Egyaránt nehéz leírni, illetve jól lefotózni a látványt: a hatalmas, korhadó fatörzseken magoncok sokasága törekedik a fény felé, a változatos összetételű erdő pedig leginkább egy ligetre hasonlít.
És az egésznek van valamilyen meghitt, ősi hangulata, ezért is nevezik a természetvédelmi szakemberek szentélynek a hasonló, ember által nem bolygatott helyeket. Olyan egy kárpáti őserdő, hogy az ember szinte várja, hogy egyszer csak kikandikál egy mackó feje valamelyik fatörzs mögül. A nagyragadozók jelenléte amúgy az egyik fontos jellemzője az őserdőknek, de a tévhitek eloszlatása miatt fontos megjegyezni, hogy mackót látni még itt sem olyan könnyű, már ha az ember betartja a szabályokat és például csoportosan túrázik. Olyan egy kárpáti őserdő, mintha minden négyzetméterét valaki nagyon gondosan megtervezte volna, szinte tapintható a biológiai sokszínűség!
Elegyes erdő a Polyánán
A (kárpáti) őserdőben talán az álló és fekvő holtfa kifejezetten nagy mennyisége a legszembetűnőbb, különösen, hogy a párás klímában ezek gyönyörű, vastag mohatakaró alatt bújnak meg leginkább. Sőt, sokszor magán a korhadó fatörzseken indulnak neki a magoncok a növekedésnek! A faóriások is látványosak, a szél által kevésbé érintett hegyoldalakban és völgyekben akár 50 méter magas példányokat is láthatunk. Gondoljunk csak bele: egy tízemeletes panelház 33 méter magas. A kidőlő faóriások pedig ún. lékeket hoznak létre a lombsátorban, ahol hamarosan fiatal magoncok törnek az ég felé. Ezért olyan ligetes az összhatás. Szembetűnő az is, hogy a lombkoronaszintben mindig több fafaj képviselteti magát, kérgük, lombozatuk más és más, tovább gazdagítva a változatos összképet, eltérő magasságuk pedig gazdag szintezettséget hoz létre. Abba az elméleti vitába most ne menjünk bele, hogy létezik-e a globális klímaváltozás közepette valóban érintetlen hely a világon, mindenesetre kevesen tudják, hogy mind hazánkban, és persze különösen a Kárpátokban szép számmal találunk még őserdőnek tekinthető, lényegében emberi hatásoktól mentes erdőrészeket. De amíg Magyarországon a legtöbb erdőrezervátumot elkerülik a turistautak, Szlovákiában több őserdőt is felkereshetünk legálisan, turistaútvonalakon haladva.
Nem minden öreg erdő őserdő
De először nézzük meg, mit is nevezhetünk őserdőnek! Őserdőnek nagy kiterjedésű, rendszeres emberi tevékenységektől mentes, öreg erdőket nevezünk. A definíció némi magyarázatra szorul, ugyanis egy valamirevaló sziklás hegygerincen a Kárpátokban jó eséllyel érintetlen erdőrészt találunk, ugyanakkor őserdők tekintetében a méret is számít. A szakemberek általában csak a nagyobb, több tíz hektár nagyságú, összefüggő erdőrészeket tartják számon, mint őserdők. Az emberi tevékenység hiánya érthető, de az adott erdő kora már az adott fafajokhoz viszonyítva értelmezhető csak. Általánosságban elmondható, hogy
egy kárpáti őserdő fejlődési ciklusa több száz évig tart.
Persze a valóban több száz éve nem bolygatott erdők ritkák még a Kárpátokban is, de azért bőven találunk mindenféle fűrésztől valóban több évtizede mentes erdőket.
Ezernyi új élet születik a holtfán és a holtfában
Érdekes adat amúgy, hogy a Föld eredeti erdőborítottságának közel fele maradt fent mára, s ebből mintegy 40% őserdő. Igaz, ezek nagy része ma már a trópusokra és az északi tájakra koncentrálódik, Európában a megmaradt erdőterület mindössze 1%-a tekinthető őserdőnek. Szlovákiában összesen több tízezer hektár őserdőt tartanak nyilván, az egyik legnagyobb kiterjedésű terület a 760 hektáros Stužica a szlovák-ukrán-lengyel hármas határ közelében. Ez azért is ismert, mert pár másik környékbeli erdőrezervátummal közösen 2007 óta együtt alkotják a kárpáti bükkös őserdők maradványait a természeti világörökség listáján. Az elsőként jegyzett felvidéki őserdőt, a Körmöci-hegységben található erdőbádonyi őserdőt (Badínsky prales) pedig még a magyar közigazgatás idején, 1913-ban helyeztek védelem alá. A Balkán-félsziget és a Kárpátok mellett egyébként Ausztriában is található őserdő, a 2300 hektáros stájerországi Rothwald. A hazai erdőrezervátum-hálózatot jelenleg 63 erdőrezervátum alkotja mintegy 13 ezer hektár összterülettel (az összes erdő 0,7%-a).
Hasonlóan a Börzsönyhöz, a Polyána kalderája is értékes erdőket őriz
Nemcsak szép, de fontos is
Az őserdők élővilága, működése jellegzetes eltéréseket mutat a gazdasági erdőkhöz képest, hiszen a természetes, meglehetősen hosszú erdődinamikai folyamatokat nem szakítja meg szabályos időközönként az emberi beavatkozás. Az őserdők szerkezetét ugyanakkor a szélviharok, a hó- és jégtörések rendszeresen megbolygatják, így alakulnak ki bennük a lékek, és így újul meg az őserdő. Mindebből kifolyólag az őserdők és erdőrezervátumok a természet változásának, a természetes erdei folyamatok vizsgálatának laboratóriumai. Éppen ezért Európa számos országában már az ipari forradalmat követő nagy erdőirtások korszakában, a 19. század elején megfogalmazódott a leginkább természetes állapotban megmaradt erdők megóvásának igénye.
Magyarországon éppen a magyar állami természetvédelem alapjait megteremtő Kaán Károly volt az, aki már a kezdetekkor hangsúlyozta a tudományos megismerés fontosságát, nem mellesleg pedig rámutatott a természetes erdődinamikai folyamatoknak az erdőgazdálkodásban való felhasználhatóságára is. A korai kezdet ellenére azonban hazánkban csak az 1990-es években kezdődött meg az erdőrezervátum-hálózat kialakítása és kutatása.
Fontos azt is megemlíteni, hogy az őserdők nagyon fontos ökoszisztéma-szolgáltatásokat nyújtanak az embereknek. A gazdasági erdőkkel ellentétben nyersanyagokat szerencsére már nem (fa), vagy csak közvetetten - de azt annál jelentősebben - biztosítanak (pl. víz, levegő), kulturális (természetjárás, környezeti nevelés) szolgáltatásaik pedig széles körben ismertek. Ugyanakkor az elmúlt években, éppen a globális klímaváltozás fokozódása kapcsán is különösen nagy hangsúlyt kaptak az őserdők szabályozó (pl. hogy jobban ellenállnak a klímaváltozás okozta stressznek, vagy éppen ellenállóbbak a kórokozókkal szemben) és támogató (pl. szerepük a biológiai sokszínűség megőrzésében) szolgáltatásai.
Mindettől nem függetlenül ma már egyre komolyabb teret kap a természetes folyamatokra jobban alapozó erdőgazdálkodás is. Azt az erdőt, ahol egyszerre csak néhány fát vágnak ki, ezek helyén pedig a természetesen megjelenő magoncok lehetőséget kapnak arra, hogy felnőjenek, örökerdőnek nevezzük. Hasonlóan az őserdőhöz az így művelt erdők folyamatos erdőborítást biztosítanak.
Érdemes tehát szentélyként felkeresni ezeket a különleges erdőket!
