptában

A legújabb szénatomos kormeghatározásra irányuló vizsgálatok alapján a tihanyi apátság királykriptájában feltárt csontok I. András királyhoz és közvetlen családtagjaihoz tartozhatnak.

Szerző:
Turista Magazin
Fotó:
Tihanyi Bencés Apátság
Pazirik Kft.
Forrás:
MTI
2021. december 1.

A legújabb szénatomos kormeghatározásra irányuló vizsgálatok alapján a tihanyi apátság királykriptájában feltárt csontok I. András királyhoz és közvetlen családtagjaihoz tartozhatnak.

A tihanyi bencés apátságot 1055-ben alapította I. András király, a negyedik magyar uralkodó. Az ő és családtagjai sírját kutatva tárták fel a régészek a tihanyi apátság királyi kriptáját. A királykripta területén utoljára az 1950-es években folytak kiterjedt régészeti munkák – márpedig a tudomány azóta sokat fejlődött. Eljött az ideje annak, hogy mai eszközökkel újra megvizsgálják.

A mostani régészeti hitelesítő feltárás után a szakemberek több nemzetközileg elismert laboratóriummal együttműködve vizsgálták az apátság királyi temetkezőhelyén feltárt emberi csontmaradványokat. A vizsgálatok eredményei azt bizonyítják, hogy az előkerült embertani anyag egy része biztosan a kripta használatának legelső, 11. századi időszakához köthető – írja az MTI.

A legújabb vizsgálati eredmények azt is megerősítették, hogy a korai használati fázist követően a kriptát temetkezési célra nem használták, a többi csontmaradvány már a 15. század végétől keltezhető, míg az előkerült csontok nagyobb része 17–19. századi radiokarbon-adatokat mutatott.

Az okleveles források, a történeti kutatás eddigi eredményei, az apátság történeti hagyománya és az újonnan elvégzett régészeti feltárás eredményei alapján elmondható, hogy a 11. századra keltezhető csontmaradványok I. András király és szűkebb családja földi maradványaihoz tartozhatnak.

A kutatások kiegészítéseként a 11. századra keltezett csontmaradványok genetikai vizsgálata jelenleg is folyamatban van a BTK Archeogenomikai Intézetében.

A Szovák Kornél professzor vezetésével, az Eötvös Loránd Kutatási Hálózat (ELKH) finanszírozásával indított projektben többek között az ELTE, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem, valamint a Magyar Nemzeti Múzeum és a Laczkó Dezső Múzeum munkatársai vettek részt.

Cikkajánló