Jönnek a Perseidák, országszerte tartanak csillaglest

A Perseidák maximuma idén augusztus 12/13. éjjelére esik. A hónap második hetén számos programmal, csillaglessel várnak országszerte.

Szerző:
Turista Magazin
Fotó:
Adobe Stock (kiemelt kép - illusztráció)
Forrás:
csillagivizsgalo.blog.hu
MTI
2021. július 29.

A Perseidák maximuma idén augusztus 12/13. éjjelére esik. A hónap második hetén számos programmal, csillaglessel várnak országszerte.

Amatőr csillagászok, csillagvizsgálók és egyesületek várják az érdeklődőket az Egy hét a csillagok alatt programsorozat keretében, harminc helyszínen, augusztus 7. és 15. között. „A kezdeményezés fő célja, hogy minél többen élhessék át a csillagászati megfigyelések élményét” – írja Barna Barnabás csillagász blogján, ahol az egyes programokról élménybeszámolókat is olvashattok majd, ezért érdemes böngészni. A résztvevők között szerepel a Svábhegyi Csillagvizsgáló mellett többek között a bakonybéli Pannon Csillagda, a budapesti Polaris Csillagvizsgáló, az MCSE Miskolci Csoport, a Szegedi Csillagvizsgáló, a Zselici Csillagoségbolt Park, és még sokan mások – linkeket részletes leírással ide kattintva találsz.

A Perseidák maximumakor óránként akár 20-30 hullócsillagot is megfigyelhetünk. A tetőzés hosszú ideig tart, ezért a környező napokon is érdemes felnézni az égboltra. Már sötétedés után, este 10 órától számíthatunk a meteorrajra az északkeleti égbolt irányából, a felvillanások azonban a radiánstól távolabb, 40-50 fokra is feltűnhetnek. A Hold sem fogja zavarni idén a csillaglest.

A Perseidákat akkor látjuk (rendszerint augusztus 10-15 között), amikor a 109P/Switft-Tuttle üstökösből kiszakadt törmelékfelhő apró porszemei a Föld légkörébe csapódnak. Kivételes látványt nyújtanak az úgynevezett „tűzgömbök”: ezek a meteorok még a Vénusznál is fényesebben ragyognak.

Mi az a „hullócsillag”?

Egy „hullócsillag” általában nem nagyobb, mint egy porszem, és tipikusan üstökösökből, olykor aszteroidákból származik. Egyet-egyet bármikor elcsíphetünk, de ez igen ritka jelenség. Akkor van esélyünk rá, hogy többet is megfigyelhessünk, amikor a Föld áthalad azokon a porfelhőkön, amelyeket az utóbbi években, évtizedekben üstökösök hagytak hátra. A legismertebb „hullócsillagzáporok” a januári Quadrantidák, a decemberi Geminidák, a novemberi Leonidák vagy az augusztusban észlelhető Perseidák, utóbbi a leglátványosabb. A nevüket a hullócsillagok beérkezési iránya által kijelölt csillagkép után kapták, a hullócsillagok látszólag az adott csillagkép egy radiánspontjából sugárzanak szét.

Cikkajánló